Film vagy képregény? – The Old Guard

Mivel nagyon szeretem a képregényeket, kifejezetten fellelkesedtem, mikor megtudtam, hogy a The Old Guard című filmnek, amit egy pár hete sikerült végre megnéznem, van képregény verziója is. Gyorsan be is kellett szereznem, hogy össze tudjam vetni a filmmel. De mielőtt belevetnénk magunkat az összehasonlításba…
Előtte még…

Mivel szeretném a filmet és képregényt (egyelőre csak az első kötetet, mert a film teljes egészében azt követi) részletesen összehasonlítani, ezért sajnos nem tudok spoilermentesen írni róla. Szóval, ha még nem láttad a filmet és/vagy zavarnak a spoilerek, óvatosan haladj tovább. 😉

Annyit még előrebocsátanék, hogy a képregény nem jelent meg magyarul, én is Amazonról vettem meg. Viszont a Netflixen elérhető filmhez talán van magyar szinkron is, nemcsak magyar felirat.

The Old Guard – Alaptörténet

Az alapelgondolás viszonylag egyszerű, és annyira talán nem is nem eredeti. Van ugyanis egy maroknyi ember, akik nem tudnak meghalni. Akárhányszor ölik meg őket, mindig feltámadnak. Legalábbis egy darabig. Egyszer minden véget ér, és kinek több, kinek kevesebb feltámadás jut.
Nekem az az ötlet mindenesetre tetszett, hogy ezek az emberek sem örökéletűek, és ők maguk sem tudják, melyik haláluk lesz a végső. És az kifejezetten plusz pont volt számomra, hogy itt senkinek sem kell lenyiszálni a fejét, mint a Hegylakóban.
Szóval, van ez a csapat hős (4+1 fő), akik az emberiség sorsának jobbá tételén fáradoznak. Van köztük ős öreg, és van köztük egész fiatal is, aki még csak most ismerkedik a hatalmával.

A történet egy árulással kezdődik. És fokozatosan derül ki az is, hogy ki és milyen céllal csalta csapdába a csapatot.

Nekem a címválasztás szimbolikája is kifejezetten tetszik, hiszen az Old Guard egyértelmű utalás Amerika legrégebb óta létező hadtestére, a 3rd US Infantry Regimentre (3. Gyalogezred), amint The Old Guardként is szoktak emlegetni. Ez a szimbólum azért is működik ennyire kiválóan, mert a történet főszereplői is a történelem egy-egy pontján katonaként valamilyen háborúban haltak meg. És mivel akár több száz, több ezer éve is élnek már, tényleg ők a legősibb hadosztály, az igazi Old Guard.

És nagyjából eddig tartott a spoilermentes rész. Ha tervezed megnézni a filmet, vagy elolvasni a képregényt, akkor még visszafordulhatsz. Várlak vissza később. 😉

Főszereplők és színészek

Andromache of Scythia “Andy” (Charlize Theron)

Andy a legöregebb a csapatban. Ahogy ő fogalmazott, “olyan idős, hogy nem is emlékszik, mióta él.” Ennek köszönhetően mindent látott már legalább kétszer, és mindennek az ellentétét is. Ennek köszönhetően elmondhatatlanul kiábrándult az emberekből, és nem is érti, hogy mi értelme van egyáltalán folytatni, amit csinálnak. Már csak a csapatért harcol, nem az emberiségért.
Viszont a hűsége a barátai, a megmaradt családja iránt rendíthetetlen, nincs semmi, amit ne tenne meg értük.

Sebastian Le Livre “Booker” (Matthias Schoenaerts)

Booker a csapat második legfiatalabb tagja, a Napóleoni háborúkban volt katona. Az egyik ütközetben halt meg, aztán hazatért a családjához, mert nem tudta, hogy mi történt vele.
Én személy szerint Bookert annyira nem kedveltem a filmben, az ő karaktere szerintem legnagyobb jóindulattal is semmilyen a többiekéhez képest.

Yusuf Al-Kaysani “Joe” (Marwan Kenzari) és Nicolò di Genova “Nicky” (Luca Marinelli)

Nekem ők voltak a kedvenceim, hazudnék, ha nem ismerném el, hogy eredetileg miattuk akartam megnézni a filmet. De azt továbbra is tartom, hogy megérte, mert tényleg zseniális lett, és nemcsak miattuk.

Joe és Nicky az első kereszteshadjárat (1095-1099) alatt találkoztak, és természetesen ellenségek a két szembenálló oldalon. Annyira nem indult jól a kapcsolatuk, mert úgy ismerkedtek meg, hogy megölték egymást. És ezt még jópárszor megismételték, míg belátták, hogy nem fogják tudni megölni a másikat. Aztán ahogy egymásrautaltságban teltek az évek, a régi gyűlölet lassan teljesen átalakult, és Joe és Nicky egy pár lett. Azt hiszem, ez valami rekord lehet, mert már lassan az ezredik évfordulójukhoz közelednek. Csak győzzék észben tartani, hogy hányadik év. 😅

+1 Nile Freeman (KiKi Layne)

Nile a legfrissebb tagja a csapatnak, ő a legfiatalabb, ahogy Andy fogalmaz róla: “szinte még bébi.” Egyébként ő is képzett harcos, amerikai tengerész gyalogos, aki egy kifejezetten balul elsült bevetés után támad fel, és más választása nem lévén kénytelen csatlakozni a halhatatlanok csapatához. Nile karaktere azért is kifejeztten érdekes, mert ő az egyetlen, akinek úgymond kapcsolata van a jelennel.

Film és képregény eltérései

És akkor elérkeztünk az igazi spoilerekhez. Megpróbálom őket egy listába összeszedni.

1. Andy karaktere. A filmben is rettenetesen kiábrándult, de a képregényben ez valami sokkal magasabb szintre emelkedett. Együtt alszik random emberekkel, mert olyan mértékben nem érdeki semmi, nem érez, csak a csapata iránti lojalitás tartja a többiek mellett. Illetve abban az egy esetben józan és megfontolt csak, amikor róluk van szó.

2. Andy háttere. A filmben nem sokat tudunk meg róla, azt leszámítva, hogy elveszítettek csapattagot, akivel nagyon jó barátságban volt. Az nem derül ki a filmben, hogy szeretők is voltak. Ahogy arról sem szól a film, hogy amikor Andy elkezdte elveszíteni a hitét az emberiségben, találkozott egy felszabadított rabszolgával, akivel évtizedekig együtt éltek. Ez a férfi szintén a szeretője volt, Andy végül azért hagyta el, mert a férfi nem akarta, hogy lássa meghalni.

3. Copley karaktere. Ő a filmben is, és a képregényben is ex-CIA ügynök, de amíg a filmben a “jó ügy” érdekében adja el a csapatot (azt hiszi, hogy a tudósok így meg tudják majd hosszabbítani az emberek életét, és meg tudnak majd menteni olyan beteg embereket, mint a felesége volt), addig a képregényben csak egyszerűen pénzért adja el a csapatot. Ez azért is fontos, mert a filmben Andy neki köszönhetően kapja vissza a reményt, kapja meg a feloldozást, hiszen Copley az, aki rájön, hogy mennyi életet mentettek meg, és mennyivel jobbá tették a világot. A képregényt olvasva, csak az olvasó jut erre a következtetésre a visszaemlékezésekből, itt nincs nagy felismerés, ahogy feloldozás sincs.

4. Nile története. Ő elég összetett háttértörténetet kapott a filmben, ahogy Copley is. Eredetileg ellenáll, nem akar csatlakozni a halhatatlanokhoz, pedig a képregényben viszonylag könnyen elfogadja a sorsát. A film viszont, mivel ő az egyetlen, akinek még családja van a jelenben, igyekszik ezt jobban kiaknázni, ami viszont sajnos a többi szereplő háttértörténetének a rovására ment.

5. Az őrült tudós, Merrick. Ő sokkal kegyetlenebb és őrültebb a képregényben, mint a filmben. Ez annyira nem is tetszett, mert nekem kicsit olyan önmagáért való gonosznak tűnt a lapokon.

6. Joe és Nicky kapcsolta. Az ő hátterüket sajnos eléggé megnyirbálták a képregényhez képest, épp ahogy Andy-ét is. Viszont ami érdekes volt, az az, hogy Joe sokkal bosszúállóbb a képregényben, mint a filmben. Néha már szinte pitiáner módon viselkedik. És mindenkin véres bosszút áll, aki bántani merte Nicky-t. Nekem jobban tetszett ez a kissé őrületet súroló karakterábrázolás, mint a visszafogottabb Joe a filmben.

7. A csapat kapcsolata a jelen világgal. A képregényben, mivel Andy már több ezer éves, illetve Joe és Nicky is alulról rugdossák a millenniumot, Nile csatlakozása előtt Booker az egyetlen, aki gond nélkül lépést tud tartani a technológiával. Hiszen ő csak kétszáz éves, neki így könnyebb dolga van, mint a többieknek, akik már hozzá képest is őskövületnek érzik magukat. De természetesen Andy szenved meg a legjobban a modern kütyükkel. Ez azért érdekes, mert a filmben mindenki elég jól kiismeri magát a fejlett technológiák között, és használni is gond nélkül tudják őket.

Grafikai megjelenítés

A film és képregény is kifejezetten véres, és sokszor mindennemű szépítés és köntörfalazás nélkül vannak bemutatva a kivégzések és legvérengzőbb jelenetek is. Viszont a fent említett eltérések ellenére is, a film meglepően hűen követi a képregény eseményeit. Amikor a 2020-as film szereplőit megválasztották, nem igyekeztek túlságosan, hogy hasonlítsanak a 2017-es képregény főszereplőire. Az viszont plusz pont, hogy pár olyan történetvezetési változtatást leszámítva, ami a filmet élvezetesebbé teszi, nem nyúltak túl mélyen bele.

Viszont a filmben bizonyos passzusok szóról szóra kerültek átemelésre a képregényből, mint például a nyitójelenet és Andy monológja, vagy Joe szerelmi vallomása Nicky-nek. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez volt a film egyik legerősebb jelenete. A képregényé csak azért nem, mert ott vannak még ezen kívül kifejezetten erős pillanatok, amik számomra hiányoztak a filmből.

Néhány helyen kicsit olyan érzésem volt a filmet nézve, hogy elvesztette az egyensúlyt. Például túl nagy hangsúlyt kapott Nile feltámadás előtti, de elvesztett élete, míg sok egyéb múltbeli, meghatározó esemény egy-egy elejtett szót kapott csak. Vagy ott is kissé elbillent számomra a film, mikor nem egy helyen indokolatlan hosszú volt a vérfürdő. Igen, értjük, hogy olyan harcosokkal néznek szembe az egyszerű halandók, akik valószínüleg egy fűszállal is legalább 12 féleképpen tudják megölni őket… De nekem mondjuk 2 mészárlós jelenet elég lett volna a filmben (nyitány és finálé), felesleges volt négy. Ezt felhasználhatták volna karakterek múltjának részletesebb bemutatására. A képregény ebből a szempontból szerintem kiegyensúlyozottabb volt.

Néhány kép a filmből és a képregényből

Fogadtatás és ahogy én értesültem a The Old Guardról

Általában elég sokat lógok Twitteren, ahol elsősorban grafikusokat követek. És azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy július-augusztusban felrobbant a Twitterem, annyian írtak a filmről. Szinte mindenki odavolt Joe és Nicky száláért (ahogyan természetesen én is). Ami nem is csoda, hiszen egy nagyon jól eltalált és nagyon hiteles szerelmi és párkapcsolati szálat kaptunk velük. Emellett persze mindenkinek tetszett a film és a szereplőválasztás is. Az én személyes kedvencem Joe és Nicky mellett Nile volt. Szóval általában elmondható, hogy a film nagyon jó fogadtatást kapott, bár a képregényről kevesen tudtak/beszéltek.

És mivel elsősorban grafikusokat és artistokat követek Twitteren, elárasztották a feedemet a The Old Guard által inspirált fanartok és fanfictionök. És higgyétek el, hogy vannak ezek közt döbbenetesen jók is. Lent láthattok is párat a kedvenceim közül. A jegyzetek részben megtalálhatjátok az artist Twitter profilját is, ha tetszettek a képei, esetleg kövessétek be.

Kedvenc fanartjaim

Ami talán várható még

Mivel a filmnek cliffhangerrel van vége – nem ennyire nem spoilerezek, hogy ennél többet is mondjak –, és mivel ez a rész szerintem elég jól teljesített, és elég népszerű is volt, nagyon bízom benne, hogy készül majd egy második rész is, ami legalább ennyire hűen fogja követni az eredeti művet, mint ezt a mostani.

És igen, van második kötet a képregényből is. Bár valahol azt olvastam, hogy eredetileg az első után elkaszálták a sorozatot, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Viszont a Netflix látott benne fantáziát, és így elkészült a film az első kötetből. Ez pedig volt annyira sikeres, hogy a kiadó érdemesnek találta arra, hogy folytatódjon.

Nagyon remélem, hogy még sok rész fog érkezni belőle, mert nekem nagyon tetszett. Még úgy is ezt mondom, hogy az Amazon boltjában kifejezetten borsos ára van még az ebooknak is, ugyanis 15 dollárba (majdnem 4700 forintba) kerül.

Konklúzió és ajánlás

Úgy tűnhet egyébként, hogy a fent leírt különbségek miatt nem szerettem különösebben a filmet, de ez nem igaz. Nagyon tetszett a film, én is ezt láttam előbb. A képregényt is nagyon szeretem, talán egy kicsit jobban, a bővebb háttértörténetek miatt. De azt is megértem, hogy a túl sok flashback nagyon zavarossá tette volna a filmet, és ezért kellett azt a döntést meghozni, hogy az emlékek egy része kimaradjon. És bár már a filmet nézve is volt egy kis hiányérzetem, mert már akkor is többet akartam tudni a szereplőkről, de ez nem volt annyira vészes, hogy levonjon számomra az értékéből.

Szóval én bátran ajánlom mindenkinek a képregényt is és az ebből készült filmet is. Természetesen csak a +18-as korosztálynak, mert mind a kettő nagyon véres és brutális helyenként. Ha tehetitek, adjatok egy esélyt mindkettőnek.

Ez egy jó hosszú bejegyzés lett, de egyáltalán nem sajnálom, mert valami olyanról van szó, amit nagyon szeretek. Ezért ha nagyon akartam volna, sem tudtam volna kevesebbet írni róla. Viszont remélem, hogy a sok kép, és a szép, megható fanartok megkönnyítették az olvasást. 😅

Jegyzetek
  • Borítókép forrása: unslpash.com (Joel Muniz)
  • Film plakát: Wikipedia
  • Screenshotok a filmből és oldalak a képregényből (saját példány)
  • A Twitter artist (d.na) profilja, az összes fanart az ő engedélyével került be a bejegyzésbe

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s