Belevetettem magam egy kis őszi borzongásba

Curse of Redwood Jaclyn Osborn tollából

Általában minden évben, amikor beköszönt az ősz, és kissé hidegebb lesz – bár most mondjuk kifejezetten hideg van, a hátsó felem is majdnem befagy –, elővesszem a Kindle-emen felhalmozott kísértethistóriákat, és elkezdem azokat olvasni. Idén sincs ez máskép. Most ezt az elő-Halloweeni szezont Jaclyn Osborn Ivy Grove sorozatának második kötetével nyitottam, vagyis a Curse of Redwooddal.

Már nagyjából tavaly ilyenkor óta vártam ezt a regényt, sokszor szinte tűkön ültem azóta, hogy elolvastam az első részt, a Ghost of Ellwoodot. Igaz, erről a könyvről nem írtam külön értékelést, de elég előkelő helyen szerepel abban a listában, amiket a számomra leghátborzongatóbb és legjobb kísértettörténetekről írtam. Az első kötet is nagyon tetszett, de a másodikat egyértelműen jobban szerettem.

Nézzük is akkor alaposabban a könyvet. 😊

A könyvről

Borító és fülszöveg fordítás

A Redwood kúria falai titkokat rejtenek.

Elszántan kutat válaszok után, de hamarosan rá kell döbbennie, hogy mennyire belekeveredett maga is ebbe az évszázados átokba, ami megszámlálhatatlan életet követelt már korábban. És ennek az egésznek a közepén az a férfi áll, aki elrabolta a szívét.
Kicsoda Ezekiel Warren? Hogyan kötődik az átokhoz?

Ahogy Carter feltárja a kúria titkait, lassan beleszeret a szőke férfiba, aki a ház termeiben kísért. Bár Redwood a halottak birodalma, de Carter sosem érezte még annyira élőnek magát, mint mikor Ezekiel a karjaiban tartja.

Egy dolog biztos: a Redwood kúria magához láncolta Cartert. És nemcsak a testét, hanem a szívét is.

Főszereplők

Carter:
Őt már láthatjuk feltűnni az első kötetben is, akkor találkozunk vele először, amikor Ben a szomszédjába költözik, majd a legjobb barátok lesznek. Carter kifejezetten heves, forrófejű egyéniség, ha valamire elszánta magát, senki sem változtathatja meg az elhatározását. De végtelenül hűséges, és azokért, akiket szeret, bármeddig hajlandó elmenni. Én személy szerint nagyon kedveltem Cartert, sokkal jobban, mint Bent és Theot az első kötetben.

Ezekiel:
Vele nem igazán találkozunk az első kötetben, csak Carter mesél róla. Illetve már ott kezd megjelenni Carter megszállottsága iránta. Nagyon kedveltem Ezekielt is, szerettem a morózus és sokszor ellenséges maszkot viselő perszonáját is, de legalább ennyire a szívembe zártam az odaadó énjét is, mikor végre beismerte magának és Carternek is az érzéseit. A könyv olvasása közben sokszor eldönteni sem tudtam, hogy melyiküket szeretem jobban. Aztán abban maradtam magammal, hogy nincs is értelme ezen elmélkedni.

A dinamika kettejük között:
Gördülékeny, még úgy is, hogy eleinte érezhetjük vonatottnak, amiatt hogy Ezekiel nagyon elutasító. Nekem kifejezetten tetszett az, ahogy a regény első harmadában “táncoltak” egymás körül. És természetesen csak Carter kitartásának és elszántságának köszönhető, hogy végül adnak egy esélyt a köztük növekvő érzéseknek. Én alig győztem kivárni, hogy Ezekiel végre beadja a derekát, és elfogadja Carter érzéseit.

Visszatérő és új szereplők

Ben és Theo:
Ők az első kötet főszereplői, és bár én nagyon szerettem őket is, szerintem nem érnek Carter és Ezekiel nyomába szerethetőségben. Természetesen nem szerepelnek annyit itt, mint az első kötetben, de így is fontos szerep jut nekik, ők tartják egyben Cartert, amikor a könyv eseményei kezdik maguk alá temetni. Ben és Theo tökéletesen jól funkcionálnak együtt, illetve a támogató és hátország szerepben is remekül megállják a helyüket.

Taylor és Callum:
Az előbbi Carter egy nagyon jó barátja, az utóbbi pedig egy médium, aki sok mindenben segít Carternek és Ezekielnek. Ők a második kötetben jelennek meg először, és nagyobb szerepet kapnak, mint a visszatérő Ben és Theo. Abszolút szerethetőek mind a ketten, bár nekem Taylor kicsit semmilyen és sztereotip volt, viszont Callum… Vele kapcsolatban csak azt sajnáltam, hogy ebben a kötetben nem jutott nagyobb szerephez. Nagyon megragadott a rideg, távolságtartó, sokszor kifelezetten ellenséges énjével. Viszont, azt elismerem, hogy ha többet szerepelnek, elvették volna Cartertől és Ezekieltől a figyelmet.
Egyébként az a gyanúm, hogy a következő kötetnek ők lesznek a főszereplői. Elsősorban Callumra vagyok kiváncsi a fent leírtak miatt.

Rajtuk kívül vannak még más mellékszereplők is, például Redwood kísértetei. Közülük a kedvencem a William nevű kisfiú volt, aki imádta Cartert, és állandóan bújócskázni, meg fogócskázni kellett vele. Egyzóval a kísértetek is nagyon jól eltalált szereplői a könyvnek.

Miért működött ennyire számomra

Sok embernek eléggé furcsa lehet ez az élők összejönnek a szellemekkel koncepció, ahogy az is, hogy mind Theo, mind Ezekiel tudnak majdnem szilárd testet ölteni. Persze vannak limitációik, például nem éreznek szagokat és ízeket, hideget vagy meleget. Ha valami megzavarja a koncentrációjukat, vagy például erős indulatok/érzések hatására elveszítik a majdnem szilárd megjelenésüket. A haláluk helyéhez vannak kötve, így Theo a Ellwood, Ezekiel pedig a Redwood házhoz. Ezt a börtönt egyedül Halloween napján hagyhatják el.

Nekem tökéletesen működött ez a fajta szürreális természetfeletti történetvezetés, ahogy az is nagyon tetszett, hogy mind a két szellem olyan dologért bűnhődött és olyan dolog miatt haltak meg gonosz emberek keze által, amiről nem tehettek. Vagyis Ezekiel esetében ennyire nem egyszerű a történet, de ezt nem fogom elkotyogni. 😉

A párkapcsolat ábrázolása mellett a történet vezetés is nagyon jó, ahogy Carter fokozatos feltárja a rejtélyeket Ezekiel kifejezett kérése ellenére, illetve úgy, hogy a ház nem egyszer igyekszik megakadályozni ebben. A félelmetes részek továbbra is nagyon ijesztőek, Carternek nem egy találkozása van Redwood gonosz kísérteteivel is.

Szóval ez a könyv egy kifejezetten jól sikerült keveréke a romantikusnak és a horrornak. Az arányok jól eltaláltak benne, minden szereplőért őszintén lehet aggódni, és még az ellenlábas szerepét beöltőt is meg lehet érteni.

Mi várható ezután

Ahogy fent már említettem, lesz harmaik kötet is, a regény végén van egy kis üzenet az írónőtől az olvasóinak, miszerint ez az új könyv a város szélén található őrültek házában fog játszódni. Azért gondolom, hogy talán Callum lesz a főszereplője, mert van a második kötetben egy elszólása, hogy néha el szokott menni oda, mert próbál segíteni. Szóval, ami biztos, az az, hogy harmadik kötet lesz, de hogy mikor és kinek a főszereplésével, arról sajnos nincs semmi hír.

Konklúzió és ajánló

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, nagyjából letenni sem tudtam, daráltam az oldalakat. Szeretem az olyan könyveket, amikben keverednek a zsánerek és a témák, azt pedig még jobban, ha ezek között tökéletes egyensúlyt is talál az író.
Szerettem Carter elbeszélési stílusát is, ami annak ellenére is, hogy ugyanaz az író írta a két könyvet, mégis más volt, mint Ben történetvezetése az első kötetben. Az sem zavart, hogy mindent csak Carter szemszögéből látunk az én elbeszélés miatt, bár azért néhány esetben szívesen láttam volna azt is, hogy Ezekiel hogy élt meg egy-egy eseményt.

Bátran ajánlom bárkinek ezt a könyvet, aki borzongásra, nagyon szép szerelmi szálra, és igazán mély érzelmekre vágyik. Volt néhány jelenet a könyvben, amiket még meg is könnyeztem. Ami furcsa lehet, azok a szexjelenetek egy élő és egy szellem között. De én ezen már az első kötetben túl tudtam lépni, és engem egyáltalán nem zavart. Bár sok szexjelenet van a könyvben, egy részük csak említés szintű, de akit az ilyenek esetleg zavarnak, kellő lelki felkészültséggel közelítse csak meg a regényt.

Jegyzetek

• Borítókép forrása: unsplash.com (Brad Frickeisen)
• Könyvborító és fülszöveg forrása: Goodreads