Írói önfinanszírozás

Első ránézésre az írói lét finanszírozása olyan egyszerűen tűnik, nem? Mármint mindenki a legegyszerűbb megoldásra gondol, mikor ilyesmiket hall. Az író megírja a könyvet, a kiadók összetörik magukat a műért, aztán valamelyik megjelenteti a könyvet, és az írónak nincs többet gondja a megélhetésre.

Oké, vannak azért olyanok, akiknek ez sikerült, és valóban a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy olyan triviális dolgok miatt aggódjanak, mint a megélhetés. De azért valljuk be, hogy nem ez az általános helyzet. Nagyon sok író évekig kilincsel, hogy egyáltalán szóba álljanak vele kiadók. Sokan meg is unják ezt, és a szerzői kiadás mellett döntenek (arról is természetesen regényeket lehetne teleírni, hogy milyen ennek a megítélése kicsiny országunkban és a nagyvilágban, egyszer talán szánok erre is egybejegyzést 🧐).

Megint mások pedig megpróbálnak más eszközöket találni. Ezekről a más eszközökről szeretnék most pár gondolatot összeszedni. Bizonyára mindannyian hallottunk már arról, hogy vannak olyan oldalak, platformok, ahol támogatókat szerezhetünk a saját projektjeinkez.

A leghíresebb talán ezek közül a Patreon. Ez a platform kifejezetten arra jött létre, hogy mindenféle tartalomgyártók föltöltsék ide a tartalmaikat, írók esetében rövidebb történeteket, regény részleteket, korábbi könyvekből kimaradt jeleneteket, új karaktereket, információkat, amiket a támogatók (patronok) különböző összegért nyithatnak meg. Erre kicsit később még visszatérek.

Hasonlóan, de nem ennyire intézményesítetten működhet az is, mikor írók úgynevezett „Comission”-okat hirdetnek a különböző közösségi médiáikon. Én főleg Twitteren követek írókat, ott szoktam ilyeneket látni. Ez úgy működik, hogy az író megad pár ötletet, amiből az érdeklődő olvasó választhat egyet. Esetleg bizonyos kereteken belül megmondja az írónak, hogy melyik karakterrel, milyen jellegű történetet szeretne kapni. Ha pedig megvan a megállapodás, az író elkészíti a személyre szabott történetet/vagy történeteket (általában limitált a száma annak, hogy hányan jelentkezhetnek egy-egy comissionre).

Hogy a díjazása ezeknek mennyire vészes, azt mindenki döntse el magának, de amennyire én az interneten jartamban-keltemben láttam, általában olyan 1 dollár/100 szó, amit kérni szoktak. És itt szerintem azonnal látszik is a problémája ennek a megoldásnak. Számoljunk gyorsan utána.

1 oldal nagyjából 500 szó, angolul kicsit kevesebb a rövidebb szavak miatt, éppen ezért magyarul lehet, hogy egy kicsit több lesz. Ezek az irományok 2-3 oldalasak szoktak lenni, legyen most három. Tehát az 1500 szó, vagyis 15 dollár. Legyen 15 jelentkező erre a comission-re (azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy ehhez 45 oldalt kell megírni). Szóval ott vagyunk, hogy 225 dollár (kb. 66 ezer forint).

Ez egy részről nagyon sok pénznek tűnhet, de azért ha őszinték vagyunk, be kell látnunk, hogy ez még sehol sincs ahhoz, hogy egy teljes hónap kiadásait le tudjuk fedni vele. Másrészt az írók havonta, kéthavonta szokatak comisson-t tartani. Nem véletlenül, hiszen nekik is vannak tervezett megjelenéseik és határidőik, amiket tartaniuk kell.

És itt térnék vissza a Patreonra. Hiszen ezt a platformot kezelhetjük egy intézményesített comission rendszerként is. Az előnye mindenképp az, hogy sokkal több olvasót tud elérni vele, a hátránya viszont az, hogy elveszíti a comission-ok személyes jellegét. Cserébe viszont az írónak elég sok lehetősége van arra, hogy hogyan használja a Patreont. Hiszen itt beállíthat különböző finanszírozási típusokat. Például: havidíj szerűen 1/3/5 dollár. De tartalmanként is megszabhatja az árat.

Én most két írót választottam, hogy bemutassam az ő Patreon-politikájukat. Az egyikük Harper Fox és a Tyack and Frayne mysteries (Tyack és Frayne misztériumok) sorozata (ha esetleg érdekel titeket a természetfeletti nyomozós/románc témakör, korábban már itt írtam róla). A másik pedig K.A. Merikan Where the Devil Says Goodnight (Ahol az ördög kíván jó éjszakát).

Pár szóban ismertetve a két írót, Harper Fox brit bestseller író, aki a gay romance-on belül szinte kizárólag történelmi és modern misztikus történeteket ír. K.A. Merikan kissé becsapósabb, ők ugyanis két lengyel hölgy, akik angolul írnak gay romance és gay harem témakörben. A közös bennük az, hogy mindannyian úgy döntöttek, hogy a Patreonra terelik az ön-finanszírozásuk egy részét.

A következő megjelenésük ugyanis mindkét esetben Patreon-exkluzív lesz. Harper Fox a Tyack and Frayne tizedik kötetét fogja feltölteni fejezetenként a Patreonra, ezen fejezetek darabját pedig 3 dollárért nyithatja majd meg a lelkes olvasó. A könyv pedig azután, hogy elkészült, még fél évig Patreon-exkluzív marad. K.A. Merikan új könyvéből az első fejezet pedig tavaly halloweenkor került ki a támogatás gyűjtő platformra.

És hogy mi a véleményem erről? Mert ugye természetesen van… Kicsit felemás érzéseim vannak a Patreonnal kapcsolatban. Nekem általában az az elvem, hogy ha szeretek egy írót, akkor támogatom azzal, hogy megveszem a könyveit. Harper Fox regényeit pedig kifejezetten szeretem, éppen ezért, mindent megvettem tőle, amit eddig olvastam (néhány könyvét nem csak ebookban szereztem be).

Az ő esetében éppen ezért hatványozottan bosszant ez a Patreonos dolog. Mert bár míg a comission-okat a személyes jellegük miatt nem érzem lehúzásnak, addig ezt kifejezetten igen. De miről is beszélek pontosan? Harper Fox könyvei mivel rövidebb terjedelműek (átlagosan 150 oldal egy-egy kötet) 5-6 dollárba szoktak kerülni. Viszont viszonylag sok rövidebb fejezetből épülnek fel (15-17 között mozog a számuk). Számoljunk az egyszerűség kedvéért 15 fejezettel, és fejezetenként a fent már említett 3 dollárral. Ez így 45 dollár csak tőlem. 45 dollárért pedig már akár külön kiadás, aláírt, kemény borítós könyveket lehet kapni. Szóval emiatt kicsit rablásnak érzem Harper Fox döntését.

Más részről persze megértem, hogy ő is csak pénzből él, mint bármelyikünk, és neki is fent kell tartania magát valahogy. Ha pedig sokan olvassák az írásait, lehet, hogy így éri meg a legjobban, ezt nem tudom. Abban vagyok csak biztos, hogy én 45 dollárért valami kézzel foghatót szeretnék kapni, nem valami digitális kontentet egy felületen, amit még a Kindle-emre sem tudok feltölteni.

Nektek mi a véleményetek erről? Támogatnátok írókat akár Patreonon, akár comission-ok formájában? Kíváncsi lennék, hogy ti hogyan látjátok az írói ön-finanszírozások ezen formáját.

Jegyzet:
Borítókép forrása: unsplash.com (@nordwood)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s