01. Népmegfigyelési Archívum – Gyűjtemény

– Én nem fogom megkérdezni, hogy tényleg nem tett-e le erről az ostobaságról, uram. Gondolom ezt már többen is megtették helyettem. Viszont mielőtt bármibe is belevágnánk, azt azért meg kell kérdeznem, hogy tényleg nem tartja ezt furcsának? Valami titokzatos mágus megkeresi az Irattárban, és Önre bíz egy ősrégi felvételt, amiről még csak nem is bizonyítható, hogy valóban a Hatodik Pátriárka szól rajta… De ha Önnek ez elég, én kételkedem. Ha részt akar venni a „Harmadik lépés” előkésztésében, számíthat rám.

– Megértem a kétségeit, de nekem mégis az a véleményem, hogy nem véletlenül jutott el hozzánk, befolyásosakhoz ez a felvétel. Én az Irattárban jutottam hozzá, de tudok olyanról, akinek a posta hozta, feltehetőleg ugyanazok jóvoltából. De gondoljon csak bele! Az elégedetlenkedés kezdi elérni a százötven évvel ezelőtti szintet. A mágusok túl sokan vannak a Szigeteiken, de a mágusbetegség mégsem győzik kiszolgálni ennek az egy kontinensnek az igényeit. És ha ez nem lenne elég, a mágusellenesek is folyamatosan tüzelik a tehetősek ellen a szegényebb rétegeket. Lassan elkerülhetetlen lesz a katonai beavatkozás. Ezért nincsnek kétségeim, hogy most a világért kell tennünk. Csak a vakok nem látják, hogy minden egy új rendért kiált…

– Rendben. Elfogadom az érveit. De hogyan akar tenni a világért? Miért gondolja, hogy ér bármit az, amit egymaga készül véghez vinni?

– Nem vagyok egyedül. És emellé annyi pénzem van, hogy ha akarnám, egy egész hadsereget állítathatnék Esthadonnak. De én csak a legjobbakat akarom adni neki. Ezeket a legjobbakat viszont magamnak kell kinevelnem. Ha másra bízom, elrontják őket.

– Szóval már elhatározta, hogy mit tesz. De vajon eléggé végiggondolta, hogy mit jelent kirobbantani egy háborút?

– Értékelem az aggodalmát. És azt is, hogy nem tart őrültnek a terveimért. A mágusok követe, aki felkeresett, a Hatodik Pátriárka üzenetével megmutatta a Célt. Az meg már csak rajtam múlik, hogy milyen ösvényen görgetem az eseményeket odáig.

– És ahogy korábban már beszéltük, gyerekeket akar első lépésként örökbe fogadni.

– Tudtam, hogy érteni fogja. Hiszen végig csinált velem mindent, ami velem történt. Végignézte, ahogy nemrég megözvegyültem. Tudja, hogy nincsenek gyerekeim, nincs senki, akinek bármit örökül hagyhatok abból, amit tenni fogunk egy új központ alatt egyesített világért. Viszont árva, akik közül válogatni lehet, annyi van, mint égen a csillag. Ezt maga mondta nekem, a kétségbeesés közepén. Ahogy azt is, hogy csak jól kell élni a lehetőséggel, jól kell megválasztani a nyersanyagot, és a többi pedig megy majd a maga útján.

– Remélem tudja, hogy leszenek olyanok, akik abból a meggyőződésből, hogy Esthadon elmúlt, megpróbálják majd megállítani. Sok kritika érheti majd amiatt, hogy itt és most nekünk Eshterért és nem az elmúlt Esthadonért kell tennünk. De ha Ön hisz abban, hogy az a pár gyerek fog változtatni a világon, akkor én is hiszek.

– Én abban hiszek, hogy minden nagy lépés kis lépésekből épül fel, nekem csak annyi a dolgom, hogy jókor tegyem meg azokat a kis lépéseket. Az első két lépés már lezajlott nélkülünk, és mi hagytuk csak úgy elmenni magunk mellett a történéseket. De a befejezés még hátra van, abból kell kivennünk a részünket.

Három dologra van szükségem ehhez: hűségre, mágiára és láthatatlanságra. Ennek megfelelően kell beszereznem a gyerekeket. Három fiú, akik az új világ pillérei lesznek.

– A hűséget én tudom, hogy hol találja. Mondja meg mikor, és indulok érte.

– Nem lesz veszélyes magát küldenem? Mi lesz ha rájönnek?

– Legyen nyugodt, itt sem vagyok kevésbé veszélyben a származásom miatt, mint odaát.

… megszakadt felvétel…