105. Népmegfigyelési Archívum – Felvételek

– Köszönjük, kimerítő volt a beszámolója a csillagfényfoki és a hegymélyi helyzetről. Mit is mondott, hogy hívják?

– Simon Lexington, uram.

– Szóval, Simon Lexington. Lássuk, hogy jól értettem-e. Bevették Csillagfényfokot, és kisegítették a Mélyt. Ha jól tudom, erre az utóbbira nem volt parancsuk.

– Nem volt. A hadnagy döntött úgy, hogy a Mélyből kapott segítségért cserébe ki kell segítenünk a Mélyt, mikor támadás érte őket. Esetleg nem jól tettük? Szeretném leszögezni, hogy mi csak parancsot követtünk.

– Ne aggódjon. Tisztában vagyunk a kapott parancsaikkal. Mi pedig azt szeretnénk leszögezni, hogy a lehető legjobban jártak el az adott helyzetben. Sok minden történt azóta, hogy elindultak innen. A legfontosabb talán az, hogy a Szigetek mágusai felrúgták a szövetségünket, és a beleegyezésünk és tudtunk nélkül indítottak támadást a Mély ellen. Illetve az előrenyomulási tervünket is szabotálták, hogy Dōrban rekedjünk. Egyelőre még nem tudjuk ennek a szembefordulásnak az okát, de jelenleg, a szövetséget felfüggesztettük. Csak a kereskedelmi kapcsolat maradt érintetlen, de balszerencsénkre a mágus betegség miatt jelenleg a kereskedelem bizonytalan idegig szünetel.

– Mit jelent ez ránk nézve, uram? Vegyes csapat vagyunk. Tartok tőle, hogy ilyen súlyos események után…

– Tisztában vagyunk a helyzet súlyosságával. És a csapat összetételével is. Itt Dōrban ez annyi változást jelent, hogy a mágusok elleni általánosan ellenséges közhangulat miatt igyekszünk elkülöníteni a varázstalan katonákat a varázslóktól. Talán érdemes lehet figyelmeztetni a csapat mágus tagjait, hogy érhetik őket atrocitások. Ezeket igyekszünk keményen megtorolni, hiszen nem a saját mágusaink követték el az árulást. A Szigetek irányítása alatt álló varázs-osztagok önállósították magukat. Az Ön elmondása viszont új perspektívába helyezte ezt a lázadást. Mi ugyanis abban a hitben voltunk, hogy ezek egyedi esetek.

– Nem, uram. Nem egyedi esetek. Amennyire ki tudtunk faggatni két mágust, ők azt vallották, hogy a céljuk egyértelműen a Mély elfoglalása. Már az eredeti szövetségbe is az árulás szándékával mentek bele.

– Ez persze mindent megváltoztat, amit eddig hittünk. Viszont azzal, hogy segítettek a Mélynek, talán az előnyünkre billenthetjük a helyzetet. Szerencsénkre az Önök által megjavított rádiótoronnyal el tudjuk érni a hegyek alatti városokat, és talán megegyezhetünk a kölcsönös támogatásról. Csillagfényfokon is segíthetünk megtartani az új hatalmat. Talán ez imponál majd annyira a Mélynek, hogy szövetségre lépjen velünk, és megtegyék az első lépést az újra egyesülés felé.

– Elnézést uram, de nem vagyok biztos benne, hogy ez mennyiben érint minket. Én úgy értesültem, hogy hazaküldik a csapatot Lombardiába.

– Igen, ezt csak információs jelleggel gondoltam megosztani Önökkel. Természetesen megkapják az engedélyt a hazatérésre. A két nap múlva induló vonattal utaznak majd haza a fővárosba. A Magister – amíg tehette –, személyesen intézkedett erről az engedélyről.

– Magister? Tehette? – Ismételte a szavakat döbbenten pislogva. Érezte, hogy most egyáltalán nem nyújthat méltóságteljes látványt. De akkor sem értette, hiszen Magistert a világ felbomlása óta nem választottak a végek.

– Sok mindenről maradtak le, amíg odavoltak. Kérdezze ki a katonatársait a szálláson, ők biztos készséggel felvilágosítják majd a Túl-Kontinens eseményeiről.

– Értettem, uram. Mindenképp élek majd a lehetőséggel – épp távozni készült, de még utána szóltak.

– Viszont egy dolog nem hagy nyugodni. Épp bőrrel megúsztak két veszélyes akciót, egészen a haza vezető útig? Majd minden viszontagságuk után a Hadnagy egyszer csak belesétál egy csapdába? És az életét veszti? De azt még volt módja elmondani, hogy döntöttek a hazautazásukról? Amellett, hogy nehéz elképzelnem egy olyan csapdát, ami így ki tudott fogni egy ilyen összeszokott csapaton, azt sem teljesen értem, hogy hogyan szereztek tudomást olyan döntésekről, mint hogy hazamehetnek. Hiszen arról csak a hadnagynak lehetett tudomása.

– Az egy mágikus csapda volt, uram. Nem tudom pontosan elmondani, hogy történt. Nagyon gyorsan vége is volt, a mágusunk sem tudott segíteni rajta. Viszont gondolom nem kell titkolóznunk egymás előtt azt illetően, hogy mire képes az a mágus. Én Dōr ostroma óta tudom. A saját szememmel láttam már akkor is, amikor egymás mellé sodródtunk a város ostroma alatt. Majd Csillagfényfokon megint a tanúja lehettem a hatalmának, mikor be kellett vennünk a várost. Amikor a hadnagy a csapda áldozatául esett, tudnunk kellett, hogy milyen utasításokat kapott. A mágus ezért animust kellett belőle, és kikérdeztük… Utána nagyon nehéz szívvel, a feleszíni kertben helyeztük nyugalomra – koppanás az asztalon, ahogy letette a dögcédulát.

… hiányos vagy törölt felvétel…