Kémek és bérgyilkosok? Naná!

L.J. Hayward Death and the Devil sorozata

Voltatok már úgy vele, hogy befejeztetek a egy könyvsorozatot, és nem tudtátok, hogy mihez kezdjetek utána magatokkal? Én pont ennyire éreztem elveszettnek magam azután, hogy mindent könyvet, novellát és kivágott jelenetet elolvastam a Death and the Devilből. Utoljára Tal Bauer Executive Office sorozata hagyott ennyire érzelmileg kimerítve…

Egyébként állítólag lesz még folytatás, de hogy milyen módón, azt még senki sem tudja. És mivel a 3. kötet “úgy” ért véget (és mielőtt még szívrohamot kapna bárki, nem, nem függővége van), még minden további nélkül lehet tovább vinni a történetet.

A könyvek

Borítók forrása: Goodreads

Már maga az a csokor könyv, ami a sorozatot alkotja, egy érdekes rendszert alkot. Három fő kötet van, és öt rövidebb könyv/novella és egy kimaradt jelenet. És így természetesen felmerül a kérdés, hogy el kell-e olvasni a kiegészítő köteteket. Kötelezőnek természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott.

Ugyanis a fő kötetek folyamatosan hivatkoznak a kiegészítő könyvekben történtekre, és csak kapkodni fogjuk a fejünket, ha nem olvastuk őket, mert lesznek részek, amikből semmit sem fogunk érteni. Szóval, igen, érdemes az alábbi sorrendben haladni:

  • Where Death Meets the Devil ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Where Death Meets the Devil: Coda (1.2) ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Bargaining with the Devil (1.4) ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • When the Devil Drives (1.6) ⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Devil in the Details (1.8) ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Why the Devil Stalks Death ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Kimaradt jelenet ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • Dealing in Death (2.5) ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
  • When Death Frees the Devil ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Ahogy fent láthatjátok, elég jó értékelésen állnak nálam a könyvek, egyedül egy kis kötetre adtan 4 csillagot. De összességében elmondhatom, hogy imádtam a teljes sorozatot úgy, ahogy volt. Egyébként a könyvek elérhetőek Kindle store-ban, sőt a fő kötetekből van nyomtatott verzió is, és még két ingyenes olvasmány is van a sorozatban. Ezeket belinkeltem a fenti listába.

Amit látva felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon miért van ennyi mellékkötet. Nos, a pletykák szerint L.J. Hayward is összetűzésbe keveredett a kiadójával – több ilyen történetet lehet hallani írókról, hogy a kiadók nem fizetik meg őket, nem teljesítik a rájuk vonatkozó elvárásokat. Nem egy esetben ez odáig fajul, hogy az írók soron következő könyve sokáig nem jelenhet meg.

Úgy tűnik, pontosan ez történt L.J.-vel is. Viszont valamilyen kiskapu miatt a köztes kötetek megjelenhettek. Így pedig az alatt is folytatódott a sorozat, amíg hivatalosan mégsem folytatódhatott. Viszont L.J. biztosra akart menni, hogy a rajongók ezeket is elolvassák, ezért sok olyan infó van ezekben, amiket máshonnan nem tudhatunk meg. 😀

A történet

A saját könyveim, amik a jelenlegi helyzetben is valami csoda folytán megérkeztek. 😀

Lehet, hogy első ránézésre nem tűnik túl eredetinek, mert sok ilyet láttunk már: egy bérgyilkos és egy kém kényszerű együttműködéséből lesz idővel szerelem. Bár ha az én véleményemre vagytok kíváncsiak, az az idő inkább rövidebb, mert szerintem már bőven az első kötet végére odavannak egymásért, csak az sok idő, mire be is ismerik egymásnak.

Emellett vannak még egyéb, annyira nem eredeti, mégis valahogy újszerűen megragadott dolgok a regényekben. Ilyen például az, hogy Ethan (a bérgyilkos) szabadulni akar azoktól, akik kinevelték, és ahogy Jack (a kém) segít neki. Vagy ott van az, ahogy a közös életüket építgetik.

Szerkezeti felépítés

Forrás: unsplash.com

Ami viszont szerintem hatalmas újítása a fő könyveknek, az a szerkezeti felépítésük. Az első és második kötetek teljesen azonos módon épülnek fel, csak a harmadik tér el tőlük. A köztes kötetek viszont egyszerűen lineárisak. Van olyan, amiben Jack nézőpontján át ismerjük meg az eseményeket, de vannak olyanok is, amikben viszont Ethan meséli el az eseményeket.

De ha már felvetettem, miért lesz a fő kötetektől különleges a sorozat? Azért, mert első két kötetben van egy-egy fordulópont, és ahhoz képest van egy előtte és utána szál. Ezek pedig fejezetenként váltják egymást. Tehát mindig van egy múltban játszódó fejezet, amit mindig egy jelen idejű követ. A múlt szál a fordulóponton ér véget, a jelen pedig ott kezdődik. L.J. zseniálisan vezeti a történetet, mert minden részlet pontosan akkor kattan a helyére, amikor értesülnünk kell róla. Semmit nem tudunk meg idő előtt egyik szálról sem, tökéletes az egyensúly a két idősáv között.

A harmadik kötetben is megmarad a múlt és jelen sáv, viszont itt nincs konkrét fordulópont, az események elindulnak ott, ahol a második kötet végetért, majd ugrunk három hónappal későbbre, de ez is csak a regény végén esik le. Ami egyáltalán nem probléma, mert semmit nem spoilerez el ez a fajta történet vezetés.

És hogy L.J. miért tért el a jól bevált módszertől? Szerintem azért, mert itt most nem csak Jack a nézőpont karakter, mint az első két kötetben, hanem egy negyed rész Ethan, egy negyed rész Jack és a történet maradék része pedig kettejük összefonódó sorsa. Ezzel a felosztással pedig túl bonyolult lett volna a történet, ha még került volna bele egy fordulópont köré szerveződő csavar is. Csavart így is kapunk, nem is keveset, nem kissé fogja lerántani az állunkat. Szóval, a történetvezetés így is, úgy is csillagos ötös.

A szereplők

Forrás: unsplash.com (Olesya Yemets)

Mivel egy viszonylag hosszú sorozatról van szó, rengeteg szereplő bukkan fel a könyvekben rövidebb-hosszabb ideig kísérve a szereplőket az útjukon, vagy keresztbe téve nekik. Éppen ezért csak a legfontosabbakat emeltem ki közülük.

Ethan Blade

A főszereplő bérgyilkos. És az én abszolút kedvencem. Egy nagyon jól kidolgozott és eltalált karakter. Ethan az, aki mindent tud arról, hogy hogy szabaduljon meg bárkitől, hogyan használja ki az emberi gyengeségeket és hibákat. A “gondozói” a tökéletességig bele kondicionálták, hogy sose hagyjon félbe semmilyen feladatot (a saját túlélése ennek tükrében csak másodlagos).

Ezzel szemben viszont Ethan teljesen képzetlen a normál emberi interakciók és érzések terén. Sokszor olyan, mint egy érzelmileg alulfejlett gyerek, ami csak még szeretetre méltóbbá teszi. Persze felmerülhet a kérdés, hogy egy olyan gátlástalan bérgyilkos, mint ő, lehet-e egyáltalán szimpatikus. A válasz pedig az, hogy igen. Eleinte én is sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán megérdemel-e egy esélyt a boldogságra és normális életre. De ahogy egyre jobban előre haladtam a könyvekkel, és kiderült hogy hogyan nőtt fel, és ahogy bántak vele, rádöbbentem arra is, hogy ő is csak egy áldozat nagyhatalmú, gonosz emberek gátlástalan terveiben.

Jack Nishant Reardon

Jack félig indiai, félig ausztrál származású, és meglehetősen különös életutat járt be. Volt katona, szolgált a különleges erőknél, míg ki nem kötött a titokzatos “Office-nál” (van több nagyon hangzatos megnevezése is, de ettől most megkíméllek titeket). Jacket a bőrszíne sokszor keveri bajba, és nem egyszer kerül vicces helyzetekbe is emiatt. Hogy elkerülje a magyarázkodást, sokszor az indiai nevén, Nishantként mutatkozik be.

Egy beépülős küldetés során találkoznak Ethannal, és onnantól kezdve nem tudnak szabadulni egymástól. Egyébként Jack háttértörténete sem egyszerű, rengeteg borzalmas emléket, traumát, komplexust cipel magával. Éppen ez az oka, hogy neki a második könyv végére sikerül csak rádöbbenni az érzéseire, holott Ethan már régen tisztába jött a sajátjaival, és csak arra vár, hogy Jack is túljusson a felismerésen. Amihez persze kell majd neki egy kis lökés (ha eljuttok eddig, érteni fogjátok). 😀

Lewis

Jack legjobb barátja és kollégája az Office-nál. Én nagyon kedveltem Lewis-t, ahogy azt is nagyon mókás látni, ahogy próbál pozitívan hozzáállni Jack és Ethan kapcsolatához. Az különösen vicces, ahogy barátkozni próbál Ethannel, ő pedig eleinte teljesen és tökéletesen képtelen dekódolni, hogy ez mit jelent.

Donna McIntosh

Az Office egyik igazgatója a háromból, és Jack közvetlen felettese. Elég érdekes karakter. Szeretem a határozott és erős női szereplőket, akik mindent és mindenkit a helyükön tudnak tartani. Nekem Donna megformálása azért is tetszett, mert bár fizikailag is egy nagyon erős nőről van szó, ő mindig tisztában van vele, hogy mikor milyen kvalitása a leghatásosabb az ellenfél ellen.

Ne értsetek félre, van abban valami jóleső elégtétel, mikor egy nő elcsépel egy különleges osztagot. De azért legyünk őszinték. Hol reális ez? Donna viszont egy ízig vérig reális és hihető karakter. Erőt alkalmaz ott, ahol arra van szükség, fagyos hozzáállást ott, ahol nincs helye az érzelmeknek, és észt ahol nem tudna pusztán nyers erővel nyerni. Emellett teljesen emberi, nem kis fokú önteltséggel, és hatalommal való visszaéléssel, mert ahogy látni fogjátok, a nagyobb jó érdekében nem hezitál gátlástalanul használni az alá tartozó ügynököket.

Konklúzió

Mostanra már csak annyi maradt, hogy mindenkit arra biztassak, aki teheti, olvassa el a sorozatot. Sajnos ez sem jelent meg magyarul, de higgyétek el minden ráfordított perceteket megéri majd. Én ittam L-J. Hayward minden szavát, és biztos, hogy újra olvasom még a könyveket.

Jegyzet

Borítókép forrása: unsplash.com (Alexander Andrews)