Időutazó

1. Louis felnézett a hajnali napra. Soha életében nem figyelte még akkora rácsodálkozással a fényeket, mint aznap reggel. Persze, felértékelődnek a mindennapi apróságok, ha az embert az utolsó reggele máglyához kötözve éri. Annak ellenére, hogy ennyire korán volt, már egy ideje a póznához kötözték az emelvényen. Sőt már gyülekezni is kezdtek az első érdeklődők, hogy…

Gyufaláng – Prológus

1945.04.24. Tudtam, hogy maga a földi pokol lesz az a nap. Sokszor felfogni sem voltam képes, hogyan éltük túl egészen máig. És én ott a többiek közt csatarendben állva egészen biztos voltam abban, hogy az aznap később egy újabb ilyen megmagyarázhatatlan esemény lesz majd a listán. Úgy vártunk a jelre hajnalban, hogy már biztosan tudtuk…

Világnyelv – IV.

Késlekedés nélkül indultak meg az utolsó kapu felé, ahol pontosan az fogadta őket, amire Ark eredetileg is számított. Amint az őrök meglátták őket a kapuhoz közeledni, azonnal fegyvert fogtak rájuk. Ark rögtön megállt, és a két karját felemelve eltartotta magától, épp ahogy a Gyárban is tette mindig, mikor a fegyeres ellenőrök elvonultak köztük. Látta, hogy…

Világnyelv – III.

A másnap teljes egészében sietségben és a többiek előtti titkolózásban telt. Munka közben, mikor épp ideje engedte, vasakat, hevedereket és mindenféle alkatrészeket tett félre, hogy majd a műszak végeztével magával vigye. Tudta, senki sem kérdez majd semmit, sokszor előfordult, hogy a munkások hazavitték a munkát, mikor nem tudták teljesíteni a kvótát. Idelent soha semmit sem…

Világnyelv – II.

A következő pár nap leírhatatlan furcsa homályban telt. Senki sem értette a munkás társai közül. De alig volt önmaga, pedig már eltelt pár nap azóta, hogy megsüketült, és hogy ezt a nagy eseményt illő pompával megünnepelték. Azóta minden visszatért a régi kerékvágásba. Minden műszak elején megjelent, kiosztotta az aznapi feladatokat, majd maga is töretlen elszántsággal…

Világnyelv – I.

Mikor megsüketült, hirtelen nem is vette észre, hogy mi változott körülötte. Hiszen szinte egész életében jelnyelvvel társalgott. Mint mindenki, akit valaha ismert, akikkel együtt nőt fel, és akikkel együtt dolgozott a Gyár legalsó szintjein. Legalul. A Gyárban. A Városban. A Világ legalján. Reggel, mikor elfoglalta a helyét az álláson, egy harminc-negyven percig még hallotta a…