110. Transcontinental Show – Esti kiadás

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendégei, a Magister legfontosabb emberei, a nemrég Első Tacitusnak kinevezett Delastell Suzanna és az Új-Kontinens első emberének mindennapjaiért felelős Stabon Félix.”

Jonas: Köszönöm, Shirley. Most, hogy a vendégeink is kényelmesen helyet foglaltak, talán felvezetésként annyit ellene elmondanunk, hogy ebben a műsorban általában könnyedebb beszélgetésekhez szoktunk. Viszont az utóbbi pár nap eseményei mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. Szeretném megköszönni, hogy eljöttetek, azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szeretnénk jobban megérteni a történteket.

Suzanna: Mi is köszönjük a meghívást, Jonas. Próbálunk majd a tőlünk telhető legjobban válaszolni a kérdésekre.

Jonas: Ezt előre is köszönöm. Nekünk egyszerű embereknek, akiknek nincs akkora rálátása a történésekre, kifejezetten nagy szükségünk van erre. Annál is inkább ijesztő számunkra ez mostani a helyzet, hogy rövid időn belül másodszor rengették meg szörnyűségek a világunkat. Először az a támadás, amiben elvesztettük a Pátriárkáinkat. Most pedig ez… ami után a Magisterünk túlélése sem biztos.

Félix: Nos igen. Súlyos csapás volt ez ellenünk. Jelenleg azt feltételezzük, hogy ez az utolsó beatumi robbantás, amiben a Magister is olyan súlyosan megsérült, válasz volt a szanitéc intézmény visszavezetésére. És az általános amnesztia felajánlására mindazoknak, akik kilépnének a Scientia Castitae-ből, hogy szabadon, törvényes keretek között gyakorolhassák a gyógyítást. Hiába egy mágusellenes szervezetről van szó, valószínűleg nem vették jó néven, hogy az eddigi fenyegetettség helyett most egy biztonságos életet kínálunk az orvosaiknak, akikre nekik maguknak is szükségük van.

Jonas: Igen, nagy port kavart már a törvényjavaslat elfogadása is. Minden hírportál beszámolt róla, hogy még a Magister is a legkisebb ellenállás nélkül írta alá. Sokan érezték, és érzik úgy most is, hogy elhamarkodott döntés volt. Éppen ezért szélsőséges és megosztó fogadtatást kapott. Egyrészt nagyon sokan üdvösnek és szükségesnek tartották, egy nagy lépésnek egy új, egyedi világrend felé. De ugyanennyien fel is háborodtak rajta. A régi rendet megingató, felháborító lépésnek tartják. Azért sem értik ezt a törvényt, mert egyrészről háborút folytatunk a régi rend helyreállításáért, másrészt viszont ezzel az intézménnyel mégis fellépünk ellene.

Suzanna: Többször, több fronton beszélgettem már erről a legkülönfélébb emberekkel. Sokuk ugyanúgy látta a dolgokat, ahogy most felvázoltad, Jonas. Lázadásként. Évezredes múltunk szembeköpéseként. Nekik is elmondtam minden alkalommal, hogy akár még igazuk is lehetne…

Jonas: De szerinted nincs.

Suzanna (megnyerő mosoly): Pontosan. Szerintem nincs. Méghozzá azért, mert ezt a kérdést nem lehet a világ rendjének szemellenzőjével nézni. Sokan nem tudhatják, hogy mennyire súlyos döntés volt ez, és milyen komoly mérlegelések előzték meg. Az, amit mások ellenállás nélkül aláírt fél pillanatnak tartanak, valójában álmatlan, átvitázott napokat és éjszakákat jelentett a törvény megalkotóinak. Ezt a döntést abszolút a mágusokra való tekintet nélkül kellett meghozunk. Mindannyian tisztában vagyunk a két-évezredes megállapodással, miszerint a mágusok megtöltik a hivatalainkat, kórházainkat, minden intézményt, ahol a jelenlétük elengedhetetlen. Cserébe a kontinens pedig mindent biztosít, amire a Szigeteiknek csak szükségük van.

Jonas: Nem is kell többet mondanod, itt jön képbe a mágus betegség.

Suzanna: Igen. Nincs mit szépítenünk a helyzeten. A járvány kezelése egyszerűen kicsúszott a kezeik közül. A Szigetek súlyosan fertőzöttek, saját maguk által elrendelt karantén alatt állnak, jelenleg egészséges mágusok sem mehetnek oda. Ennek ellenére nincs biztonságban az Új-Kontinens és Dōr sem. Igen, még a hadszíntérre is sikerült eljutnia a betegségnek. Gondolom, mindannyian értesültünk már arról, hogy emiatt a súlyos helyzet miatt bizonytalan ideig szünetel a beszolgáltatás Szigetek-szerte. Ez pedig magával vonja a kereskedelmi zárlatot is. Mind tudjuk, mit jelent ez.

Jonas: Kendőzetlenül őszinte vagy. Ha jól tudom, bírálnak is ezért a szókimondásért.

Suzanna: Igen, érnek bírálatok, ennek ellenére úgy gondolom, hogy sem a Magisteri, sem az Első Tacticusi pozíció nem szólhat a kényelmes hallgatásról. Minden tettünknek az emberek érdekeit kell szolgálnia. Éppen ezért a Magister is felvállalta az ellenérzést és ellenséges fogadtatást. És én sem tehetek kevesebbet, kimondom, mi az, ami az emberek érdekét szolgálja.

És itt kanyarodnék vissza a szanitécekhez. Orvosokra van szükségünk. De a mágusoktól jelenleg nem kaphatjuk meg ezt. És ez a helyzet megoldásért kiált. A szerződött partnereink – az hogy önhibájukon kívül-e, a helyzeten nem változtat – nem teljesítik a megállapodás rájuk eső felét. Mi viszont továbbra is ellátjuk őket.

Ezért egy mágusnak sincs joga felháborodni a szanitéceinken. És amíg a kontinens lakosai kényszerűségből igénybe veszik a szanitécek szolgáltatásait, az varázstalan embereknek sincs. Amihez viszont minden itt élőnek joga van, az a gyógyulás és egészségügyi ellátás. Ez pedig a mágusok feladata lenne egyébként. De képesek ellátni most ezt a feladatot? Nem. Tehát, máshogy kell biztostanunk magunknak. Látod, Jonas? Ez ennyire egyszerű.

Jonas: Kemény szavak. Sokan úgy vélik még Luthernél is keményebb kézzel fogod össze a Tacticusi tanácsot.

Suzanna: Nem tudom, hogy ez így van-e. De az biztos, hogy szeretem a rendet és az igazságot, és ezért igyekszem a nyomdokaiba lépni.

Jonas: Ha már az igazságnál tartunk, úgy értesültem, okozott némi vitát a Tanácsban a kinevezésed. Tudnál nekünk mesélni erről?

Suzanna: Azt hiszem, ezt Félix jobban el tudja mesélni. Néma megfigyelőként végig jelen volt a vitán.

Félix: A logisztikai főnök feladata nem az, hogy rivaldafényben legyen. Hanem az, hogy a háttérben maradjon, viszont minden flottul menjen körülötte.

Suzanna: Szerény, mint mindig. De a Magister jobb kezeként ő ismeri a legjobban Luther döntéseinek részleteit.

Félix: Azt hiszem, elindulhatunk onnan, hogy a Magisteri kinevezés sok felkészüléssel jár. Az első és legfontosabb lépés ebben az egész bonyolult folyamatban a vészprotokoll kidolgozása. A Magisternek választania kellett valakit, aki helyettesíti őt abban az esetben, ha történik vele valami. Erre azért van szükség, mert a Magister mögött nem áll tanács, mint az Első Tacticus mögött, akik helyettesíteni tudják. Ráadásul Magistert választani sem könnyű. Éppen ezért, a helyettes megválasztására teljes titokban kerül sor, a kinevező okiratot pedig az Írott Archívum erre kijelölt mágiától védett szegletében rejtettük el.

Jonas: De ha jól értelek, ebben a helyettes választásban nem szerepelt Első Tacticusi kinevezés. Suzannát pedig mégis kinevezték. Ha jól sejtem, ez volt az ellentétek forrása is.

Félix: A Magister kezdetektől fogva Suzannát választotta helyettesének. Viszont, mivel rátermettnek tartotta, szerette volna, ha a Tanács megválasztja Első Tacticusnak, hiszen Luther Magisterré lépése óta nem került betöltésre a pozíció. Ezt a helyettesi kinevező okirattól függetlenül szerette volna előterjeszteni, hiszen nem készült arra, hogy ilyen súlyos támadás éri. Ezért is elkezdte előkészíteni a folyamodványt, hogy a Tanács elé tárhassa. Személyesen szerette volna ezt megtenni, de az etriai merénylet megakadályozta ebben.

Jonas: De a folyamodvány valahogy mégis eljutott a Tanácshoz.

Félix: Igen, eljutott. Én vittem el. A Magiszter maga is előterjesztette volna. Ezért úgy éreztem, kötelességem megtenni helyette.

Jonas: Ha jól sejtem, ezt viszont sokan beavatkozásnak vélték a Tanács belügyeibe.

Suzanna: Sokan annak vélték. Ettől függetlenül mérlegelniük kellett a javaslatot.

Jonas: Szóval, azt próbálod sugallni, hogy be kellett látniuk, hogy sok előnye van annak, ha a Magister helyettese még Első Tacticus is? Nekem viszont az a véleményem, hogy azok, akik ellenezték ezt a lépést, joggal tartottak a kinevezésedtől. Hiszen, nem elég, hogy a Magister jogaival bírsz, de még a Tanács fölött is teljes hatalommal rendelkezel.

Félix: Mindannyian tudjuk, ez azért nem ennyire egyszerű. Persze tűnhet beavatkozásnak, de a döntést a Tacticusok maguk hozták meg. Számba vették az esélyes Tacticusok és Tacticák kompetenciáit, és ezek alapján döntöttek. Vezetőt választani sosem könnyű döntés. És persze olyan választás sincs, amivel mindenki egyformán elégedett lesz.

Suzanna: A helyzetem nem olyan, egyszerű, mint amilyennek külső szemlélőnek tűnhet. Még csak papíron sem rendelkezem a teljes magisteri hatalommal. Ezer irányból van megkötve a kezem. Csakhogy a legegyszerűbb példát említsem; Magisteri Rendelettel mindössze ötször élhetek a teljes helyettesítés alatt.

Ez pedig, lássuk be, kemény korlátok közé szorít, hiszen nem tudjuk, hogy a Magister meddig lesz távol. Illetve a Magisteri Rendeleten kívül nem rendelkezhetek olyan szabadon a hadakról, mint a Magister, ahogy a pénügyekről, adókról sem. A mágikus és polgárjogi ügyekbe egyenesen semmi beleszólásom sincs. Ha lesarkítva nézzük, nem vagyok több minimálisan több jogkörrel rendelkező Első Tactikusnál, akinek joga van a Magister helyett szólni. De minden szavamat elbírálja a Tacticusi és Miniszteri Tanács, sőt mérlegelik a fekete palotában is.

Jonas: Kivéve a Magiszteri Rendeleteket.

Suzanna: Kivéve azokat.

Jonas: Örülök, hogy előjött, mert egy ideje szeretnék rákérdezni erre. Hiszen tegnap kiadtál egyet. Méghozzá nem is akármire, hanem arra, hogy hazahozhasd a Magister gyerekeit Dōrból.

Suzanna: Kijavítanálak. A Magister megmaradt gyerekeit. Az egyik fia elesett az ostrom alatt. Mi legalábbis így értesültünk.

Jonas: Igen, mi is így tudtuk, de egy névtelen forrástól megkaptuk az összes veszteséglistát. És döbbenettel tapasztaltuk, hogy a Magister egyetlen gyermeke sem szerepel rajtuk. Ellenben egy másik listán – kivett egy összehajtott papírlapot a zakója zsebéből, szétnyitotta, majd a kamera felé mutatta -, a bevetés során eltűntekén szerepel. Itt is van, Luther Ward.

Félix (rezzenetlen arccal): Nos, adminisztrációs hibák könnyen előfordulhatnak egy csatatéren. És az, hogy bevetés során eltűnt, csupán annyit jelent, hogy nem került elő holttest. Nem következik belőle, hogy életben van.

Jonas: Kegyetlenség ilyet mondani. Megfosztani egy szülőt a reménytől.

Félix: Senkit sem akarok megfosztani semmilyen reménytől. Tudom, hogy sokan reménykednek még ezek miatt a listák miatt. De magam is voltam katona, tudom, mit jelent felkerülni egy ilyenre. Nem egy kedves barátom szerepel rajtuk még mindig. Tapasztalatból tudom, hogy nem lehet hinni nekik.

Suzanna: Kimondom Félix helyett; akár kegyetlenség, akár nem, a tényeken nem változtat. A lista csak annyit jelent, hogy senki sem tudja, mi lett vele. Dōr ostroma óta hetek teltek el. Illetve, felhívnám a figyelmedet még egy fontos dologra: amíg nincs holttest, vagy legalább dögcédula, a katona az eltűntek listájára kerül. Hiába látták esetleg a bajtársai meghalni. Nézzenek csak szét az Írott Archívumban, százával találhatnak akár a Felbomlás korából is még mindig eltűntek közt számon tartott katonákat.

Jonas: Félreértés ne essék, nem akarok szembe menni senki véleményével, csak hogy őszinte legyek, kissé elhamarkodott döntésnek tartom hazahozni a másik hármat. Hiszen még a negyedik is előkerülhet. A sebesültek közül, vagy a hegyek alatt rekedtek közül… És ha előkerül…

Suzanna: Akkor ő is hazajöhet a testvérei után. A Rendelet a Magister minden gyermekére vonatkozik. Azt is megértem, hogy sokan felesleges pazarlásnak tartják három vagy négy ember utaztatására elhasználni az öt lehetőségből egyet. Tudom, hogy elsősorban a Magister helyettese vagyok és Első Tacticus… de nem tudom letagadni, hogy anya is vagyok. Van három csodálatos gyermekem. És most arra kérnék mindenkit, hogy ne címeket és katonákat lásson, hanem egy családot, egyszerű emberket.

Van egy ember, aki azért lebeg élet és halál között, mert tenni akart másokért. És ennek az embernek gyermekei is vannak. Jelenleg egy másik kontinensen. Nincs joguk még egyszer, lehet hogy utoljára találkozni az apjukkal? Azok után meg különösen, hogy az élvonalban harcoltak Dōrban. Sőt hősiesen azért is megtettek mindent, hogy a Hegyek alá lejussanak. Hiszen utat kellett nyitnunk Csillagfényfokig. Nem érdemelnek meg talán egy utolsó találkozást ezek a hősök?

Suzanna többi szavát elnyelte az éljenzés és a stúdió falairól visszhangzó taps…