Azt hiszem, vannak dolgok, amikből sosem növünk ki. Ilyenek szerintem a tündérmesék is – legfeljebb csak nem valljuk be, hogy időről időre újra elővesszük őket. Ha nem is az eredeti meséket, hát átiratokat olvasunk/nézünk belőlük. Hiszen, nem egy ilyen történetnek van felnőtteknek szóló film vagy sorozat verziója is. Én most a kedvenc feldolgozásaimat szeretném bemutatni nektek.
Harper Foxtól már korábban is mutattam be könyvet, ez pedig a Seven Summer Nights (Hét nyári éjszaka) volt. Most a Halloween közeledtével úgy döntöttem, hogy megint tőle választok olvasmányt, csakhogy ezúttal nem egy könyvet, hanem rögtön egy egész sorozatot. Ez pedig, ahogy a címben is látható, Tyack és Frayne misztériumok.
Általában amikor történelmi regényt választok, az első és második világháborús időszakból szoktam meríteni. Esetleg a huszadik század elejéről, vagy a tizenkilencedik végéről, de ennél korábbra nem nagyon szoktam visszamenni. Ezért is érdekes választás most részemről John Wiltshire két kötetes regénye.
Ha esetleg valami nagyobb lélegzetvételű, komolyabb könyvsorozatra vágynátok, bátran merem ajánlani Tal Bauer tollából az Executive Office trilógiát, és a folytatását, az Executive Powert, mi szintén trilógiának készül, de jelenleg még csak egy kötet jelent meg belőle. Ebben a bejegyzésben viszont első sorban a címszereplő Executive Office-ról lesz szó.
“Egy kissé keményebb dió: Executive Office Tal Bauertől” Tovább olvasása
Mindig is szerettem az időutazós könyveket. Ha pedig az időutazás nem is a megszokott módon, hanem valami egész kreatív módon van megírva, az csak még jobb. Nem véletlenül foglal el becses helyet a kedveinceim közt C.B. Lewis Out of Time trilógiája is. Erről kirtikákat itt (egy magyar vonatkozásokról szóló bejegyzés része) és itt (angol nyelvű) olvashattok. Hasonló okok miatt választottam A.L. Lester mini-trilógiáját a Lost in Time-ot (Elveszve az időben).
Azzal szeretném kezdeni, hogy ennek a bejegyzésnek jó egy hete álltam neki. Aztán elhangoztak bizonyos kijelentések bizonyos közléleti szereplőktől, amik után kissé félre kellett tennem ezt az írást. Mivel nem akartam az első indulataimat papírra vetni ekkora ostobaság láttán és hallatán, ezért inkább nem erőltettem, és hagytam ülepedni egy kicsit.
“Korabeli (?) társadalom kritika Harper Foxtól” Tovább olvasása
Nézzünk akkor valami mást.
Összehasonlítás két témájában nagyon hasonló könyvről. Ezek pedig az Of Sunlight and Stardust (Napfényből és Csillagporból) Riley Hard és Christina Lee tollából, illetve a Let Your Heart Decide (Hallgass a szívedre – kissé szabad fordításban) Lily G. Blunttól.
Mit is kell tudni előljáróban a Special Forcesről? Talán érdemes azzal kezdeni, hogy egy meglehetősen monumentális három kötetes regényről van szó. (Na jó, négy, mert a Mercenanries annyira hosszú, hogy két felé van vágva.) Maga a történet 1980-ban kezdődik, és 2004-ig tart. Egy brit (skót) – Dan – és egy szoviet katona – Vadim – életét követhetjük nyomon 25 éven át. Ez a sok év oszlik el a három (négy) kötetre.
“Aleksandr Voinov & Marquesate: Special Forces” Tovább olvasása
A Skybound volt az egyik első mű, amit Aleksandr Voinovtól olvastam, talán rögtön a Soldiers után gyors egymás utánban a többi második világháborús regényével (ezekről a későbbiekben tervezek átfogó blogbejegyzést írni). Az olvasási sorrendet nem tudnám felidézni, de nem is számít, csak az, hogy elmondhatatlan benyomást tett rám ez a novella. Vannak könyvek, amiket nagyon szeretek, de csak kevés érint meg igazán. De ez… A Skyboundban minden tetszik.
