Egy érdekes kísérlet – Párhuzamos olvasás

Egyszer-egyszer fordult már elő velem olyan, hogy több (általában persze csak kettő) könyvet olvastam egyszerre. Nemes egyszerűséggel csak azért, mert nem tudtam dönteni köztük. De ilyen merész húzásra, mint ez a mostani, még sosem vetemedtem. Most ugyanis elhatároztam, hogy megnézem, lehet-e 4(!) könyvet olvasni párhuzamosan. Erről szeretném összefoglalni a tapasztalataimat.

Könyvek, amik részt vettek a kísérletben

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg nem terveztem, hogy négy könyvvel fogom elkövetni ezt a tesztet, csak hárommal akartam. De melyik is volt ez a négy regényt? Lent láthatjátok majd azt is, hogyan állok az elolvasásukkal a bejegyzés születésekor.

  1. James B. Donovan: Idegenek egy hídon (502 oldal, befejeztem)
  2. Cooper West: Parker’s Sanctuary (389 oldal, 52%)
  3. L.J. Hayward: Dealing in Death (173 oldal, befejeztem)
  4. Cardeno C.: Another Life & Eight Years (149 oldal, befejeztem)

Ahogy fent már említettem, eredetileg csak a lista első két könyvét akartam párhuzamosan olvasni, vagyis úgy, hogy a Parker’s Sanctuaryt olvasom munkába járás közben és munkahelyi szünetek alatt a telefonomról és Kindle-emről. Az Idegenek egy hídont pedig esténként a kanapé kényelmében, már csak azért is, mert keménytáblás, és nem épp könnyű tartani és cipelni. Aztán, amikor az egyik meleg hétvégén strandra mentünk, választanom kellett egy olyan könyvet, ami viszonylag vékony, és könnyű olvasni, ez lett a Dealing in Death. (Strandra szinte sosem viszek Kindle-t, mert nem akarom, hogy lába kéljen…) A negyedik könyvet meg csak ajánlotta az Amazon, és mivel nagyon megtetszett, mindenképp el akartam olvasni.

Pár szóban a könyvekről

James B. Donovan: Idegenek egy hídon

Ebből a regényből készült pár évvel ezelőtt Tom Hanks főszereplésével film adaptáció is. Abel ezredes, egy szovjet kém perét, majd a fogolycserét ismerhetjük meg benne, ami során visszakerült a saját országába. Én pedig már egy ideje terveztem, hogy elolvasom. És most elhatároztam, hogy nekiállok, sőt amellett döntöttem, hogy magyarul olvasom el. És nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy jó ötlet volt a magyarul olvasás.

Több problémám is volt/van a könyvel, ezek pedig a következők:

  1. James B. Donovan nem író, hanem jogász, és a könyv főleg az ő naplójából és feljegyzéseiből építkezik. Ez pedig nagyon rányomja a bélyegét az olvashatóságára. Valamikor a könyv elején Abel azt mondja Donovannak, hogy örül neki, hogy nem egy író írja meg a történetét, mert így nem fogják bizonyos részeit feláldozni a “regényesség” oltárán (nem pontos idézet). Hát, én a könyvet olvasva, sokszor éreztem úgy, hogy kifejezetten jót tett volna neki, ha egy író is kap egy esélyt vele…
  2. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez az érzésem nem köszönhető-e legalább részben a magyar fordításnak is. Vannak benne kifejezetten bosszantó félrefordítások és magyartalanságok. Például: tűzfegyverek (fire-arms, vagyis lőfegyver), megfordítottak (someone turned, vagyis valaki aki átállt, mondjuk egy kém), hogy csak párat említsek a számomra bosszantó dolgok közül.

Ennek ellenére nagyon érdekes könyv, mindenképp érdemes elolvasni.

Értékelésem (elsősorban a fordítás miatt): ⭐️⭐️⭐️⭐️

Cooper West: Parker’s Sanctuary

Ez a történet egy mentett kutyáról, egészen pontosan egy huskyról szól, akinek egy PTSD-ben szenvedő, leszerelt katona (Greg) lesz az ideiglenes befogadója. Parkerről később kiderül, hogy igazából ő egy “protector”, egy ember, aki kutyává tud változni, és mint ilyen, nem maradhat egyedül, és életreszólóan kell társat választania magának.
Most tartok a könyv felénél, de eddig nem igazán volt benne semmi, ami meglepő, vagy varátlan fordulat lett volna.
De azért ezzel a könyvvel is volt pár problémám:

  1. Parker (kutya) – Greg dinamika jó és olvasmányos, de a mikor Parker ember, az inkább nehézkes.
  2. Érdekesnek érdekes, a cuki részek tényleg cukik, de eddig nem volt benne számomra semmi több.

Szóval közelről sem egy öt csillagos olvasmány, de nem is rossz, nyári könnyed kikapcsolódásnak mindenképp jó.

Értékelésem (egyelőre): kissé ingatag ⭐️⭐️⭐️⭐️

L.J. Hayward: Dealing in Death

A Death and Devil sorozat második kötetének kiegészítő története, ami Jack szemszöge után Ethan szemén át is bemutatja a könyv eseményeit. Éppen ezért önmagában egyáltalán nem élvezhető, mert a fő eseményekre csak utal, hiszen feltételezi, hogy ismerjük a második kötet minden történését. Nekem most, hogy hónapokkal a második kötet befejezése után újra elővettem, azért voltak olyan dolgok benne, ahol erőltetnem kellett az emlékezetem, hogy ugyan miért is így történtek a dolgok… De nekem még így is ez a kedvenc részem a sorozatból.

Értékelésem (még mindig, másodjára is): ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Cardeno C.: Another Life & Eight Years

Ez tulajdonképpen egy két (sajnos teljesen felejthető) novellát tartalmazó rövidke kötet. Akár egy este alatt is el lehet olvasni. Az “In Another Life” egy öngyilkosságot megkísérlő fiú víziói a jövőjéről, majd a túlélés után a tettei ezért a jövőért. Az “Eight days” egy keserédes, karácsonyi (vagyis hanuka) történet. Ennek az utóbbinak viszont számomra eléggé WTF volt a vége, és azt hiszem, ez elrontotta a teljes élményt, annak ellenére is, hogy mindkét történet szívmelengető, és pár helyen sírós…

Értékelésem (nagyon nagy jóindulattal, de inkább kevesebb): ⭐️⭐️⭐️⭐️

Tapasztalat, tanulság és konklúzió

Mivel egyszerre négy könyvet olvastam, egy-egy könyvnek (kifejezetten a hosszabbaknak) megnyúlt az olvasási ideje, így nem véletlen az sem, hogy van még olyan könyv, aminek nem értem a végére.
Viszont én nem találkoztam interferenciával, amit mások emlegetni szoktak. Nem volt olyan, hogy összeakadtak volna a fejemben a történek, legalábbis nem a kísérletben szereplő négy. Olyan viszont régebben is fordult már elő velem, hogy hasonló történetű/hasonló nevű karaktereket használó könyvek esetén azért gondolkoznom kellett, hogy egy-egy esemény melyik könyvben is történt.

Szóval engem nem zavart, hogy egyszerre több könyvet olvasok, sőt az kifejezetten jó volt, hogy a hangulatomnak megfelelően tudtam megválasztani, hogy melyik könyvet olvasnám éppen. Emiatt nekem mindenképp érdekes tapasztalat volt, de azt istökéletesen meg tudom érteni, ha valaki nem szereti keverni az olvasás élményeket, ezért nem vállalkozik ilyenre.

Jegyzetek
  • Borítókép forrása: unsplash.com (Chris Lawton)
  • Könyvborítók forrása: Moly, Goodreads

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s