Ezt a bejegyzést eredetileg Halloween környékére szántam, de mivel akkor a Tyack és Frayne sorozat került ki Harper Foxtól, ezt elnapoltam. Remélem, hogy azért még nincs túl késő egy kis borzongáshoz. Ez is amolyan toplista lesz a kedvenc mm kísértet históriáimmal. Annyit azért előre bocsátanék, hogy mindnek happy end a vége, még a legszomorúbbnak is.
Azt hiszem, vannak dolgok, amikből sosem növünk ki. Ilyenek szerintem a tündérmesék is – legfeljebb csak nem valljuk be, hogy időről időre újra elővesszük őket. Ha nem is az eredeti meséket, hát átiratokat olvasunk/nézünk belőlük. Hiszen, nem egy ilyen történetnek van felnőtteknek szóló film vagy sorozat verziója is. Én most a kedvenc feldolgozásaimat szeretném bemutatni nektek.
A címben felvetett kérdésre véleményem szerint az az egyszerű válasz, hogy ez csak annak probléma, aki azt csinál magának belőle. Meg azoknak, akiknek sikerül összemosni a társadalmi nemeket a nemi identitással, és mindenféle rémtörténtetet kreálni agyevő zombikról, akik az értékek elpsztítására törnek. Abba most ne menjünk bele, hogy ez (szándékos) tudatlanság, vagy félreinformáltság-e a részükről. Tapasztalataim szerint sokak számára egyáltalán nem egyszerű ez a különbség tétel, ezért szeretném egy kicsit jobban körüljárni ezt a kérdést.
Azt hiszem érdemes lenne egy rövid magyarázattal kezdeni ezt a bejegyzést. Mivel legtöbbet angolul olvasok – szeretem eredeti nyelven, első kézből megismerni a történeteket -, sokszor gondolkozom el olvasás közben egy-egy passzuson, hogy ezt vajon hogyan fordítanám. Érdekes módon ez az elmélkedés visszafelé is működik, amikor magyarul olvasok. Akkor azon szoktam töprengeni egy-egy jellegzetesen magyar kifejezés láttán, hogy itt vajon mi szerepelhetett az eredeti szövegben.
Nagyon szeretem az első és második világháborúban játszódó könyveket, és azt hiszem, ez az eddigi írásaimból is érződik valamennyire. Számtalan könyvet/regényt olvastam, amik ebben a két háborúban játszódnak, több könyvet ezek közül rengetegszer újra is olvastam. Ezért döntöttem úgy, hogy csinálok egy listát a kedvenceimről. Viszont mielőtt nekiálltam volna ennek a bejegyzésnek, pár szabályt le kellett fektetnem. Ezek pedig a következők:
Előljáróban el kell mondanom, hogy kifejezetten szeretem az Audiobookokat. Mivel általában olyan könyveket olvasok, amik nem jelentek meg magyarul – illetve, ha értek az adott nyelven, szeretem eredeti nyelven olvasni a könyveket -, főleg az Audible alkalmazást használom hangoskönyv hallgatásra. Elvileg itt is lehet magyar nyelvű könyveket találni, de én elsősorban az angol könyveket keresem. Sőt nálam az audiobook hallgatás is minden esetben bizonyos szabályok betartásával történik. Például sosem hallgatok úgy hangoskönyvet, hogy előtte ne olvastam volna el az alapjául szolgáló művelet. Ennek az az oka, hogy a hallgatást az eredeti élmény kiterjesztéseként használom. Az interakciók, elbeszélések segítenek még valóságosabban elképzelni a szereplőket, sokszor szinte életrekelti őket. Ahogy hallgatom, szinte körülvesz, mintha én is ott lennék a történésekben.
“Kedvenc könyveim, amiknek van audiobook változata” Tovább olvasása
“Magyar vonatkozások külföldi írók könyveiben” Tovább olvasása
Gondolom, mindenkinek megvannak az egyéni preferenciái, hogy milyen nézőpontból írt könyveket szeret olvasni, és milyeneket nem. De hogy miről is van szó pontosan? És miért fontosak az írói nézőpontok? Hát mert segítenek elhelyezni magunkat a történetben.
Gondolkoztam azon, hogy ezt a bejegyzést talán a Skybound előtt kellene megírnom, de végül is elvetettem ezt az elgondolást. Ennek igen egyszerű oka volt, mégpedig az, hogy a Skybound szinte minden szempontból különleges helyet foglal el kedvenceim között. Messze ezt a könyvet olvastam a legtöbbször (megszámolni sem tudom, hányszor, ahogy azt sem tudom, hányszor hallgattam végig az audiobookot, abban vagyok csak biztos, hogy tudom kívülről az egészet). Szóval szerintem mindenképp igazságtalanság lenne, ha a Skybound versenybe szállna a többi kedvencem és sok egyéb jó könyv között.
