Bloggerjáték: Fülszöveg

A Blogzaholic Fecebook csoport májusi játékában az volt a feladat, hogy egy történetünkhöz/regényünkhöz írjunk fülszöveget. Sokat gondolkoztam, hogy melyik is legyen, és végül egy olyan regényemre esett a választásom, ami fent van a blogon is (a linket a bejegyzés alján találhatjátok hozzá, ha esetleg felkeltette az érdeklődéseteket az fülszöveg).

Lázár Péter

Lázár Péter tizedes, eltűnt 1945. áprilisában.
Élete során ezer olyan eseményt élt át, amiről sokan álmodni sem mernek – sőt nem is akarnak.
De az, hogy valaki eltűnik a föld színéről, nem jelenti azt, hogy mennie kell bárhova is, nem? Így járnak azok, akik nem tudnak tovább lépni… Elmondani sem tudná mennyire unalmas hetven évig egyhelyben kísérteni… Egészen addig nem változik semmi, míg meg nem ismerkedik Lilivel, egy magányos kislánnyal, aki a sírok közé jár rajzolni.
Gyorsan legjobb barátok lesznek; Péter mesél, Lili pedig rajzol. A kislány megpróbáltatások előtt áll, hamarosan rá kell döbbennie, hogy nem Péter az egyetlen kísértet, akit lát, és nem mindenki olyan kedves és barátságos, mint ő. Péter elhatározza, hogy minden lépésére vigyáz majd.
Évek telnek el, és mikor Lili egyetemre megy, hogy történelmet tanuljon, Péter oda is követi. Lili feltett szándéka, hogy mindent megtudjon a múltról, hogy mindenkit megtaláljon, aki a legutolsó nagy háborúban eltűnt.
Ezek alatt az évek alatt mindkettejüknek sokat kell tanulnia: Péternek elfogadni azt, ami már nem lehet, Lilinek pedig leküzdeni a félelmeit.
Lili egyre többet tud meg Péter és a katonái múltjáról, és ezeket az emlékeit a festményein örökíti meg. A képek pedig egyre gyűlnek, de egyikük sem tudja, mi célja ennek az egésznek.