36. Népmegfigyelési Archívum – Kategorizálatlan

– Parancsot kaptak, hogy vonuljanak Csillagfényfok alá. Te pedig utánuk mész.

– Mi dolguk a régi fővárosban? És miért kell oda követnem őket? A hegyekbe nem engedtetek utánuk. Azt mondtátok túl veszélyes, mert megláthatnak. Mi változott akkor most? Nem lesz könnyű észrevétlenül a teljes Mélyen átlopódzni utánuk.

– Valóban senki sem állította, hogy könnyű dolgod lesz. De eddig is jó munkát végeztél, egyet már megsebesítettél közülük. Mi pedig elintéztük, hogy bár nem épült fel, de velük küldjék. A sebesült lassítja majd őket, és megosztja a figyelmüket.

– És mi lesz a dolgom? Miért kell követnem őket? Nem lenne egyszerűbb, ha a sebesült helyett inkább engem vinne a csapat? Úgy jobban nem figyelhetném őket.

– Nem. Nem mész velük. A módosított nem bízik senkiben. Nem fogadnának maguk közé. Ráadásul, ha a társuk vagy, nem nyílna módod a saját feladatot ellátására.

– És mi lesz a feladatom?

– Az, hogy megelőzd őket. Mint már mondtam, te egyedül gyorsabb leszel náluk.

– Hogy lennék gyorsabb? Én is épp annyira ismerem csak a Mélyt, mint ők. Ezért kéne velük mennem, hogy nagyobb biztonságban legyek. Ha egy lennék közülük, vigyáznának rám is.

– Erről nem nyitok vitát. Külön mész. A Hegyek alatt majd a közelükben maradsz, de épp olyan távolságra, hogy ne vehessenek észre téged. Egész életedben ezt tanultad. Tudod, hogy legyél láthatatlan. Nem hallanak és nem is látnak majd, hacsak valami butaságot nem csinálsz. Viszont ők kaptak térképet, tudtukon kívül mutatják majd az utat neked is. Aztán ha kijutottatok a Mély gyomrából, már nem lesz nehéz megelőznöd őket. Azt akarom, hogy előttük érj Csillagfényfokra. Ott pedig épülj be a rendfenntartók közé, de az ellenállásba is. Megtanítottam neked minden trükkömet, tudod mi kell ahhoz, hogy azonnal befogadjanak. Mindkét fél minden lépéséről tudni akarok majd. Luther katonáiról is.

– Miért nem mondasz nekem semmit? A jobbkezed vagyok. Luther pedig a szövetségesed, mégsem hagyod, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy eltervezte. Én a helyedben tartanék attól, hogy rájön, hányszor árultad el eddig.

– Ó, gyermek. A helyedben nem beszélnék így, nehogy megharagíts. A jobbkezem vagy, igen. De ne felejtsd el, hogy ki vagyok, és mit tehetek veled a származásodtól függetlenül. És épp a származásod az, ami feljogosít arra, hogy eldöntsem, miről lehet tudomásod. Megértettél?

– Megértettem.

– Ha bármi változik majd abban, amit elvárok tőled, tudni fogsz róla. És most menj.

– Várj még! Arra nem mondtál semmit, hogy vele mi legyen… Tudni akarom, miért és mire kell neked annyira.

– Legyen elég annyi, hogy hogy figyelned kell rá. Bármit megtehetsz a többivel, de hozzá nem érhetsz. Csak előre szólok, nehogy elragadjon a hatalmad kísértése. Ő élve kell nekünk. Ennél többet majd akkor fogsz megtudni, ha eljött az ideje. És készülj. Nehogy elmaradj tőlük.