Everlight – Valentin nap

Ez a Valentin napi novella a címadó Everlight című történetem folytatása. Mivel nagyban támaszkodik a korábbi részek eseményeire, azok ismerte nélkül nem biztos, hogy teljességgel értelmezhető és élvezhető lesz. Ezért azt javaslom, hogy mielőtt belekezdenél ebbe, olvasd el az első és a második részt is.
Illetve, mivel ebben a történetben a két főszereplő több ezer év távlatából beszélget a mi jelenünkről, az ő tévedéseik történelmi tévedések.
😉


Seth? Figyelsz te rám egyáltalán? Épp azt mondtam, hogy tanulmányoztam kicsit az Ős-Föld történelmét.

Igen, figyelek, én meg azon gondolkoztam, mi vitt rá erre. A saját aktuális történéseink nem okoznak neked elég fejtörést, még az Ős-Föld eseményeivel is gyötörnöd kell magad?

Egyáltalán nem gyötröm magam, épp azt akartam mondani, hogy a hagyományaiknak olvastam utána. Meg az országoknak. Te tudtad, hogy több ezer ország volt az idők folyamán, amik átalakultak, eltűntek. Mire a földlakók nem olyan rég, talán egy-két ezer éve, úgy döntöttek, hogy egyesülnek, megszüntetik a régi ellentéteket, és inkább egy egységes fajként néznek szembe a fenyegetésekkel?

Igen, tudtam. Tanították az akadémián. Bár szerencsére az összes országot és birodalmat sosem kellett benyalnunk, elég volt csak a legnagyobbakat ismerni. Engem egyébként mindig is bosszantott hogy milyen csip-csup ostobaságok miatt tudtak egymás torkának esni az emberek… Bááár, ez talán azóta sem változott, csak annyi történt, hogy már nem egymással van bajunk, hanem minden más fajjal…

Miért vagy ilyen negatív, Seth? Nem is szeretek veled beszélgetni… Csak azt akartam elmondani… á, mindegy is…

Oké, sajnálom. Nem akartam elrontani a kedved. Csak… tizen-sok év háborúzás után azt hiszem, már kifejezetten le tud lombozni a történelem. Különösen, ha azt látja az ember, hogy mennyire nincs új a nap alatt. De ne hagyd, hogy még jobban lehúzzam a hangulatot. Mit találtál, ami ennyire érdekes?

Csak tudni akartam, milyen ünnepek voltak régen az Ős-Földön. Mert ha már megalapítjuk a saját csillagközi szövetségünket, és egy birodalmat is létrehoztunk egy lakatlan bolygón, lehetnének saját ünnepeink is. De totál fantáziátlan vagyok, ezért gondoltam, utánaolvasok a régi szokásoknak. Hátha ez segít kitalálni a sajátjainkat.

És találtál valami érdekeset?

Hát… még nem értem mindnek a végére. Te tudtad milyen hatalmas az adatbázis ünnepekből?

Annyira sosem érdekelt. Persze a leghíresebbeket ismerem…

És azt tudtad, hogy egy rengeteg ünnep összeolvadt, meg átmentek egymásba? Meg hogy egy csomó ország átvett ünnepeket a többitől, és átalakították úgy, hogy a lehető legjobban passzoljanak a saját szokásaik közé?

Biztos hallottam már erről. Talán ismerek is valakit, aki rá szokott függeni ilyen random dolgokra.

Ha nem ismernélek jobban, és nem vigyorognál ilyen hülyén, azt hinném, csak gúnyolódsz rajtam, és nem is érdekel.

Sosem vetemednék ilyenre veled szemben. Egyébként meg, hogy a csudába ne érdekelne? Csupa fül vagyok.

Szóval, olvastam egy országról, amit Japánnak hívtak. Ők vették át a legtöbb ünnepet más országoktól. Nagyon jók voltak ebben. És pontosan ezt csinálták a Valentin nap nevűvel is. Átvették, és beolvasztották a saját kultúrájukba.

Várj, várj! Ez rémlik, nem ez az, amikor tököket adtak ajándékba?

Mi? Ez meg honnan jött? Tököt senki nem adott ajándékba, tököt faragtak, lehetőleg minél ijesztőbbre, és azt is Halloweenkor. Semmi köze a Valentin naphoz.

Akkor az az, amikor valami növény alatt kellett csókolózni?

Seth. Ne légy hülye! Az a karácsony. És az a növény állítólag fenyő. Bár egyes források nem biztosak a fenyő szerepében, és azt állítják, hogy fagyöngy, vagy valami bogyós dolog volt.

Akkor az a nyulas, amikor színes tojásokat kellett eldugni…

Nem, nem eldugni, megkeresni, és az a Húsvét. Ahhoz képest, hogy sosem érdekelt, elég sok ünnepet ismersz.

De nem jól, ezek szerint. Szóval mit tud ez a Valentin nap? Vagy a japán verzió? Nekem nincs több ötletem…

Hála az égnek! Akkor hajlandó vagy végighallgatni végre?

Eddig is azt csináltam…

Szóval… Valaki kitalálta, hogy Valentin napon virágot és csokit kell adni a nőknek. Mekkora baromság, nem? Minek vágnád le azokat a szerencsétlen virágokat? Azt hiszem, a japánok is erre jutottak, mert ők csak csokit ajándékoztak egymásnak. Vagyis, csak a nők. Az ő dolguk volt meglepni a férfi ismerőseiket. Mindnekit! Érted? Mennyi csoki az? És minden évben! De itt még nincs is vége, mert akiktől nem akartak semmit, azoknak csak valami sima, bárhol megvehető csokit adtak, amit úgymond kötelező volt ajándékozni. Akiktől viszont reméltek mondjuk érzelmeket, meg párkapcsolatot, azoknak sokkal díszesebb csokikat választottak. Néztem fényképeket a galériában, azok ilyen igazi műalkotások! És volt szívük elpazarolni ezeket, amikor nem viszonozták az érzéseiket! De nem is ez a lényeg…

Jézus! Levegőt veszel azért néha? Ha jól tudom, most neked is kell…

Azután, hogy odaadták ajándékba ezeket a műalkotásokat, egy hónapot várniuk kellett, hogy az akkori nőnapon a férfiak viszonozzák-e az ajándékot. Ha csak valami egyszerű, átlagos dolgot kaptak vissza, akkor nem nyertek viszonzásra az érzéseik, ha viszont szép csokit, akkor a férfi is akart tőlük valamit. Mennyire furcsa és felesleges párválasztási rituálé.

Tudod, én nem hiszem, hogy ez elsősorban a párválasztásról szólt. Gondolom, olvastál az Ős-Föld berendezkedéséről. Akkor viszont tudnod kell, hogy ez az egész sokkal inkább azért volt, hogy a csokoládé ipar jól járjon. Ennek ellenére ez a legszomorúbb ünnep, amiről valaha hallottam. Azt a rengeteg csalódott nőt, akik egy teljes hónapig várnak arra, hogy esetleg semmit se kapjanak vissza…

Én sem értem, hogy miért pont így csinálták. Annyival jobb ünnepet is ki lehetett volna hozni belőle. Sőt nekem már ötletem is van, hogy lehetne tökéletesíteni!

Egy pillanatra megállítanálak. Ehhez is kell csoki?

Persze, hogy ne kéne!

És tudod egyáltalán, mi az a csoki?

Ööö… nem. Mert mi az?

Azt ne mond, hogy kiolvastad teljes archívumot a Valentin nap után kutatva, de pont a csokinak nem néztél utána?

Még nem jutottam el odáig. De természetesen kell a mi ünnepünkhöz is csoki, ha a kölcsönösen akarjuk adni egymásnak.

Nem követlek teljesen. Miért vagy most erre ennyire rápörögve?

Mert… kiszámoltam a régi naptárak alapján, hogy Ős-Földi idő szerint nemsokára Valentin nap lesz. Pár nap…

Várj! Időt kérek… te átszámoltál hány ezer évet is?

11946-ot 3 hónapot és 21 napot. De nem tartott sokáig. Megvolt legfeljebb két perc alatt. Kicsit lassabb az agyam ebben az emberi testben… De Seth! Nem is ez a fontos! Bárki kiszámolja ennyi idő alatt, nem?

Hát… bárki, aki olyan, mint te. Én biztos nem. Nekem a világ minden ideje is kevés lenne rá, mert neki sem állnék…

Már megint nem figyelsz, pedig ez fontos!

Bocsánat. Dehogynem figyelek. Pár nap és Valentin nap. Amit a saját ünnepünkként szeretnénk megünnepelni. És ehhez kell csoki.

Igen. Tudod, sokat gondolkoztam. Itt vagyunk a hajótestemben, évek óta ketten. És néha összeveszünk, és nem mindig mennek jól a dolgok köztünk. Pedig szeretjük egymást. Nem tudnánk élni egymás nélkül. És nem is akarunk. És szeretném, ha ez az ünnep arról szólna, hogy emlékeztetjük magunkat arra, hogy bár nem lehet mindig miden zökkenőmentes, de minden nehézség ellenére sosem akarnánk egymás nélkül maradni. Én legalábbis egészen biztosan nem.

Én sem. Te vagy a legfontosabb számomra az egész univerzumban. Lehet, hogy néha hülye vagyok, és valami pillanatnyi elmezavar miatt megharagszom rád, mintha elfelejtettem volna, hogy te jelentesz nekem mindent. De eddig szerencsére mindig gyorsan megjött az eszem. És ez a saját verziójú Valentin nap is nagyon tetszik. Tőlem akár már holnap megünnepelhetjük, vagy ma.

Nem, az nem jó, mert nincs hozzá csokink. Azt át kell adnunk egymásnak.

A csokit, amiről még mindig fogalmad sincs, hogy mi.

Ez igaz. Seth? Mi az a csoki? Már megint kinevetsz… Pedig én sem tudhatok mindent. Ennek a testnek a fejében nem fér el minden korábbi tudás, mint a hajótestemben… Szóval, ha régen tudtam is, most nem emlékszem…

Nem téged nevetlek ki. Sosem gúnyolódnék rajtad. Csak a helyzet vicces. Az, hogy elterveztél valamit, úgy, hogy még azt sem tudod, fog-e tetszeni.

Ha régen az Ős-Földön annyian szerették, nem lehet rossz…

Ezzel a kijelentéssel vitatkoznék… ha tudnád, mennyi rettenetes dolgot szerettek régen… sőt szeretnek a mai napig is.

Kezdek elbizonytalanodni. Most már kifejezetten érdekel, mi az a csoki…

Egy édesség. Egy nagyon-nagyon ritka, és még drágább édesség. Hozzájutni is elképesztően nehéz, mert a növény, amiből készítik csak az Ős-Földön terem. Sok hasonló bolygón próbálták meghonosítani, de szinte sehol máshol nem maradt meg. Vagy ahol mégis, ott nem hozott termést.

Ó. Akkor nem tudunk csokit szerezni?

Mielőtt még elkeserednél, a válasz az, hogy de tudunk. Az az kérdéses, hogy mikorra. Mikor lesz Valentin nap?

Öt Ős-Földi nap múlva.

Várj… számolok. Tudod, nem mindenki használ ma már Ős-Földi időt.

Én sem, de az archívum adataiban csak az szerepelt a Humanoid Szövetség létrejötte előtt.

Na, szóval, az még épp elég idő, hogy meglátogassuk azt a pár helyet, ahol szoktak csokit árulni. Van köztük pár félreeső kolónia, ahol valószínüleg sosem hallottak rólad. De ha azoknál forgalmasabb helyekre megyünk, el kell majd rejtenünk a hajótestedet, nehogy felismerje valaki.

Emiatt ne aggódj, elrejtőzünk úgy, ahogy eddig is. Senki sem fog felismerni abban a roncsban, amit láttatni engedek majd nekik. Tudod, biolumineszcens a bőröm. Jó vagyok megtévesztésben.

Tudom én. Akkor indulhatunk?

Tőlem igen, már most azonnal.

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com (Tamas Pap)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s