Melegregények magyar írók tollából I.

Tira Nael: Moments

Viszonylag ritkán olvasok magyarul, LMBTQ+ témában meg még kevésbé, ezért is örültem neki, hogy a Beszélgessünk az írókkal Facebook csoport Olvassuk el egymás könyvét! elnevezésű kezdeményezésén Tira Nael könyve jutott nekem. Nagyon érdekelt az alap témafelvetése, illetve az írói megoldás is, hogy mit kezd ez(ek)kel az ennyire jól kihasználható témá(kk)al.

Nézzük is akkor részletesebben. 🙂

Első benyomás a regényről

Egy hatalmas könyvről és monumentális történetről van szó! A borító szerintem nagyon ízléses, én imádtam. Tökéletesen passzol a történethez. Viszont a terjedelme miatt már pont akkora, hogy nem kényelmes fogni/tartani. Nekem legalábbis nem volt az. Ez persze nem von le az értékéből, csak azért mondom, hogy edzésnek sem utolsó, amíg szorongatjuk olvasás közben. Nekem egy-két óra olvasás után megfájdult a kezem, talán kényelmi szempontokból jobb lett volna két kötetre szedni. Attól persze még megjelenhetett volna egyben, hiszen többször láttunk már ilyet, hogy a praktikum miatt két kötetre szedtek egy történetet, hiába tartozott egybe.

Az olvasó társaságom. 🤩 Remélem így azért könnyebb elképzelni, hogy mekkora könyvről van szó. 🙂

De lehet, hogy csak azért vagyok ennyire weakling, mert általában Kindle-en olvasok. 😅

Borító és fülszöveg

Egy szerelem története.
Lehetne szokványos szerelem is, mégsem az…
A tizenhat és fél éves Shawn beleszeret az angolirodalom-tanárába. Érzései viszonzásra találnak, és úgy tűnik, a kettőjük közt szövődő szenvedélyes kapcsolat a férfi zavaros múltjának árnyai ellenére is képes mindent és mindenkit legyőzni. Amíg a sors nem szembesíti őket a ténnyel, hogy léteznek legyőzhetetlen akadályok…

Létezik élet a szerelmen túl?

Véleményem (spoilermentes)

Sok olyan könyvet olvastam, amiben nagy korkülönbség volt a két főszereplő között, és kifejezetten szeretem látni, ahogy a környezetük fogadja őket, ahogyan reagálnak rájuk. Szeretem látni a stratégiákat, ahogy megküzdenek akár a világgal is egymásért. Elsősorban ezt vártam ettől a regénytől is. Amit részben meg is kaptam.

Szerettem azokat a részeket, amikor Shawn és Jaiden még csak próbálgatták magukat az új kapcsolatban, amikor próbálták felállítani a határokat, megóvni egymást ebben a titkos viszonyban, amikor még bujkálniuk kellett mindenki elől. Nagyon kiváncsi voltam rá, mi történne, ha lebuknának (persze nem kívántam ilyet nekik), csak kiváncsi voltam rá, ki állna melléjük, és kitől kapnának teljes elutasítást. Nagyon tetszett, hogy a Shawn és Jaiden környezetében élők sokszor annyira vegyes és kusza módon reagáltak történésekre, hogy nemcsak a főszereplők nem lehetettek biztosak a reakcióik felől, de olvasóként mi sem.

Ebből a szempontból nagyon hihetőek voltak a regény karakterei, hiszen épp annyira viselkedtek kiszámíthatatlanul, mint ahogy való életben sokszor saját ismerőseink is. Tetszett az a bizonytalanság-érzet, amit például Shawn szülei akaratlanul is elültettek a fiukban. Pedig ők nem rossz emberek, egyszerűen csak nem rendelkeznek kellő tudással bizonyos dolgokról.

Más részről viszont a szereplők néhány reakciója elég hihetetlen volt. Kezdjük például rögtön Shawnnal. Annak ellenére, hogy titkolózik a szülei előtt és nem őszinte velük, mégis túl tökéletesnek tűnt számomra. Vagy Jaiden. Elvileg 12 évvel idősebb Shawnnál, de sokszor egyáltalán nem tűnt úgy. Bizonyos esetekben kifejezetten bosszantott, hogy mennyire gyerekesen tudott viselkedni. És az iskolaigazgató… Valahogy nehezen tudom elhinni, hogy úgy kezeljen helyzeteket, ahogy… Legyen bármilyen régre visszanyúló közös története Jaidennel.

Fentebb azt mondtam, hogy részben teljesítette a könyv az elvárásaimat. Azért érzem így, mert a regény második felében (már inkább a vége felé) van egy esemény, ami újrarendezi az addig kialakult összes viszonyt. Ha elolvassátok a regényt, és elértek eddig a pontig, azonnal tudni fogjátok, mire gondolok. Viszont véleményem szerint ez az esemény olyan kiegyensúlyozatlanságot hozott a történetbe, ami számomra sajnos egy csillagot elvett az értékéből.

Pozitívumok és negatívumok kicsit részletesebben

Konklúzió és ajánlás

Ahogy fent már említettem, a könyv első felét nagyon szerettem, nem tudtam letenni, volt olyan, hogy hajnali 2-kor eszméltem fel, hogy lassan már tényleg aludni kellene, mert a másnapot nem érdekli majd, hogy milyen jó könyvet olvastam.
Aztán a regény közepétől elkezdtek dőlni az egyre újabb és újabb téma és probléma felvetések. És onnantól kezdve kezdett kevesebb részlet jutni ezekre. Sokszor úgy éreztem, hogy egy-két féltékenységi és félreértésről szóló jelenet, csak azért került bele, hogy töltse az oldalszámokat, pedig erre tényleg nem volt szükség. Helyette kaphatott volna nagyobb hangsúlyt kicsit kevesebb esemény részletesebben kifejtve.
Az utolsó 100 oldal viszont mérhetetlenül kint volt a komfortzónámon. Szerintem erre vonatkozik igazán a fülszövegben elhelyezett figyelmeztetés. Nekem ez a rész sajnos egyáltalán nem tetszett, sokkal boldogabban fejeztem volna be a könyvet, ha nem kerül bele. Értem, hogy miért volt rá szükség, de mégsem értem… De ez csak az én véleményem, könnyen lehet, hogy másoknak nem lesz ekkora gondja vele.

Ajánlani csak olyanoknak ajánlom, akik alaposan meg tudják erősíteni a lelküket. Szerintem talán még egy kicsit konkrétabb trigger warning is elkelt volna a könyvhöz… bár az talán sokat elárult volna történetből.
Mindenestre ha mély érzelmeket és igazi érzelmi hullámvasutat kerestek, ne hagyjátok ki ezt a könyvet.

Jegyzetek
  • Borítókép forrása: Pexels (Sharon McCutcheon)
  • Könyves és macskás fotó: saját kép
  • Könyvborító forrása: Moly.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s