Kedvenc ellenségek, akiket szeretünk gyűlölni

Angolul korábban már írtam egy bejegyzést kedvenc ellenségekről, ezt ide kattintva találhatjátok. De úgy voltam vele, hogy mivel rengeteg könyvet olvastam/olvasok, talán lehetne egy magyar nyelvű bejegyzésem is a témában. Igyekeztem úgy összeválogatni az ebben a bejegyzésben szereplő főgonoszokat, hogy lehetőleg ne ismétlődjenek. De ha már egyszer belekerültek a magyar verzióba is, legalább igyekszem őket más szempontból megközelíteni. Aztán végül sikerült úgy alakítanom a listát, hogy egyetlen ismétlődés legyen csak benne.

Már csak azért sem gondoltam feleslegesnek egy ilyen bejegyzést, mert én hajlamos vagyok kedvelni a negatív/főgonosz karaktereket, és arra is kíváncsi lennék, hogy ti hogy vagytok ezzel. Van-e valaki olyan negatív karakter, akit a betöltött negatív szerepe ellenére is kedveltek? Ha igen, írjátok meg nyugodtan kommentben, vagy üzenetben. 😉

4️⃣ Isaac Pearce (Thirds sorozat Charlie Cochet-tól)

Értékelésem a könyvről: ⭐️⭐️⭐️⭐️

Mennyire nehéz olvasni: ⚫️⚫️⚫️⚪️⚪️

Inkább 3.5, mert nagyon sok betűszó van könyvekben, amik különböző intézményeket/ a Thirds univerzumban létező fogalmakat jelölnek. Mivel ezek főleg az írónő saját kitalálmányai, igényel némi időt, hogy megszokjuk és megtanuljuk.

Pár szó a könyvről és gonoszról:

A Thirds még nem kapott önálló posztot, de itt található egy magyar , itt pedig egy angol bejegyzés érhető el, ezekben szó van a sorozat képregény adaptációról is. A Thirds világában megjelenik egy alakváltó faj, és ez természetesen nem tetszik minden embernek. Pearce is ebbe a csoportba tartozik, és természetesen a „lehető legjobb megoldást” választja a konfliktus kezelésére, vagyis, egy terrorszervezet tagja lesz. A sorozatban egyébként az első és a második kötetben alakítja a főgonoszt, aztán utána átadja a terepet magánál nagyobb halaknak.

Mennyire tartom őrültnek/gonosznak:

Határozottan megalomán és nárcisztikus jellem, és ez tökéletesen látszik a cselekedetein is. Teljesen meg van arról győződve, hogy minden cselekedete indokolt, és hogy a lehető legjobban járt el az adott helyzetben.

Én miért kedvelem/nem kedvelem, mint gonoszt:

Bevallom őszintén, Pearce egy azok közül a főgonoszok közül, akiket nagyon kedveltem. Tetszett az, ahogy szimpátiát tudott ébreszteni másokban maga iránt. A sármos, segítőkész viselkedése miatt még Dex is a barátjának gondolja eleinte. Ennek ellenére Pearce teljesen megszállott módon tud viszonyulni dolgokhoz. És pontosan így viszonyul Dexhez is, a tulajdonának tekinti, és nem érti, hogy mi a probléma ezzel.

Egy jellemző idézet:

Pearce vigyorától még a vér is megfagyott Dex ereiben. Teljesen instabil volt. Az öccse elvesztése miatti gyász, ami még ki tudja mivel párosult, ezt tette vele.

— A háborúhoz, Dex. A gyenge emberek kiesnek majd, de az erősek mint te vagy én? Túlélik majd. És akkor a kormánynak nem lesz más választása, mint beküldeni a hadsereget, és eltörölni a Therian fajt. Azok, akiket nem pusztítanak el rácsok mögé zárják majd, ezt érdemlik ezek az állatok. (…) Néha áldozatokra van szükség a nagyobb jó érdekében. Ezért hívtalak ide. És ez az oka annak is, hogy segítettem neked a parkolóban. Azt akartam, hogy lásd, megbízhatsz bennem. Valami nagy dolog készül ebben a városban, Dex, és én egészen biztosan szeretnélek magam mellett tudni téged a győztes csapatban. Okos srác vagy, és jószívű. Egy kicsit talán naív, de azon tudunk segíteni.

3️⃣ Jeff Gottschalk (Executive Office Tal Bauertől)

Értékelésem a könyvről: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Mennyire nehéz olvasni: ⚫️⚫️⚫️⚫️⚪️

A Tal Bauer faktor miatt ezeket kicsit nehezebb olvasni (sok politikai utalás, nem árt némi előismeret, vagy menetközben utána olvasás).

Pár szó a könyvről és gonoszról (Spoiler!!!):

Tal Bauer trilógiájáról is írtam már magyarul és angolul is egy-egy bejegyzést. Illetve az angol ellenséges posztban Madigan szerepel első helyen, mint a leggonoszabb főgonosz. De mivel nem akartam kétszer belevenni, így Jeff mellett döntöttem. Jeff csak a trilógia első kötetében szerepel, de ebben a könyvben kifejezetten hangsúlyos szereplő, aki szerintem megérdemelte, hogy kapjon egy kis kiemelt figyelmet. Jeff az amerikai elnök jobb keze, tanácsadója, sőt sokáig ő Jack legjobb barátja is. És sokáig a gyanúnak a legkisebb árnyéka sem vetül rá. Bár az sejthető, hogy valaki munkálkodik a háttérben, de nem feltételezzük, hogy ő is benne van.

Mennyire tartom őrültnek/gonosznak:

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy Jeff a velejéig romlott lenne. Inkább csak elvakultan hisz Madigan igazságában és jövőképében. Természetesen tesz megbocsáthatatlan dolgokat, így azon sincs értelme vitát nyitni, hogy mennyire nem jó ember. Simulékony személyiség, el tudja nyerni az emberek bizalmát, és nagyon szimpatikusnak tud feltűnni a számukra.

Egy jellemző idézet:

De Ethan már soha nem jön haza. Nem fog hazarepülni Jackhez, és Jacknek sosem lesz módja elmondani neki, hogy szereti. (…)

Karok fordították meg Jacket, és szemtől szembe került Jeff-el. Tompa fény ült remegett a szemében, nedvesen csillogott, óvatos mozdulattal Jack köré fonta a karjait, és közelhúzta magához. “Jack” suttogta megint Jeff egy sóhaj kíséretében.

És Jack akkor mindent hagyott a felszínre törni, szinte bezuhant Jeff karjai közé, ahogy a zokogás feltört belőle. Megragadta a stábfőnökét, és belevetette magát a hevesen kapaszkodó ölelésbe. Megrázkódott, remegett, ahogy a legrosszabb félelmei, félelmek, amiket megvetett és elhessegetett magától, a félelmek, amikre azt mondta, hogy sosem történhetnek meg, teljes súlyukkal rázuhantak.

2️⃣ Aelfric (Brothers of the Wild North Sea Harper Foxtól)

Értékelésem a könyvről: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Mennyire nehéz olvasni: ⚫️⚫️⚫️⚫️⚪️

Inkább 4.5, mivel a regény a 600-as évek közepén játszódik, szerepelnek benne a modern angolban annyira (semennyire) nem használt szavak. Harper Fox nyelvezete egyébként nem túl nehéz általában, inkább a gondolatmenete az, aminek nem mindig egyszerű felvenni a fonalát.

Pár szó a könyvről és gonoszról:

Erről a könyvről itt írtam részletesebben, már abban a posztban is megemlítettem Aelfricet, de igazán részletesen nem tértem ki rá. Aelfricot azért küldik apátként abba a kolostorba, ahol a főszereplő Caius is él a többi baráttal, hogy leváltsa az eretneknek tartott korábbi apátot, Theo-t. Rugalmatlan, elvakult nézeteivel nemhogy nem vívja ki a barátok tiszteletét, de egyenesen gyűlölni is kezdik. Lassan azok is elfordulnak Aelfrictól, akiket vele együtt küldtek, hogy állítsák helyre a rendet a félreeső kolostorban.

Mennyire tartom őrültnek/gonosznak:

Nem gondolom, hogy Aelfric menthetetlenül gonosz lenne, de az tény, hogy a megszállott hite, ami még tettvággyal (sok esetben rosszindulattal ás bosszúvággyal is párosul) a lehető legrosszabb kombináció. Aelfric nem érez megbántást, sajnálatot, az sem készteti elgondolkodásra, mikor öngyilkosságba hajszol valakit. Szóval én őt szívből tudtam utálni. Bár mikor a halála előtt belátja a hibáit, és azt hogy mennyit ártott, és őszintén megbánja a bűneit, meg tudtam neki bocsátani, éppen ahogy Caius is megbocsátott neki.

Egy jellemző idézet:

— A hitem erős. Előjöttem, hogy megküzdjek a démonokkal a szent tüzemmel.

Cai megmozdította kissé, hogy könnyebben kapjon levegőt. Kisimított egy vékony hajtincset Aelfric szeméből.

— És pontosan ezt tetted. Végük.

— Ne gúnyolódj rajtam, förtelem. De megért egy próbát. (…)

— Igen — mondta neki őszintén —, azt hiszem megért egyet.

— A hitem erős, de… Caius, lehet az Isten?

— Ha látod őt, akkor igen. Ne félj tőle.

— Látni őt? — Aelfric szemei elkerekedtek, és egy széles, kába mosoly terült szét az arcán. — Akkorát tévedtem. Annyi mindennel kapcsolatban.

1️⃣ Craig Hartley (Marshal sorozat Mary Calmestól)

Értékelésem a könyvről: ⭐️⭐️⭐️⭐️

Mennyire nehéz olvasni: ⚫️⚫️⚫️⚪️⚪️

Pár szó a könyvről és gonoszról:

Itt írtam róla egy értékelést angolul (ekkor még csak az első három kötetről, mert akkor még nem olvastam el a negyedik, befejező kötetet), illetve itt található a magyar ajánló. Hartley mondhatni visszajáró vendége a sorozat mind a négy kötetének. És már mikor először jelenik meg a könyvek lapjain, már akkor világosan látható a megszállottsága Miro irányába. Ami persze egyre mélyül, és a negyedik kötetre valami nagyon morbid szerelemmé növi ki magát.

Mennyire tartom őrültnek/gonosznak:

Azt hiszem, az vitán felül áll, hogy Hartley teljesen őrült. Az tökéletesen látszik a „munkásságán” is. A gyilkosságokat úgy értékeli, hogy ő „műalkotássá” alakította az adott áldozatot. Eredetileg ezt tervezi Miróval is, de menet közben úgy dönt, hogy sokkal jobban ragaszkodik Miróhoz élve. Én nagyon kedveltem Hartley-t, tetszett a humora, meg az elvei – amik annak ellenére is vannak neki, hogy sorozatgyilkos. Például nem árt gyerekeknek és állatoknak, és őszintén nem érti, hogy miért feltételezik az ellenkezőjét róla.

Egy jellemző idézet:

(a soron következő részlet sokkoló lehet, úgyhogy aki nem bízik abban, hogy bírnák az idegei, inkább ugorja át):

Egy másik nő egy széken pihent, úgy elhelyezve, hogy csak kecsességet, könnyedséget láttál rajta, a teste szövete a drága bútoron, de amikor körbementél, a másik oldalára, a mellkasa ki volt pakolva, megtöltve mindenféle játékokkal; plüssökkel, babákkal. Mint kiderült, a cége gyerekmunkásokat alkalmazott Kínában, és a játékok szimbolizálták a játékidőt, a gyerekkort, amit elloptak a gyerekektől. Elrettentő, igen, de nem egy olyan embernek a műve, aki bármi más okkal öl, minthogy kinyilatkoztatást tegyen valamiről.

Szóval ők lennének azok főgonoszok, akiket én érdemesnek tartottam arra, hogy kapjanak egy toplistát. Nektek mi a véleményetek róluk? Módosítanátok a sorrendet? Másokat vennétek fel rá? Lehagynátok róla valakit?