Merengés – Kedvenc karaktereim és az időutazás

Szoktam meglehetősen furcsa dolgokon merengeni, de hát ki nem… És ez adta az ötletet ehhez a bejegyzéshez. Nagyon szeretem az időutazós történeteket, és találtam olyanokat is, amik kifejezetten a kedvenceim is lettek. Az egyik ilyen volt A.L. Lester Lost in Time trilógiája, a másik pedig C.B. Lewis Out of Time sorozata. Ami pedig elgondolkodásra késztetett, az az utóbbi volt.

A sorozat első könyvében egy második világháborús magyar (!) katona átkerül a jövőbe, a 2040-es évek Angliájába. Ez a kötet jórészt arról szól, ahogy Nagy János beilleszkedik az új világba, beleszokik a sokkal elfogadóbb környezetbe, és hogy ez eleinte mennyire rémíti meg. Ez az alapelgondolás adta az ötletet a gondolatkísérlethez. Vajon mi lenne, ha a kedvenc könyveim főszereplői kiszakadnának a saját idejükből, és átkerülnének 2020-ba, és itt kellene boldogulniuk?

Ki is választottam négy párt. Ez nem egy toplista, csak az utóbbi időben ezeket a könyveket olvastam/vettem elő ilyen vagy olyan okok miatt.

⏳ Alec és Lew ⏳

(A fent említett Lost in Time-ból)

Lehet, hogy ez a páros némiképp csalásnak számít, mert Lew a 2016-os Londonból kerül át 1919-be, mikor a húgát akarja megmenteni. Szóval Alec mondhatni igazságtalan előnnyel indul a többiekhez képest. Hiszen mellette lenne valaki, aki segítene neki eligazodni abban a jövőben, ami a számára annyira idegen. Úgy meg különösen, hogy Lew a regények során le is sokkolja, mikor a jövőről mesél neki.

Alec – ahogy arról korábban már írtam is – egyébként meglehetősen konzervatív hozzáállással nézi a világot. De ez nem jelenti azt, hogy ne változnának a nézetei, ahogy a tapasztalatok újraformálják a világát.

Mindezek ellenére, úgy vélem, hogy őt kifejezetten kemény kihívások elé állítaná a szép új világ. Az mindenképp magával ragadná szerintem, hogy mennyivel szabadabb lehet a 2020-as Londonban (vagy elég sok helyen a világon, hiszen utazni is sokkal könnyebb). Nem kellene a karrierjét sem féltenie, vagy börtönbüntetéstől tartania, esetleg valami még rosszabbat kockáztatnia csak azért mert Lew-val van.

Szóval igen, eleinte egyik sokkból esne a másikba, és jó eséllyel megfutamodna a jövőből, mert bár a múlt nem ideális a számára, de legalább ismeri. Mindezt azért, mert ő még a világ igazán nagy változásai előtt élte az élete harmadát. De mivel egész életében alkalmazkodott mindenhez – a házassághoz, ami csak kötelesség volt számára, és a bujkáláshoz, mert ezt kényszerítette rá a világ -, szerintem előbb utóbb belerázódna az új környezetbe is.

⏳ Kristopher és Michel ⏳

(Anne Barwell Echoes Rising trilógiája)

Az Echoes Rising egy második világháborús trilógia, ami azt mutatja be, hogy egy brit-amerikai csapat hogy próbálja meg kimenekíteni Kristophert (azt a fiatal zsenit, aki a bombájával megnyerheti a németeknek a háborút) az ellenálló Michel segítségével. Szerintem ez a történet kifejezetten fordulatos, tele szeretnivaló karakterekkel.

És Kristopher… hát ő tényleg egy meg nem értett zseni, aki csak nézi a világot, de nem látja a maga gonosz, rémes valójában. Olyannyira elveszik a kutatásaiban, és lenyűgözi az épp csak felfedezett atomenergia, hogy nem veszi észre az intő jeleket. Nem látja, hogy nem az emberek boldogulására akarják használni a felfedezését, hanem éppen ellenük.

Szóval teljességgel érthetetlen, hogy Kristopher hogy tudott ilyen bámulatosan naiv maradni éppen a náci Németországban. De az biztos, hogy az ember megölelgetné néha érte. Azt viszont nagyon mókás látni, hogy a szereplők mennyire küzdenek azért, hogy minden borzalomtól megóvják Kristopher lelkivilágát. Ami többé-kevésbé sikerül is, bár a három kötet alatt Kristopher nem egyszer kénytelen rányitni a szemét a valóság milyenségére.

Ennek tükrében egészen biztos vagyok benne, hogy akárhogy kerüljön is Kristopher a jövőbe, Michel szorosan a nyomában lenne, hogy ott is a pajzsa legyen, mint ahogy a múltban is. Szerintem éppen ezért Michel lenne az, akit jobban megérintene a sok változás az ő korukhoz képest. Ő lenne az, aki igyekezne, és jó eséllyel felfogná a negatív hatásokat Kristopher elől, hogy a választottját lehetőleg csak jó élmények érjék. És ne kérdezzétek, de meg vagyok győződve róla, hogy Kristopher kedvenc étele a pizza lenne a jövőben.

⏳ Jones és Edie ⏳

(szintén A.L. Lestertől a Lost in Time sorozatból)

Jonesnak nem számít a legfrissebb londoni divat, ahogy az sem, hogy mennyire fejezi ki magát illendően, vagy mennyire mozog kecsesen. Ellenben az annál is jobban, hogy értsen a fegyverforgatáshoz, arra az esetre, ha meg kell védenie magát a vándorlásai során. Éppen ezen az elven nadrágot és férfi ruházatot hord, mert az praktikusabb a hegyek közt, és még a lovat is könnyebb megülni benne.

És mivel az apja úgy nevelte, hogy mindig önmagához legyen hű, és ne a társadalmi elvárásokhoz, Jones teljesen értetlenül áll a londoni társadalom nőket minden módon korlátozó berendezkedésével szembesülve. Ő ugyan nem akar férjet, vagy gyerekeket szülve kiteljesedni asszonyként, ellenben azt elvárja, hogy tiszteljék mindenért, amire képes. Teljesen jogosan.

Mindeközben Jonest a mindennapi életében egyáltalán nem zavarja az, hogy nem vágyik férfiak érintésére. És ha már itt tartunk, nőkére sem. Egyetlen egy személy készteti csak elgondolkodásra ezen, és ébreszt benne vágyakat, és az Edie. De még ő sem azokat a perzselő vágyakat ébreszti, hanem valami sokkal kimértebb, sokkal mélyebb szeretetet. Éppen ezért nem érti azt sem, hogy mi ez a nagy felhajtás a nemek körül a “fejlett” társadalmakban.

Éppen ezek miatt úgy gondolom, hogy ha Jones és Edie valahogy átkerülnének 2020-ba, annak ellenére is Jones illeszkedne be jobban, hogy hiányozna neki a természetközeliség mondjuk a modern Londonban. Edie, aki sokkal inkább a kora által kinevelt udvarias, elvárásoknak megfelelő(bb) hölgy, sokkal jobban küszködne a jövőben. De mivel Jonest minden bizonnyal lenyűgözné az a fajta szexuális/nemi felszabadultság, ami sok országban már jelen van, Edie örömmel venne részt a boldogságában és kiteljesedésében.

⏳ Henry és Will ⏳

(Bailey Queen Finding You, Finding Me-jéből)

Erről a könyvről különböző bejegyzésekben annyiszor írtam már – és minden alkalommal el is határoztam, hogy csinálok belőle egy tisztességes ajánlót, de valahogy mindig elmaradt. Ami sajnálatos, mert mégis csak egy örök kedvencemről van szó, amit tavaly is vagy hatszor olvastam.

Ez a történet kevés újat mondd csak az olvasónak, sőt, aki látta az Elit Alakulatot (Bond of Brothers), rengeteg hasonlóságot fedezhet fel a sorozat és a könyv eseményei közt. Ennek ellenére a szereplők tökéletesen egyediek, szerethetőek, kiemelkedőek minden emberi esendőségükkel együtt. Henry és Will, de még az őket óvó Giordano is.

Ahogy mondtam, a történet annyi csupán, hogy Henry szakasza a Normandiai partraszálláskor beugrik Franciaországba, majd a történet végigvonul azon, hogy Németországig vonulnak, felszabadítva azokat a területeket, amiken áthaladnak. Nem is feltétlenül a cselekmény a fontos a könyvben, hanem a helyzetek, amik elé az események a szereplőket állítják.

Henry a szakasz kétes helyzetű szanitéce, akiről egyrészt nyílt titok, hogy meleg, emiatt is érik attrocitások, és a szanitécsége miatt is (mert hát mégsem orvos). Mégis, mindenki kénytelen hozzá fordulni a bajaival és sebesüléseivel. És a mindig lelkiismeretes Henry minden esetben megtesz minden tőle telhetőt, de ezen kívül nem érintkezik a katonatársaival, inkább mindig morózus és magányos, mert nem kér a többiek ellene irányuló vicceiből. De Willt semmivel sem tudja elijeszteni, ő elhatározza, hogy átjut Henry védelmi vonalain egészen a szívéig.

Mivel Henry rengeteg bántást szenvedett el élete során, és mindig mindenhez önállóan és talpraesetten állt, ő sokkal könnyebben túljutna a sokkon, amit a jövőbe érkezés jelent. Élvezné a szabadabb életet, de változatlanul bizalmatlan lenne mindenkivel, aki a barátságába akarna férkőzni. Viszont Will, aki mindig népszerű és a társaságok középpontja volt, és szinte sosem érte megkülönböztetés a szexualitása miatt, sokkal nehezebben venné ezt az akadályt. De kétség kívül átsegítenék egymást a nehézségeken.

Henry a véleményem szerint mentős lenne, vagy sürgősségi orvos, hogy mindig segíthessen. Will pedig tanár lenne – mondjuk testnevelés -, éppen, ahogy Giordano mondta neki.

Befejezésképp…

Remélem, elnyerte a tetszéseteket ez a bejegyzés. Ha igen, osszátok meg kommentben, ha nem akkor azt is, hogy mi zavart titeket benne. Még nem tudom, lesz-e még hasonló, de ha szerettétek, akkor mindenképpen.