
Már korábban is írtam magyarul elérhető gay romance regényekről, ilyen volt a Him – Ez a srác. Most pedig egy újabb magyarul is elérhető könyvet választottam, ez pedig nem más, mint Ella Frank Confessions (Vallomások) sorozatának első része.
Némiképp félve álltam neki a sorozatnak, már csak azért is, mert a könyv egy meglehetősen megosztó téma köré szerveződik, egészen pontosan a poliamoria köré. Vagyis egy olyan párkapcsolatról lesz szó a regényben, ami több, jelen esetben három résztvevős.
Meg tudom érteni, hogy sokaknál ez azonnal kiveri a biztosítékot (nekem sem a kedvencem ez a témaválasztás, még úgy sem, hogy azért olvastam pár ilyen regényt).
Azt is értem, hogy sokan azonnal szerelmi háromszögre gondolnak, amint ezt meghallják, és azt feltételezik, hogy valakit megcsalnak a könyvben, hogy valaki mások önzése miatt majd sérül. Itt szeretném leszögezni, hogy ebben a könyvben erről szó sincs, ugyanis Robbie, Julien és Priest kapcsolatában mindenki egyenrangú, mindenki saját elhatározásából vesz benne részt.
Ennek ellenére annyira ritkák az ilyen könyvek a magyar könyvpiacon, hogy már csak ezért sem véletlen, hogy a könyv a “Rázós könyvek” kategóriában jelent meg.
De akkor nézzük is, hogy miről is van szó.
Ella Frank: Vallomások I. (Robbie)

Borító

Történet leírása
(Forrás: Moly)

A szerelem változik.
És mikor a szív kerül sorra, akkor az bizony törhet és fájhat is.
Ezt mondta magának Robert Antonio Bianchi, hiszen másképp tényleg nem lett volna magyarázata erre, amit tett…
Semmi, csak a magány, pár pohár margarita, meg egy vodka, és a nyilvánvaló vágy, hogy megvallja a gyengeségét két férfinak, akik valószínűleg csak a bajt hozzák majd rá.
De a bajban nem talált semmi újdonságot.
Ezt mondta volna a bolond húga vagy bármelyik barátja is: ha lehet rosszul dönteni, Robbie megtette.
És íme, a három ember története.
Részletesebb vélemény
Mint azt már fent említettem, a történet jó, bár ne várjunk tőle elképesztő bonyolultságot, és igazi mélységeket, hiszen ez még csak a sorozat bevezető kötete. Annak viszont jó. Megismerjük a szereplőket, még úgy is, hogy a könyv egészen legvégéig nem történik szinte semmi – de akkor szinte az arcunkba robban minden bonyodalom, ami majd a kettes és hármas kötetekben vár ránk. Egyébként a három főszereplő csak tapogatózik ebben az újfajta kapcsolatban, felállítják a határokat, közösen kialakítják a szabályokat, amik mentén működőképes lesz majd ez a hármas.
De… és igen, itt jön a DE. Sajnos azt kell mondanom, hogy a fordítással kevésbé vagyok megelégedve. Sőt, minél többet gondolkodom rajta, annál kevésbé. Az csak egy dolog, hogy néhány esetben nem pontos a fordítás, mert ha gördülékeny, akkor az olvasók nagy részének – különösen, akik nem is olvasták az eredetit, egészen biztosan nem fog feltűnni… A gond ott van, amikor sajnos mindenképp kilóg a lóláb… Például: “lennadrág” vagy “pirítóssütő”. De még ezek mellett is elmennék szó nélkül, mert el tudom fogadni, hogy valaki így használja.
Viszont, ami nagyon zavart, az a nem egyszer alpári stílus. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a magyar nyelv elég ügyetlen, vagy éppen durva tud lenni, amikor sex talkra kerül a sor, de azért álljon már meg a fáklyás menet… Szerintem sok esetben indokolatlanul erős lett a magyar verzió, annak ellenére is, hogy a három főszereplő egyáltalán nem szemérmeskedik egymással. De azt írni a “Fuck me”-re, mikor a szereplő épp egy forróbb jelentben könyörög, hogy lépjenek már tovább, hogy “Kúrj meg!” ott azért egy pillanatra le kellett tennem a könyvet… Mert azért érezzük ugye, hogy ezt lehetett volna kicsit erotikusabban, kicsit kevésbé alpári módon is mondani…
És igen, az angol szinte majdnem mindenre a “fuck me-t” használja, ezért én az eredeti szövegben nem érzem annyira durvának. De a magyarban lenne azért más kifejezésre is lehetőség…
Ezek mellett van még egy másik dolog is, ami ronthatja az olvasás élményét, ez viszont nem fordítási hiba.
A Robbie a Vallomások sorozat első része, ez igaz, de a szereplők nagy többsége korábban már felbukkant Ella Frank egy másik sorozatában, a Temptationben. Éppen emiatt a Robbie-ban úgy kezeli őket, hogy az olvasó minden előzménnyel tisztában van, és rengeteg dologra csak visszautal, hiszen a korábbi sorozatban már kifejtette. Emiatt viszont nagyon zavaró lehet, hogy a karakterek honnan ismerik egymást, és mik azok az érzelmek és feszültségek, amik köztük húzódnak. És igen, vannak olyan kérdések, amikre nem fognak választ kapni az új olvasók, mert Ella Frank nem magyarázta el újra. Ezen a helyzeten pedig az sem segít, hogy az előzmény sorozat nem jelent meg magyarul.
Főszereplők és a dinamika köztük
Robbie az elején nem volt szimpatikus (egyik verzióban sem), elkényeztetettnek és indokolatlanul hisztisnek tartottam. De később persze kiderül, hogy nem ennyire lapos karakter. A könyv vége felé megkedveltem, bár volt azért egy-két olyan jelenet, ahol szívesen helyretettem volna a fejét.
Julien és Priest tökéletesen működnek együtt, nem is csoda, hiszen ők már a könyv elejétől házasok. Robbie-ra pedig azért van szükségük maguk közé, mert mind a ketten túl dominánsak, és kell valaki, aki mind a kettejüket kiegészíti. Csak így van meg az egyensúly. Az kifejezetten tetszett, hogy tényleg tökéletesen passzolnak egymáshoz, mindig mindent megbeszélnek, nincsenek félreértések, nincs féltékenykedés.
Ami viszont kissé fura nekem, hogy nem egy helyzetben Robbie-tól várják a megoldást, mintha legalább olyan régóta a csapat tagja lenne, mint ők ketten. Nem fogok spoilerezni, de van egy olyan jelent, amikor totál nem értettem, hogy miért Robbie az egyetlen, aki fel tudja oldani a helyzetet, mikor Priest és Julien már 8 éve házasok, és az újonnan érkezett fiúnak semmi rálátása nincs a múltjukra…
Ezekre a kérdésekre a későbbi kötetek választ adnak, szóval szerintem elmondható, hogy a dinamika jól előkészített hármójuk közt.
Élmény kiegészítés

Az angol verzióból készült hangoskönyv is, amit Charlie David olvas fel. Szerintem nagyon jól sikerült, és kifejezetten jó lett az, hogy mind a három főszereplőre teljesen eltérő orgánumot hoz. Robbie a kisfiús, Julien a kedves, és Priest a komoly mogorva.
Ha gondoljátok, érdemes lehet a hangos könyvnek is adni egy esélyt Audible-n.
Konklúzió
Nekem tetszett a Robbie, inkább angolul, mint magyarul, és még a hibái ellenére is ajánlom a fordítást mindenkinek, aki eredetiben nem tudná elolvasni. Én mindenképp nehezebben tekintek el a fordítás problémás részeitől, hiszen ismerem az eredetit. De biztos vagyok benne, hogy annak, aki nem olvasta angolul, az a néhány dolog, amit én furcsaságnak éltem meg, fel sem fog tűnni. Az persze más kérdés, hogy a szövegek durvasága kire hogyan fog hatni. Én személy szerint nem szerettem.
Viszont a romantika része nyelvtől függetlenül jó, a feszült részek is izgalmasak, bár igazán semmi tétje nincs az eseményeknek ennyire a történet elején. Ennek ellenére én nagyon szurkoltam a szereplőknek minden alkalommal, amikor olyan helyzetbe kerültek, ami fejtörést okozott nekik, vagyok rosszul érintette őket.
Jegyzetek
- Borítókép forrása: pexels
- Könyvborítók: saját fotók
2 Comments