Korábban már készítettem cikkfordítást az oldalra, igaz akkor sokkal vidámabb témában, de mikor ma reggel elolvastam ezt az írást, úgy éreztem, hogy ezt is meg kell osztanom magyarul. Tudom, hogy jelenleg nálunk sem épp fenékig tejfel az élet az LMBTQ+ közösség tagjai számára, de azért azt hiszem, egy kis kitekintés a saját határainkon túlra nem árt.
Ahogy láthatjátok, most egy BBC cikk fordítását hoztam, és mint a legutóbb megint belinkelem legalul az eredeti írást is. Mivel egy nagyon hosszú cikkről van szó, pár kevésbé releváns részt kihagytam belőle, de semmit sem változtattam a tartalmán.
Koronavírus: “Attól tartok, hogy rossz nem szerint temetnek majd el”
A szivárvány – sokszor az LMBT jogok szimbóluma – az utóbbi időben úgy is használatba került mint köszönetnyilvánítás a brit egészségügyi szolgálat (NHS) felé, illetve a “remény” kifejezése a kijárási korlátozás alatt.
Annak ellenére, hogy a kijárási korlátozásra vonatkozó intézkedések lazultak valamennyit Angliában, de a “légy óvatos” mentalitás még továbbra is meghatározza a mindennapi életet. Már hét hete tart ez ez állapot, és most néhány LMBT közösség tag mesélt arról, hogy nagyobb veszélyben vannak, mint eddig bármikor.
Lucy (21) észak-kelet Angliából származik, transznemű fiatal, aki súlyos szívproblémákkal küzd. Hiába él évek óta nőként, azt állítja, nincsenek kétségei afelől, hogy a szülei férfiként temetnék el, ha esetleg meghalna a koronavírus miatt.
Leborotválnák a hosszú hajamat, öltönyt húznának rám, a születési nevemet használnák, és “fiúként” hivatkoznának rám végig a temetés alatt. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy a szüleim ezt megtennék velem, de tudom, hogy így lenne.
Lucy, aki egy telefonközpontban dolgozik, azt mondja, hogy az egészségügyi állapota az egyetlen dolog, ami visszatartotta attól, hogy elköltözzön a szülei házából.
Amikor előbújtam, és elmondtam a szüleimnek, hogy mostantól nem élek tovább fiúként, ők nemes egyszerűséggel annyit mondtak erre: “nem”. Szó szerint megpróbálták kiverni belőlem a transzneműséget. Az apám azt mondta, hogy csak találnom kell egy barátnőt, és helyretennem a fejem.
Arról is mesélt, hogy nem emlékszik rá, hogy a szülei valaha Lucy-nak szólították volna, de gyakran “véletlenül” a születési nevét használják.
Sosem fogadták el, hogy transznemű vagyok, miért tennék, akkor mikor meghalok?
Lucy nem rendelkezik olyan irattral, amiben elismernék a nemét (a későbbiekben GRC = Gender Recognition Certificate), ez a dokumentum arra szolgál, hogy hivatalosan elismerjék az adott személy nemi identitását.
Krystyna Hebb, a Mermaids segélyvonal menedzsere beszélt arról, hogy mennyire védtelenek azok a transznemű emberek, akik nem rendelkeznek GRC-vel, mégis sokak szerint “túl nehéz” keresztülmenni a teljes folyamaton, hogy megkapják.
Amíg él, egy transznemű személy szabadon rendelkezhet a nevéről és a neméről. Viszont azután, hogy elhunyt, és ha nem voltak megfelelő hivatalos iratai, a családjukhoz kerül a rendelkezési jog. Ha pedig ez a család nem támogatja az identitásukat, az problémákhoz vezethet.
Krystyna korábban lelkész és keresztény családsegítő volt, és mesélt arról, hogy korábban utasított vissza egyházi temetési szertartást emiatt. Szerinte borzalmas ezt látni, de a törvényi szabályozás sajnos világos.
Megnövekedett a segélyvonal hívások száma
Lucy Bowyer az LMBT hajléktalanság segélyszervezet (LGBT homelessness charity) aktivistája beszélt arról, hogy mekkora megugrást tapasztalnak a szolgáltatások igénybevételében.
Sokkal több fiatal hajléktalannal találkozunk az utcákon, mint ami megszokott lenne ebben az időszakban.
Minél tovább kényszerülnek otthon lenni ezek a fiatalok a kijárási korlátozások miatt, annál nehezebbé válik a helyzetük. Többen állítják azt, hogy “visszakényszerülnek a szekrénybe.”
Az Outside Project képviselői kénytelenek napi 24 órában működni, mivel a többi hajléktalan segélyszervezet bezárt.
Az önkormányzatok szerte az Egyesült Királyságban nem kezelik családon belüli erőszakként azokat az eseteket, amikor valakit LMBT hovatartozás miatt vet ki magából a család, és emiatt ezek a védtelen emberek nem jogosultak hajléktalan elhelyezésre.
– mondja Carla Ecola igazgató.
Mattnek (24) jogosultnak kellene lennie ilyen ellátásra.
Egészen a múlt hétig Matt a szüleivel élt West Midlandsben, akiknek hosszú a lajstromuk mentális és fizikai bántalmazás terén. Az egyik ilyen esett után Matt agyrázkódást kapott.
Az apám részeg volt, és egyik nap azt vágta a fejemhez, hogy “hogy soha nem fogadom el, hogy meleg vagy, és soha nem hozhatsz senkit haza.” Amikor rákérdeztem, hogy miért, azt válaszolta, “azért, mert nem normális.”
A kijárási korlátozás alatt Matt családja hamis közösségi média fiókokat hozott létre, hogy többet tudhassanak meg Matt szexualitásáról és identitásáról. “Szégyenteljesnek” nevezték, és felszólították, hogy hagyja el a szülői házat.
Kihívták a rendőröket, hogy eltávolíttassanak. Én meg azt mondtam nekik, hogy inkább bezáratom magam egy cellába, minthogy tovább a szüleimmel maradjak.
Amióta kirúgták otthonról, Matt “kanapé szörföl” a barátainál, és azért küzd, hogy ellátáshoz jusson különböző LMBT segélyszervezetektől a járvány alatt.
Egyelőre úgy tűnik, hogy egyetlen hajléktalan segélyszervezet sem képes valódi segítséget nyújtani nekem.
Már feléltem a megtakarításaimat, de szerencsére vannak barátaim mindenfelé, akik el tudnak szállásolni egy pár napra. Ha ők nem lennének, egészen biztosan az utcára kényszerülnék.
Ennyi lenne tehát ez a cikkfordítás, remélem, hogy érdekesnek találtátok, és segített kiszélesíteni a látótereteket egy kicsit. Ahogy mondtam, pár kevésé kapcsolódó bekezdést átugrottam, de ha érdekel titeket az eredeti cikk, lent megtalálhatjátok a linket.
Jegyzetek
- Borítókép forrása: unsplash.com (Markus Winkler)
- Képek forrása (ahol nincs külön megjelölve): BBC cikk
- Eredeti cikk: BBC
Hundred Moors 