Egy örök kedvenc: Finding You, Finging me Bailey Queentől – Első rész

Miért is szeretem ennyire?
Indokaim a Finding You, Finding me mellett

Ezt a könyvet már nagyon sokszor emlegettem, főleg olyan bejegyzéseimben, amikor valamilyen szempont alapján több regényt is bemutattam. Mint például a kedvenc második világháborús könyveim, kedvenc mellékszereplők regényekből. Vagy amikor elmerengtem, hogy a kedvenc regényszereplőim hogy éreznék magukat a mi jelenünkben. De most úgy döntöttem, hogy ez a könyv is kap saját bejegyzést, sőt nem is egyet, hanem rögtön kettőt. 😃

Pár szó az írónőről, vagyis Bailey Queenről

Az írónőben az az érdekes, hogy nincs igazán sok könyve, összesen csak kilenc, és ezek közül csak ez az egy történelmi. Van köztük fantasy és több erotikus könyv is. Én mindnek elolvastam a fülszövegét, de egyetlen másik regénye sem fogott meg igazán. Egyedül a Compromised címűt jelöltem még meg, hogy el majd szeretném olvasni, de amikor megpróbáltam megkeresi, nem volt elérhető a Kindle store-ban. Ezek miatt számomra Bailey Quenn – sajnos – egykönyves szerző, de azt az egyet viszont majdnem mindennél jobban szeretem.

A könyvről

Fülszöveg (Goodreades fordítás)

Henry Iverson tizedes a Második Szakasz (2nd Platoon) orvosa. Szereti a munkáját még úgy is, hogy a többiek őt magát nem kedvelik igazán. A bajtársai kényelmetlenül érzik magukat a “szakasz melegének” társaságában, ezért Henry kívülálló köztük, mégis mindenki hozzá fordul, amikor a segítségére van szükségük. Rég hozzászokott már az egyedülléthez, sőt mindent meg is tesz azért, hogy ezt folyamatosan bizonyítsa.
Will Rollins közlegény azért vonult be, hogy elmeneküljön mindentől és mindenkitől, de leginkább saját maga elől. 5000 mérföldre otthonról, épp kiugrani készül egy repülőből Utah-Beach fölött a D-Day éjszakáján. Will végig tudja, hogy hiányzik valami az életéből, mégis megígérte magának, hogy nem fog erre gondolni. Soha többé.
Amikor az ugrás nem úgy sül el, ahogy tervezték, és Henry megtalálja Willt – egy katonát a szakaszból, akit alig ismer – sérülten, az ellenséges vonalak mögött, csak ő juttathatja el biztonságba, dacolva a dúló háborúval, küzdve a másik amnéziájával… és Will szinte semmiből jövő vonzódásával iránta.
A háború nem áll meg kettejük kedvéért egyetlen pillanatra sem. Egyik csatából keverednek a másikba egy olyan világban ami kiveti magából azt a szerelmet, amit ők éreznek, Willnek és Henrynek keményen meg kell harcolniuk az életben maradásukért, de küzdeniük kell egymásért is, ha már minden az útjukban áll.

Borítók

A könyvnek, ahogy láthatjátok, kétféle borítója van. Én személy szerint az ejtőernyőset jobban szeretem, mégiscsak egy ejtőernyős egység küzdelmeiről, megpróbáltatásairól szól. Ennek ellenére természetesen nekem pont a másikkal van meg. Ezzel elsősorban az a problémán, hogy nem szeretem, ha arcokat mutatnak a könyvborítón, mert úgy érzem, hogy korlátozni akarják a fantáziámat.
Arról nem is beszélve, hogy nem jó egyenruha van a modellen, de valószínüleg ez csak engem zavar… 😅

Történet

Gondolom, azt nem nehéz kitalálni, hogy a regény olyan témát dolgoz fel, amit előtte már nagyon sokan, ezerféleképpen megtettek. Éppen ezért, ha a történet eredetiségét venném alapul, amikor értékelem ezt a könyvet, akkor nem kapna jobbat három csillagnál. Nem tudom, ismeritek-e az Elitalakulat (Band of Brothers) című sorozatot, de a Finding You, Finding me nem egy jelenete tökéletesen felismerhető benne. Nem akarok spoilerezni, de ha láttátok a sorozatot, és elolvassátok a könyvet, érteni fogjátok, hogy mire gondoltam. Ebből a szempontból talán nem is tekinthető többnek, mint egy jól sikerült, fanfictionnek meleg karakterekkel.

Ha esetleg nem ismernétek, az Elitalakulat az HBO saját gyártású sorozata, és a normandiai partaszállástól Berlin felszabadításáig, az európai fegyverletételig tart.
Azért szeretem ezt a képet, mert a két katona rajta akár Henry és Will is lehetne, bár egyikük sem medic (szanitéc). Ez a poszter nemcsak a sorozat, de könyv hangulatát is tökéletesen visszaadja számomra, még úgy is, hogy a könyv nem annyira véres, mint a sorozat. De még így is tökéletesen tükrüzi a nyomasztó érzéseket, és a katonák életkörülményeit.

Számomra két dolog mentette meg a regényt a három csillagtól. Az első és legfontosabb a szeretnivaló karakterek. Mindannyian teljesen emberiek, hitelesek, és tökéletesen el tudjuk hinni, hogy pontosan így működnének ezekben a helyzetekben. Henry az abszolút kedvenc karakterem, nem is tudom, hogy tudnék-e mondani bárkit más más kedvenc könyveimből, akiket szintén ennyire szeretek. De jó eséllyel nem…

A másik dolog pedig az, hogy mikor először olvastam a regényt, még nem láttam a sorozatot. Biztos elvett volna számomra az élményből, ha egyértelműen felismerek jeleneket. Persze sok jelenet/helyzet pedig egészen más, szóval maradhatunk annyiban, hogy a könyv bizonyos részekhez merített ihletet az Elitalakulatból.

Szereplők

Henry Iverson
A szakasz orvosa, abszolút magának való, és mindig morózus, egyedül csak Willnek, majd később Giordanónak nyílik meg. Az kifejezetten tetszett vele kapcsolatban, ahogy lassan, de biztosan összecsiszolódik a szakaszával, ahogy a többi katona is rádöbben, hogy Henry az egyetlen, aki meg tudja menteni őket, amikor baj van. Az egy nagyon szép, de lassú folyamat, ahogy Henry alig megtűrt páriából a szakasz legmegbecsültebb tagja lesz.

William Rollins
Ő az első, aki észreveszi, hogy Henryben mennyivel több van, mint örökös morgás és rossz kedv. Lassan bejut a másik védelmi vonalai mögé, és eléri, hogy Henry hagyja magát megismerni. Olyannyira, hogy végül Will mindene lesz.

Giordano
Ő Henry és Will felettes tisztje, egészen pontosan őrmestere. Giordano az egyetlen, aki a kezdetektől látja, hogy a szakasz mennyire rá van szorulva Henry tudására, éppen ezért mindent megtesz, hogy a tőle telhető legjobban védje meg az orvost. Az ő feltétel nélküli bizalma és hite nagyban segít a többi katonának is elfogadni Henryt.

Rajtuk kívül még meglehetősen sok szereplő van a könyvben, annak ellenére is, hogy mennyire nem egy hosszú történet. És szinte minden katonának van neve, nem egy arctalan seregbe csöppenünk. Szerintem ez is nagyon jól példázza, hogy Henry minden morózus elzárkózása ellenére is törődik a katonatársaival, hiszen mindenkit név szerint ismer. Arról nem is beszélve, hogy döbbenetesen kevés haláleset van a könyvben egy háborús történethez képest, de mivel mindenkit név szerint ismerünk, az elvesztésük garantáltan fájni fog, hiszen nem névtelen és súlytalan szereplők esnek ki a könyv lapjairól.

A történet erősségei és apróbb hibái

Az érzelmek, emberi kapcsolatok ábrázolása és az izgalmak bemutatása, szerintem mindenképp a regény legnagyobb erősségei tartozik. Nem is beszélve a szerethető karakterekről.
Viszont azok, akik kissé jobban ismerik a második világháborút és az amerikai hadsereget, azoknak fel fog tűnni pár apróság. Nem akarom az összeset felsorolni, amiket én találtam, mert ezek tényleg nem nagy hibák, és semmit sem vesznek el a könyv élvezhetőségéből.

Ezért csak a kedvencemet említem meg. 😉

Az író a napi ételadagokra folyamatosan “K-rationként” hivatkozik, amit a katonák megfőznek. K-ration valóban létezett, és tényleg az ejtőernyős egységégek felszerelésének része volt. Viszont, ezek olyan száraz, sokáig elálló ételek, azonnal fogyasztható, magas kalóriatartalmú és persze hadsereg számára minimális költségen előállítható ételadagok voltak, amikkel nem kellett csinálni semmit. Egy katonánál maximum 12 napi étkezése elég K-ration volt (egy adag = napi háromszori étkezés), utána pedig sokkal táplálóbb A vagy B ration-re kellett (volna) lecserélni. A könyv katonái hónapokat (!) húznak le K-rationön. Ami abszolút nem reális, mert egy telet nem bírtak volna ki ezen.

Szóval, mint mondtam, ez szerintem nem hiba, csak nekem szemet szúrt.

Viszont úgy döntöttem, hogy még egy dolgot meg kell említenem, mielőtt befejezem a kötekedést. 😃😅
Van a könyvben egy ilyen mondat:

Broken German, Czech, Polish, and Austrian stuttered from scabbed and chapped lips (…)

Fordítás: Szaggatott német, cseh, lengyel és osztrák szavak remegtek repedezett, cserepes ajkakról (…)


Ez igazából nekünk annyiból vicces, hogy mi tudjuk, az osztrákok is németül beszélnek, és nincs külön nyelvük. Mondjuk ezt azért nem kezelem nagy hibaként, mert azok után, hogy Ausztria és Magyarország együtt nem tesz egy amerikai államot, talán nem annyira meglepő, hogy nem tudják, milyen nyelveken beszélnek itt a környéken. Egyébként is, mi hány országot/nyelvet nem ismerünk?

Konklúzió és ajánló

Bárkinek szívesen és őszintén ajánlom a Finding You, Finding Me-t, aki olvasna valami második világháborús könyvet, de nem akar igazán kemény, naturális és kegyetlen történetet. A romantika pedig még lágyítja is a komor eseményeket. Illetve ajánlom azoknak is, akik szívesen olvasnak háború alatti egymásra találásról, mert Henry és Will egymás iránti érzéseinél kevés őszintébb dolgot olvastam eddig.

Jegyzetek
  • Borítókép forrása: Pexels
  • Könnyborítók forrása: Goodreads
  • Sorozat plakát forrása: Heritage Auctions
  • K-ration fotók: Wikipedia

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s