Egy szívmelengető “coming out” történet (BoredPanda cikk fordítás)

Eredetileg ma egy saját novellával készültem volna, de az egyik ismerősöm küldött reggel egy BoredPanda cikket egy apáról, aki az internet népének segítségét kérte abban, hogy elmondja a fiának, tudja, hogy meleg, és hogy nincs ezzel semmi baj. Annyira meghatott ez a cikk, hogy gondoltam, veletek is meg kell osztanom. És mivel szeretném, hogy minél többen olvashassátok, ezért döntöttem úgy, hogy legfordítom.
Most először csinálok ilyet, de remélem, hogy tetszeni fog majd nektek. Szívesen meghallgatnám majd a ti véleményeteket is erről a történetről. Mivel pár, szerintem kevésbé fontos részt kihagytam a fordításból, ezért linkeltem a teljes írást a bejegyzés alján.

Az apa tudta, hogy a fia és a “barátja” titokban randiznak, és segítséget kért abban, hogy hogyan mondja el nekik, hogy szerinte ez teljesen rendben van

A karantén a világ minden részén sok embert hozott ismét össze a családjával. És ahogy ismét megállunk a gyerekszobánkban, amikor együtt vacsorázunk a szüleinkkel, vagy elővesszük azt a puzzle-t a padlásról, rádöbbenünk, hogy bizonyos dolgok megváltoztak.

Egy apa egészen biztosan észrevette ezeket a változásokat. Azután, hogy a fia és a barátja hazajöttek, hogy együtt töltsék az időt a világtól elvonultan, az apa rájött, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Már korábban, a fia kamasz évei alatt is “erős volt a gyanúja” a dolgok állásával kapcsolatban, de most “többé kevésbé meg tudott győződni arról, hogy a gyanúja helyes.” Viszont könnyebb bármit válaszolni a kérdésre, amit feltett a Reddit felhasználóknak, mint megtenni belőle bármit is: “Hogy adjam a tudtukra, hogy ez az egész rendben van?” És ezek után semmi perc alatt ő lett a legnépszerűbb apa az egész interneten több, mint 55 ezer like-al, és mindenki azért könyörgött neki, hogy fogadja őket örökbe. Egyébként a történet nem ér véget ennyivel, mert az apa visszatért, hogy elmesélje, hogy alakultak a dolgok.

Az apa a párkapcsolati tanácsok alkategóriába töltötte fel a kérdését a teljes háttértörténettel együtt

A fiam és a “barátja” nálam töltik a karantént. És a napnál is világosabb, hogy együtt vannak.

A fiam és a “barátja” egy pár. Hogy adjam a tudtukra, hogy ez teljesen rendben van?
Egy vén segg vagyok inkább közelebb az ötvenhez, és még azt sem mondhatom el magamról, hogy értenék a hatékony internet használat művészetéhez.

A fiam húsz éves. Ő a büszkeségem, és nincs semmi, ami miatt valaha is kevésbé szeretném. És sajnos az élete első felében nem igazán vettem részt.

Az anyja és én szétmentünk, mikor még csak alig pár hónapos volt, és akkoriban még heroin függő voltam, és egyáltalán nem voltam annyira jelen az életében, amennyire ott kellett volna lennem, sőt a legkevésbé sem voltam alkalmas az apaságra. Legjobb esetben is kétszer vagy háromszor találkoztam vele egy évben egészen tizenkét éves koráig. Nem fogok erről részletesebben írni, mert ez az ő saját története, amit majd elmesél ő, ha el akar, de amikor tizenkét éves volt, bevallotta nekem, hogy az anyja és a barátja nagyon rosszul bánnak vele.

Annak ellenére, hogy közel sem voltam jó apa akkoriban, nem akartam, hogy a fiamnak még több szenvedést kelljen kiállnia, ezért elvonóra mentem, és rendbetettem az életem, hogy megszerezhessem a teljes szülői felügyeletet. Azóta egyedülálló (és tiszta!) apa vagyok, és neki szinte semmi kapcsolata nincs az anyjával.

Ő egyébként minden, amit egy apa csak kívánhat a fiától; elképesztően kedves és a végletekig hűséges, megingathatatlanul bátor, hihetetlenül nagylelkű, és minden borzalom ellenére, amit valaha átélt gyerekként, eltántoríthatatlanul optimista és a végletekig ragyogó személyiség. Valamilyen számomra érthetetlen oknál fogva engem ért a megtiszteltetés, hogy végignézhessem, ahogy egy édes fiatal fiúból a legjobb emberré növi ki magát, akit valaha ismertem. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rá.

Tizennyolc volt, amikor bekerült az agyik legjobb egyetemre az ország másik végén. Egyrészről szomorú voltam, hogy itthagy, de ezzel egyidőben hatalmas örömmel töltött el, hogy bekerült abba az intézménybe, amit első helyen jelölt meg, és hogy elkezdődik az életének egy új fejezete.

Minden második hónapban hazalátogat, és abban a hónapban, mikor nem jön, én megyek el meglátogatni. Nagyon jól érzi magát az egyetemen, nagyon sok barátot szerzett, és elképzelhetetlenül boldognak tűnik, aminek én természetesen nagyon örülök. A második éve óta a “barátjával” bérelnek egy lakást a kampuszon kívül. Már akkor is erős volt a gyanúm, hogy a fiam meleg, és most már többé kevésbé meg is győződtem róla, hogy ez tényleg így van, és hogy a “barátja” igazából a párja.

Szóval most ebben a COVID-19 mizériában a fiam úgy döntött, hogy inkább hazajön a karantén idejére, minthogy az egyetemen maradjon a lakásukban. Viszont akkor a “barátja” egyedül maradna, mivel ő kanadai és a családja is ott él, és amennyire tudom, nincs túl jó viszonyban velük. A fiam tehát megkérdezte, hogy gond lenne-e ha ez a “barát” is vele jönne, és én azt mondtam, hogy jöjjön nyugodtan, nem probléma.

Már hat hete, hogy itt vannak. És meg vannak róla győződve, hogy diszkrétek, de már több alkalommal rajta kaptam őket, hogy olyan dolgokat csinálnak, amiket párok szoktak. A “barát” többször anélkül, hogy észrevette volna, “bébinek” vagy “kicsimnek” szólította a fiamat az én fülem hallatára, én pedig úgy tettem, mintha nem venném észre, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni őket.

Voltak olyan esték, amikor lekapcsolt lámpáknál filmeztünk, és a fiam, amikor azt hitte, hogy nem láthatom, átkarolta a “barátját”. Egyik nap, mikor beléptem a nappaliba, egészen biztos vagyok benne, hogy csókolóztak, és megpróbálták elleplezni, de az be kell ismernem, hogy erre nincs bizonyítékom. Viszont a megingathatatlan bizonyíték pár napja jött reggel. Általában elég korán kelek, hogy el tudjak menni futni reggelente.

És amennyire én tudom, a fiam a régi gyerekszobájában alszik, a “barát” pedig a vendég szobában. Nem is tudom, mi ütött belém, de kedd reggel résnyire nyitottam a fiam szobájának az ajtaját, hogy beleshessek rá, hogy minden rendben van-e, mint ahogy gyerekkorában is tettem. És ott voltak mind a ketten, mélyen aludtak egymáshoz bújva a fiam ágyában. Szóval ez többé kevésbé alátámasztotta azt, hogy együtt vannak. Nem mondtam semmit, csak visszacsuktam az ajtót, és elmentem futni, és azóta sem említettem nekik.

Amiben szeretnék tanácsot kérni, az az, hogy hogyan mondjam meg a fiamnak, hogy teljesen rendben van, ha ők egy pár, és hogy semmi okuk úgy érezniük, hogy bujkálni kényszerülnek a házamban. Azt szeretném, hogy kényelmesen érezzék magukat itt, és hogy tudják, én mindenben támogatom őket akármi is jöjjön. Vagy ez nem egy jó ötlet? Jobb lenne annyiban hagynom, és kivárni, hogy mondják el nekem, ha rászánják magukat valaha? Egyiküket sem akarom előkényszeríteni a szekrényből, de azt a tudatot is gyűlölöm, hogy miattam úgy érzik, hogy a szekrényben kell maradniuk. Mi lenne a legjobb megoldás itt?

Mindenki lelkesen igyekezett segíteni, és egy halom tanácsot kapott

Anya küldött nekem egy üzenetet, amiben az állt: “Soha semmit nem kell bevallanod, amit nem szeretnél. De ha Jasmine valaha is több lenne, mint barát, szeretném, ha tudná, hogy bármikor szívesen látjuk.”

Először is szeretnék gratulálni, hogy így rendbe tudtad tenni az életedet a fiad ért, és hogy azóta is ennyire erős vagy. Csak biztosítsd a fiadat arról, hogy szereted a szexualitásától függetlenül. A barátom apja egy cetlit hagyott neki, amin csak annyi állt, hogy szereti, és hogy áldását adja a párjára is, mert egy igazi úriember.

Annyi mindent szeretnék mondani erről a posztról. Először is azt, hogy Istenem, te egy csodálatos apa és nagyon jó ember vagy, aki képes volt rendbe szedni az életét, hogy kimenthesse a fiát egy borzasztó helyzetből!!! Csodálatra méltó vagy. Ahogy az is csodálatra méltó, hogy elfogadod a gyereked annak, ami. Sajnos ez sokszor nincs így, és ezért is fantasztikus a lelkesedésed. De hogy válaszoljak is a kérdésedre, talán csak finoman közölni kellene a fiaddal, hogy nem kell rejtegetniük a kapcsolatukat. Én biztos biztos nem csinálnék nagy felhajtást emiatt.

Csodálatos apa vagy. Annyira örülök, hogy rendbe tudtad tenni az életedet, és ennyire jó apja tudtál lenni a fiadnak. Remélem, hogy tudja és látja is. Én leszbikus vagyok, ezért teljesen át tudom érezni, hogy miért érez és viselkedik úgy a fiad, ahogy. De tetszett az a tanács, hogy egyszerűen csak hivatkozz a fiad “barátjára” a párjaként. Ez elég természetes így, és a hangod mindent elárul majd. Vagy írhatsz neki egy levelet is, ha szeretnél. Szerintem az nagyon cuki lenne, és én a helyében tuti örökre megőrizném.

Aztán az apa a lehető legjobb hírekkel tért vissza!

Sziasztok, kedves emberek! Ahogy ígértem, újra itt vagyok a fejleményekkel, hogy mi történt pár napja.
Ezt az egészet pedig szeretném megfejelni egy hatalmas köszönömmel mindenkinek, akik ilyen kedves, figyelmes kommenteket hagytak. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy ennyien megnézik majd ezt a posztot, és úgy voltam vele, hogy ha legjobb esetben legfeljebb száz ember megnézi, már azzal sokat mondok. Nagyon jó volt hallani ennyi mindenkitől, és örökké hálás leszek, a fantasztikus tanácsért, amiket a legtöbbetektől kaptam. És annak is nagyon örülök, hogy lett ennyi örökbefogadott reddit gyerekem – haha -, mind nagyszerűek vagytok, én meg nagyon büszke rátok. És nagyon köszönöm mindenkinek, a kedves üzeneteket és támogatást, és azoknak is, akik azért vették fel velem a kapcsolatot, mert szükségük volt valakire. Ha bárki így érez, és szüksége van apai tanácsra, nyugodtan küldjön nekem üzenetet, és minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy segíteni tudjak. 🙂

Oké, szóval biztos mind azt akarjátok, hogy fogjam be, és azt mondjam el, hogy mi történt – haha. A fiam nagyon elfoglalt volt néhány feladattal, mint a szabadúszó munkája, mind az egyetem miatt a nap nagyrészében, ezért nem akartam zavarni, és vártam vacsora utánig, hogy beszélgetni tudjunk. A “barát” elment fürdeni, amíg a fiam tv-t nézett, Én pedig odaálltam vele szemtől szembe és annyit mondtam: “Fiam, én nagyon szeretlek. Nem kell elmondanod semmit, amit nem akarsz, de én azt szeretném, ha te és a barátod jól éreznétek magatokat itthon, és szeretném, hogy tudd, előttem nem kell rejtegetned semmit, rendben?”

Szóval, mint kiderült a legtöbbeteknek igaza volt. A fiam nevetésben tört ki, és annyit mondott: “ó, hála az istennek, sejtettem, hogy rájöttél, de azért nem mondtam semmit, mert nem akartam, hogy kínosan érezd magad”. Tehát mindketten tojáshájon lépkedtünk a másik körül, mivel egyikünk sem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a másikat azzal, hogy beszél róla.

Beszélgettünk egy kicsit, és utána megerősített abban, hogy helyesen gondoltam, hogy együtt vannak már az egyetem első éve óta, és hogy ez volt az oka annak is, hogy összeköltöztek a második évben.

Viszont mind kiderült, annyira nem vagyok okos és a megérzéseim sem az igaziak, mivel azt egyik barátjával még középiskolában már együtt járt egy évig, és nekem halvány fogalmam sem volt róla – haha.

Aztán beszéltünk a párjával is azután, hogy megfürdött, aztán utána még részletesebben átbeszéltük a dolgokat. Egyébként sajnos sokatoknak abban is igaza volt, hogy a másik fiú kapcsolata azért nem jó a családjával, mert egy pár éve már színt vallott nekik, és ők konkrétan kitagadták ezért, szóval én biztosítottam róla, hogy ő is része a családunknak mostantól.

Sajnálom, ha ezt a történet nem volt annyira izgalmas és egetrengető, mint ahogy azt vártátok – haha! Viszont annak örülök, hogy a fiam végre nem érzi úgy, hogy titkolóznia kell előttem, és annak is örülök, hogy boldog a párjával. És köszönöm még egyszer a segítséget.

Az embereket lenyűgözte, hogy milyen támogató ez az apa

Csak képzeld el, hogy te vagy a fiad párja, és most hirtelen lett valódi otthona, és apja, akihez fordulhat. A világ minden pénze nem lenne elég, hogy megvegye azt, amit te adtál neki.

Örömmel hallom, hogy minden ennyire jól sült el. A legjobb barátom egy éve coming out-olt, és rettegett, hogy a szülei ki fogják tagadni. Én meg folyamatosan azt ismételgettem neki, hogy a szülei jófejek, és minden rendben lesz. Amikor végül bevallotta nekik, az apja válasza azt volt: “már éppen ideje volt, egész gyerekkorod óta tudjuk”

Egy barátom mesélte, hogy amikor megpróbálta bevallani a lánytestvérének, még a szemét is kisírta közben, annyira ideges volt, és a tesója csak annyit kérdezett, hogy “mi a gond?” Erre ő: “Meleg vagyok!” A tesó pedig annyit felelt, hogy “Tudom, de mi a gond?!”

Ennyi lenne tehát ez a bejegyzés fordítás. Remélem, szerettétek, és hogy titeket is legalább annyira megérintett, mint engem. Ha van bármi észrevételetek, vagy gondolatotok erről, nyugodtan osszátok meg velem kommentben.