Mivel az utóbbi időben gyors egymásutánban volt szerencsém két bűn pocsék könyvhöz is, elgondolkoztam azon, hogy terápiás jelleggel írok pár keresetlen szót azokról a regényekről, amik csúfosan alulmúlták minden elvárásomat.
3 csillagos könyvek, amiket volt (bal)szerencsém elolvasni…
Itt felmerülhet a kérdés, hogy miért három csillag. Mert akkor annyira nem is lehet rossz, nem? De igen… én nagyon ritkán adok három csillagnál rosszabbat, mert számomra már az egy csillag, ha elkészült a könyv… kettő akkor, ha az elolvasáson kívül nem tudok más pozitívumot mondani róla. Három csillagot akkor adok, ha volt valami nagyon ígéretes a könyvben, de nagyon rosszul sült el.
Ha esetleg részletesebben kíváncsiak vagytok rá, hogy milyen logika mentén értékelem a könyveket, itt tudjátok meglesni.
Ezek közt a könyvek közt nem rangsorolok, mert egészen egyszerűen egyformán nem szerettem őket, szóval olvasási sorrendben listázom ezeket a legfrissebben olvasottól a legrégebben befejezettig. Illetve kihagytam minden olyan könyvet, amiről már írtam más posztban, mondjuk booktag vagy egyéb összefoglaló bejegyzésben.
The Hanged Man’s Hero (Summer Devon)
Azt hiszem, büszkén kijelenthetem, hogy ez a könyv az idei legnagyobb csalódásom. Annyira ígéretesen indult, a viktoriánus Angliába elhelyezett történettel, miszerint egy középosztálybeli, lecsúszott, volt írnok részegen hazatámolyogva megment egy örömlányt a támadójától, aki viszont szerencsétlen módon elesik, és belehal ebbe a jótettbe.
Mivel az örömlány elmenekül, senki sem tudja alátámasztani a főszereplő vallomását, így halálra ítélik. Aztán megérkezik a másik főszereplő, aki egy tévedésből neki címzett levél miatt úgy dönt, hogy megmenti a halálraítéltet.
A történet pedig pontosan eddig a pontig jó. Utána egyrészt tömény unalom, másrészt küszködés – és nemcsak az olvasóé. Én végig úgy éreztem, hogy az író maga sem tudja, hova akarja vinni a történetet, és ezért tölti felesleges, és nem mellesleg rosszul felépített drámával az oldalakat…
Rockets and Romance (Wendy Qualls)
Na, ez a könyv annyira unalmas volt, hogy semmit sem tudok elmondani róla. Elvileg arról szól, hogy két NASA dolgozó első találkozása nagyon rosszul sül el, és hogy hogyan alakul ki köztük a borzasztóan rossz első benyomást követő ellenségeskedés után először barátság, majd szerelem. Rémlik, hogy van valami teljesen értelmetlen összeveszés is köztük, amit nem is tudnak egyedül megoldani. Ennél a könyvnél többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a bánatért olvasom én ezt…
Frog (Mary Calmes)
Itt a könyv a graphic novel borítóját láthatjátok, mert sokkal jobban tetszik, mint a regény eredeti borítója. Meg mert erősen gondolkozom azon, hogy a képregényt beszerzem majd, hátha így jobban tetszik majd, mint könyv formában.
Mary Calmes regényeit eleve fenntartásokkal kezelem, mert nyúltam már párszor mellé a könyveivel, mint például a “A Matter of Time sorozatával.” És azt kell mondanom, hogy sajnos sok szempontból a Frog is hoz mindent, amit abban nem szerettem.
Arról szól, hogy van egy rodeó sztár, aki összejön egy híres sebésszel, de mindig elmenekül előle, mert nem érzi magát sem méltónak, sem elég jónak hozzá. De persze mindig visszajön pár hónap után, mert távol sem tud maradni. És természetesen minden egyéb karakter oda van érte, és a legjobb cimbije akar lenni, de legalább megcsókolni a lába nyomát. Közben pedig az orvos állandóan kiállhatatlan, undok és tahó, amikor nincs mellette nyugtató közegként…
Hol is láttam én már ugyanezt a mintát? Ó, igen! A Matter of Time-ban. Jory és Sam… És már ott is a falnak mentem tőle…
Indigo, Footsteps, Spatters of Red (J. Fally)
Ezt a könyvet azért olvastam el, mert J. Fally-tól nagyon szerettem a Bone Ridert, ami egy akció, sci-fi paródia, és eszméletlen szórakoztató volt. És mivel ennek a könyvnek is ígéretesnek tűnt a története zombikkal, meg az ellenük harcoló katonákkal, ezért ennek is nekiálltam. De több dolog előtt is értetlenül állok. Például nem tudom eldönteni, hogy ez is paródia akar-e lenni a vámpír zombikkal… akik vért szívnak, de meg is esznek… Viszont paródiához képest túl sokszor túl komolyan veszi magát…
Sokszor teljesen kidolgozatlan, és rengeteg mindent annyival intéz el, hogy “így van, mert csak” vagy “senki sem tudja az okát”. Ezzel általában nincs is bajom, különösen egy zombis könyvben nem várok el biológiai és élettani értekezést, de ha mindenre ez a válasz, akkor az nekem eléggé lusta megoldásnak tűnik, mert vannak dolgok, amiket az olvasók egyszerűn nem fogadnak el bemondásra, és komolytalanná teszi a szemünkben a történetet. Éppen ezért nagyon zavaró, hogy sokszor indokolatlanul komoly és komor volt a könyv.
The Downs (Kim Fielding)
Ez a könyv is a nagy csalódások listáján van nálam. Márpedig azért, mert az első egy harmadában azt hittem, hogy hatalmas öt csillagot fog kapni tőlem, olyan jól indult. Adva van ugyanis egy viktoriánus steam-punk világ, amiben a főszereplőt egy koncepciós perben elítélik, és ledobják a “Downs”-ba, ami tulajdonképpen egy szakadék, aminek a mélyen egy saját ököszisztémával rendelkező világ van. Mekkora ötlet! Igen… csakhogy azzal, ahogy a főszereplő lezuhan a Downs-ba, a történet is elképesztő mélységekbe esik.
Hiába jó a világ, hiába jók a karakterek, a cselekmény legnagyobb jóindulattal is középszerű. És bár a vége mégis tetszett, de az odavezető út nem. Nem azt mondom, hogy unalmas, mert még csak azt sem… Nem tudom, pontosan megmondani, hogy mi volt a bajom vele. Egyszerűen csak rossz, nem áll össze rendesen, és valami nagyon, de nagyon hiányzik belőle.
Ezek lennének hát számomra az utóbbi idők legnagyobb csalódásai. Nektek vannak hasonló olvasási élményeitek? Írjátok meg kommentben, ha van ilyen. 😉
Jegyzet
- A borítókép innen származik
- Könyvborítók forrása: Goodreads
Hundred Moors 
Rossz élményem egy könyvel sem volt, mindig elolvasom, és ha megtetszik úgy választok. :’)
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezek a könyvek mind ígéretesnek tűntek nekem, de olvasva őket kiderült, hogy sajnos nem hozzák azt, amit vártam tőlük… 😅😅
KedvelésKedvelés