Hozzászólás ehhez Saját mű

Ha látom – Talbott

Forrás: unsplash.com (@gaspanik)

Ez a novella a korábbi, Ha látom címmel a blogra felkerült történetem folytatása. Ha azt még nem olvastátok, akkor ide kattintva megtalálhatjátok. A készüljetek fel, hogy ebben a novellában igencsak sok intim jelenet lesz. 😉 Illetve, a könyv, amiből Talbott a novellában felolvas, egy részlet a Családregény című regényemből. 😅

Remegett a kezem. Feltételeztem, hogy a lábam is remegne, ha megpróbálnék felállni. Ezért inkább fekve maradtam. A fejemet sem volt kedvem felemelni a puha párnáról, amit a hátam mögé raktam, hogy félig fektemben ne a csupasz falnak támaszkodjak. A matracot, amin kinyújtottam a lábaimat, még a szüleim szerezték be az egyik rosszabbul elsült edzés után. Fájó tagjaimmal kifejezetten jól esett most ezen lebegni. Mondhatnám, hogy megint egy keményebb edzés miatt voltam kék-zöld, de nem lett volna igaz.

Verekedésbe keveredtem, már megint. De most önerőből szabadultam ki a szorongatott helyzetből. Gary segíthetett volna – ahogy korábban is, de én kértem arra, hogy ne tegye. Nélküle is meg kell tudnom védeni magam. És hogy kicsoda Gary? Ja, igen, még nem is mondtam. Ő az a furcsa alaktalan lény, akit senki más nem érzett, mikor a közelében volt, csak én. Egészen addig, míg testet nem öltött. És egyre gyakrabban tette. Láthatatlanul besurrant a szobámba, aztán csak úgy kilépett a láthatatlanságból. Elmondhatatlanul szép volt szürke szemeivel, rosegold hajával és hófehér bőrével.

És, hogy miért Gary? Nem tudom pontosan, nem indokolta meg, csak ezt a nevet választotta magának. Én valami sokkal méltóságteljesebb nevet adtam volna neki, de ő nevetve legyintette el az érveimet, és annyit mondott, hogy Gary szeretne lenni.

És most itt feküdt az ágyamon, szemei csukva, fejét a combomon nyugtatva világos, hullámos tincsei szétterültek a lábamon. Nem tudtam megállni, ki kellett sepernem egy rakoncátlan loknit az arcából. Becsukta a szemét, de végig mosolygott közben. Lélegzetelállító volt. Sosem fogom megérteni, hogy miért választott éppen engem. De persze sosem akarnám, hogy meggondolja magát.

Fészkelődtem egy kicsit a süppedős matracon. Valahogy nagyon fájtak most megviselt tagjaim tőle. Pedig máskor szerettem ezt a kellemes puhaságot. De most nem, mikor a fejem és a bordáim is lüktettek. Hiába kentem be őket sportkrémmel, hiába borogattam az arcomat egy zacskó fagyott zöldborsóval, amit még azelőtt csentem ki a fagyasztóból, hogy a szüleim megjöttek volna. Még nem jelentek meg a szemem alatt azok a majdnem fekete monoklik, de holnapra biztos meg fognak. De ha szerencsém van, a szüleim éppen annyit fognak kérdezni, mint bármikor. Semennyit. Jó eséllyel azt sem veszik majd észre, hogy itthon vagyok.

Oldalra billentettem a fejem, hogy még jobban megcsodálhassam Gary arcának vonásait. Szeme azóta kinyílt és azon a fakó szürkeségen keresztül engem figyelt, ahogy olvasni próbáltam. Amióta sikerült megvennem az e-book olvasót az összekuporgatott zsebpénzemből, minden este igyekeztem azon olvasni egy kicsit, amikor csak nem voltam annyira fáradt, hogy szinte eszméletlenül zuhanjak be az ágyba. Azokat az estéket is szerettem, mikor Gary szótlanul hozzám bújt, és szorosan magához ölelt.

Nem tudom, hogy ő aludt-e úgy valaha, mint mi emberek, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez az egyik legjobb dolog volt a világon. A szüleimet szerencsére sosem érdekelte annyira, hogy mi van velem, hogy benyissanak a szobámba, általában csak bekiabáltak, hogy vacsora, és mire kimentem, már nem voltak a konyhában. De Gary mindig elkísért, még ha láthatatlanul is.

Mocorogni kezdett a matracon, és addig forgolódott, míg a fejével úgy nem helyezkedett, hogy a combom tövében feküdjön, így bele tudta fúrni az arcát az oldalamba, ha ahhoz volt kedve. És meg tudott csiklandozni puha tincseivel, és csókjaival. Jóságos egek, hogy mennyire szerettem! Egyszer mikor kérdeztem, hogy ez miért jó így, azt válaszolta, hogy így jobban lát engem, hogy szereti nézni azt az arckifejezést rajtam, mikor elmélyülve olvasok. Azt állította, tetszik neki, mikor nagy szemeket meresztek, és kissé csücsörítve koncentrálok.

– Most például az arcod kissé kipirult, és az ajkaid szétnyíltak – kommentálta. Egészen biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta, mert ezektől a megjegyzéseitől minden egyes alkalommal kivétel nélkül elpirultam. – Mit olvasol? – Kérdezte pár pillanat hallgatás után.

– Egy erotikus regényt, a Kindle ajánlotta a korábbi könyveim alapján – fel sem igazán néztem az e-bookból, épp egy nagyon izgalmas résznél tartottam.

– Miért olvasna ilyet bárki? – Csodálkozott Gary. Korábban beszélgettünk arról, hogy azt sem értette, hogy miért jó valakik által kitalált történeteket olvasni, mikor a saját életével is annyi mindent kezdhetett volna az ember. Gary kerek perec kijelentette akkor, hogy időpocsékolásnak tartja az olvasást. Aztán lassan kezdte végül megérteni, hogy miért lehet mégis jó.

– Hát… a lányok szeretik – mosolyogtam rá sejtelmesen.

– De te nem vagy lány – mutatott rá az egyértelmű tényre, én pedig ha lehet, még jobban elpirultam.

Tényleg nem voltam lány. De nagyon szerettem ezeket a buta és romantikus történeteket. Még úgy is, hogy soha meg nem fordult a fejemben, hogy valaha is lányokkal próbálkozzak. Amióta pedig ismertem Garyt, más fiúk felé sem néztem. Egy időben a szüleim meg voltak győződve róla, hogy együtt vagyunk Elizával, a legjobb barátommal, de sajnos elég gyorsan kénytelenek voltak kiábrándulni ebből a tévképzetből.

Az rántott vissza ebből a merengésből, hogy Gary feljebb tolta az oldalamon pólót, és egy óvatos csókot nyomott az ott éktelenkedő kékes-zöld zúzódás melletti ép bőrre. Kissé megborzongtam ajkai hűvös érintésétől, ő pedig vigyorogva nézett fel rám.

– Olvass fel nekem! – Kérte akkor. – Hátha megértem.

– Te is tudsz olvasni, Gary – néztem rá kissé értetlenül. Könyvektől roskadozó polcaim felé sandítottam – Bármelyik könyvemet elolvashatod bármikor.

– Igen, tudok olvasni – vágott durcás fejet válaszra sem méltatva a második megjegyzésemet -, de szeretem, mikor felolvasol… Olyankor még mintha azt is jobban érteném, hogy miért jó ez az egész.

– Na jó, de ha nem tetszik neked, az a te hibád lesz – adtam be a derekam sóhajtva.

– Hidd el, tetszeni fog – olyan őszintén nézett, hogy arra nem lehetett nemet mondani, szóval elkezdtem hangosan olvasni neki.

„Fuume szólni sem tudott, Burrus pedig átvetette rajta egyik lábát, ágyékát szorosan hozzá nyomta. Homályos volt a tekintete, tudatát háttérbe szorította a vágy. A férfi csókokkal borította el Fuume ajkait, nyakát, miközben a lány feje mögött a párnába szorította karjait, hogy ellenállni se tudjon. Mintha Fuume akart volna! Nem értette magát, viszonozni kezdte a csókokat, csípőjét Burrushoz dörzsölte, érezte rajta, hogy egyre türelmetlenebb.

Fuume ki akarta szabadítani kezét Burrus szorításából, hogy átfoghassa a nyakát, hogy olyan szorosan húzhassa magához, ahogy csak lehet, hogy olyan hévvel simuljanak össze, ami összetöri őket. Mocorgott, ficánkolt a hatalmas férfitest alatt, még tovább hevítve a férfit. Burrus hirtelen elengedte a lány kezét, szétrántotta a pizsama felsőt, és Fuume kacér melleire vetette magát. A lány erre a hajába csimpaszkodott, alig hallhatóan felnyögött.

Majd Burrus következető határozott mozdulata az alsótól szabadította meg. Fuume felült, és most ő intézett rohamot a férfi izmos nyaka ellen, a következő pillanatban pedig ketten fejtettek le mindennemű ruhadarabot Burrusról is. Fuume még ölelte, csókolta, ahol érte, majd kimért lassúsággal hátradőlt, és halasztást nem tűrő mozdulattal magába vezette a férfit. Burrus azt hitte megőrül, olyan intenzív érzéssel tárult fel előtte a gyönyör. Fél kezét Fuume nyaka alá csúsztatta, a másikkal megtámasztotta magát, óvatosan mozogni kezdett a lány testében.

Fuume hullámzott alatta, szája ismételten sóhajokra nyílt. Burrus azt hitte eszét veszti, mégis parancsolt magának, ezen az úton együtt kell végigmenniük. Mámortól félig vakon tapogatózott a lány ajkai után, minden egyes mozdulat közben elveszve a gyönyör hullámokban. Ahogy egyre feljebb csúszott a lányban, annak ajkai sikolyra nyíltak, de Burrus tenyerével betapasztotta a száját. Végük, ha meghallják…

Fuume homályos tekintettel félig ülő helyzetbe emelkedett, még erősebben préselve magába Burrust, aki újra meg újra felnyögött, megtámasztotta a lány hátát, hogy az hullámzó mozgásával még messzebbre tudja repíteni. Majd teljesen ülő helyzetbe emelte magukat, Fuume mámorító táncot járt rajta. Burrus a kéjtől szinte még levegőt venni is elfelejtett. Nézte azt a tökéletes testet, érezte a rajta átcsapó érzelmeket, elmondani sem tudta volna, mennyire szereti.

Mind az övé, a lány azt tehet vele, amit akar, egyre türelmetlenebbül várta a közös beteljesülést. Úgy érezte egyre gyengül, kezdett hátradőlni, Fuume gyengéden segítette ebben. Mikor Burrus a hátán feküdt, érezte, hogy olyan mélyre jutott a másik testében, hogy talán kiszakadni sem lesz képes belőle többé. Fuume két kezét Burrus feje két oldalára támasztotta, fölé magasodott, haja sátorként borította be őket. Olyan szédítő ütemet diktált, hogy Burrus azt hitte menten elájul. Sosem volt még ilyen jó, sosem várt még ilyen sokat.

Ha még messze van a beteljesülés, abba beleroppan.”

– Ezer dolgot tudnék kérdezni – szakította félbe Gary -, de nem teszem. Azt hiszem, igazad volt. Nem kerültem közelebb a megértéshez. Minek ilyeneket olvasni, ha akár csinálhatjuk is?

Kivette a kezemből az e-book olvasót, és félredobta az egyik párnára. Felemelkedett a combomról, majd óvatosan segített nekem végig feküdni az ágyon, miközben kínosan ügyelt hasogató tagjaimra. Először betolta a térdét a combjaim közé, gyengéd erőszakkal kényszerítve, hogy nyissam szét őket, majd becsúszott a lábaim közé, és mielőtt két oldalról maga köré vonta a combjaimat, lejjebb húzta az én pizsamaalsómat és a saját nadrágját – épp annyira mennyire szükséges volt.

Láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal rohamot indított volna ellenem, de még a beleegyezésemre várt. Én pedig azonnal bólintottam. Gary előre hajolt, egyértelműen azzal a célzattal, hogy megcsókoljon, és én válaszoltam a közeledésére. Felemelkedtem a párnákról – az sem érdekelt, hogy a bordáim szinte felsikoltottak a fájdalomtól -, és annyira közel hajoltam hozzá, hogy a tarkójánál fogva bele tudjam húzni egy forró csókba.

Gary nem ellenkezett, sosem szokott. Amióta felfedezte, hogy együtt mikre vagyunk képesek, bármikor rá lehetett venni. Most pedig elég volt felolvasni egy részletet abból a buta könyvből. Figyeltem hatalmasra tágult pupilláit, éreztem forró merevségét, ahogy nekem feszült. Mindennél jobban vágytam a közelségére. Most éppen arra, hogy magamba vezessem, máskor pedig arra, hogy én uralkodjak az ő testén.

Ha nem volt mellettem, és ha nem figyeltem magamra, könnyen a korábbi közös élményeinkre tudtak terelődni a gondolataim, az pedig ahhoz vezetett, hogy bármikor és bárhol remegni tudtam a vágyakozástól. Ha pedig mellettem volt, egyszerűen mindig csak még többet akartam belőle. Soha senki iránt nem éreztem még így. Gary életre keltett. Lehet, hogy én testet adtam neki, ahogy állította, de ő értelmet adott a létezésemnek. Senki sem volt képes erre, de neki sikerült olyan emberré formálnia, amiről még én sem hittem, hogy bennem lehet.

Elvesztem a csókjainkban, levegőt is alig kaptam, ahogy az érzések végigsöpörtek rajtam. Még szorosabban húztam magamhoz Gary-t, megkapaszkodtam a fenekében, a hátában, miközben belém hatolt. Annyira elvesztem a vágyakban, hogy csak ködösen regisztrált az agyamban, hogy mindenről gondoskodott. Még hevesebben csókolt, ahogy óvatosan mozogni kezdett bennem, hogy elterelje a figyelmem a kezdeti kellemetlenségről. Pedig tudnia kellett, hogy vele soha semmi nem volt kellemetlen.

Többet akartam, ahogy ő is, akartam, egészben és azonnal. Egy pillanatra elemelkedett rólam, miután végigcsúszott bennem, és úgy maradt. Sírni lett volna kedvem, olyan jó volt, és Gary olyan szép, mint senki, akit valaha ismertem. Lenézett rám, rám mosolygott, majd egy megragadta a kopott pólómat, hogy lefejthesse rólam. Kissé megemelkedtem azt ágyon, hogy ezzel is segíthessem. Ezek a mozdulatok, és az, ahogy a sajátját is lerántotta magáról, és az ágy mellé dobta, csak még mélyebben préselte belém. Felnyögtem, annyira jó érzés volt az a súrlódás. Még szorosabban átfogtam lábaimmal a derekát, hogy megakadályozzam az eltávolodásban. És közben elmondhatatlanul hálás voltam, hogy a nadrágjainktól olyan előrelátóan idejekorán megszabadult.

Lihegtem a vágytól, éppen ahogy Gary is, ahogy a könyökén támaszkodva csókokkal borította el csupasz mellkasomat, én pedig magatehetetlenül, pihegve, nyögve feküdtem alatta. Fejemet visszaejtettem a párnákra, lazítottam combjaim szorításán, hogy Gary szabadabban mozoghasson. És ő nem is kérette magát, tudom, hogy a világ az ő számára is éppen annyira megszűnt, mint ahogy nekem is, mikor csak így ketten voltunk. Először óvatosan, kimérten tárta fel a mélységeimet, és ti jóságos egek, annyira jó érzés volt! Gary lassan haladt előre, láttam rajta, hogy minden pillanatát érezni akarja. Ahogy végigsiklott azon az édes ponton újra meg újra, nem tehettem mást, minthogy ívbe feszült háttal felkiáltottam. Ajkaim kissé szétnyíltak – éppen ahogy Gary annyira szerette -, ahogy hevesebben szedtem a levegőt. Ő pedig megcsókolt.

Majd Gary tempósabb mozgásra váltott, és combjaim remegve, de még mindig körbefogták a csípőjét. Épp csak annyira, hogy hevesen ki-be csúszhasson bennem, de nem annyira, hogy igazán eltávolodjon. Bele is haltam volna, ha akkor kisiklik belőlem. Csak vonaglottam alatta öntudatlanul, a testem minden fájdalma elmúlt a közelségétől és az érzésektől, amik átjártak akkor. Gary az egyik kezével a nyakam alá nyúlt, hogy még közelebb húzhasson magához, hogy tényleg egy testté olvadjunk össze. Arcát a nyakamba fúrta, lélegzetvételeinek melege csiklandozta fülem tövét, ahogy félhosszú kócos tincsei is az arcomat.

Gary halkan nyögött fölöttem, én voltam az, aki artikulálatlanul felkiáltott, mikor váratlanul marokra fogott, és keze a lökéseivel egy ritmusban kezdett fel-lejárni rajtam. Gary lenézett rám, tekintete vágytól és szerelemtől égett, és tudta, hogy mindent jól csinál, ahogy én is minden porcikámban éreztem, hogy neki mennyire jó. Őt az ajzotta fel igazán, mikor látta azt a ködös boldogságot a szememben, de én is elvesztem, akárhányszor a pillantásunk összefonódott. Kissé felemelkedett a rólam, hogy jobban hozzá férhessen a merevségemhez, hogy még erősebben tudjon marokra fogni, és a beteljesülés felé vezetni, és látni akarta az érzéseimet kipirult arcomon, ahogy én is imádtam látni az övét. Meg akartam csókolni azokat a formás, sápatag ajkakat. El akartam nyelni a sóhajait.

– Szeretlek, Gary – tudtam, hogy hallani fogja, még úgy is, hogy csak lehelni voltam képes a szavakat.

Mást képtelen lettem volna mondani, mert a Gary az ajkaimra forrasztotta a sajátjait, a nyelvem pedig követelőzve behatolt a szájába, az övével játszott. Gary szerette ezt, egyszer azt mondta, úgy érzi ilyenkor, mintha még jobban elmélyíthetnénk az érzéseinket. Még hevesebben kezdett mozogni bennem, éreztem, ahogy közeledik, tudtuk hogy lassítania kéne, addig legalábbis mindenképp, amíg én is utol nem érem. És abban a pillanatban még jobban rám koncentrált. Valóságos rohamot indított az ellen a csoda-pont ellen bennem, keze is gyorsabban járt rajtam, egészen addig, míg meg nem feszültem alatta. Felnyögtem, és ő ennyiből már tudta, hogy egyformán közel vagyunk.

– Te vagy a mindenem, Talbott – súgta ő is, és én biztosan tudtam, hogy ezer dolgot akart még mondani, de a beteljesülés gyönyöre szavát szegte.

Hullámozva mozgott, ő maga is többször felnyögött, közben az én ajkaim is sikolyokra nyíltak, Gary pedig egytől egyig boldogan szívta magába őket a csókjaival. Érezte maga alatt vibráló remegésemet, ami mindig végigfutott a testemen, ahogy a csúcsra juttatott. Ilyenkor mindig belekapaszkodtam a hátába, néha még a puha bőrét is sikerült végigszántanom egyébként tompa körmeimmel. Ő pedig mindig, mikor ő volt felül, szorosan húzott magára, olyan mélyen temetkezett belém, amennyire az csak emberileg lehetséges volt. Az utolsó rezdülést is érezni akarta, ami elhagyta a testemet.

Utána még úgy maradtunk – egymásba burkolózva – egy pár pillanatig. Mint mindig. Gary sosem nem akart kibújni belőlem, szinte azonnal újra visszavágyott. Ahogy akkor is, de az én testembe minden vágy ellenére visszatért a fájdalom. Ez pedig megakadályozott minket bármiben, amit még olyan szívesen megtettünk volna egymással. Lehengeredett rólam, de szorosan mellém bújt, takarót húzott magukra – egyikünket sem érdekelte akkor, hogy ragadunk. Hagyta, hogy ringassam a vállamon – ezek az apró mozdulatok szerencsére nem fájtak -, és közben a haját simogattam. Mindig elálmosodtam az együttléteink után, pedig ezerszer megfogadtam már, hogy ébren maradok vele, és együtt nézzük majd a minket körülvevő sötétséget. Minden éber pillanatomat vele akartam tölteni.

Nem értettem, mi az a hirtelen szomorúság, ami akkor rám tört. Gary felemelkedett mellőlem, mikor könnyeket érzett az arcán. Úgy kellett utánakapnom, és visszarántani. Nem engedtem, hogy felkeljen mellőlem.

– Sajnálom – súgta a hajamba Gary -, hogy nem vagyok többre képes. Hogy nem adok neked jobb otthont és nagyobb biztonságot…

– Te vagy az otthonom, Gary – leheltem egy csókot a homlokára -, ez a ház csak egy hely lakok. Én csak… mindig annyira aggódom, hogy egyszer nem nem látlak meg többet. Nem veszíthetlek el…

– Talbott – úgy súgta a nevemet, mint egy imát. – Mindig visszajövök hozzád, sosem veszítesz el.

Szerző:

Hi Everyone! I’m S.A. Locryn, bookworm, writer and a huge fan of great books.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s