Ki szereti, ha futkos a hátán a hideg?

Avagy a kedvenc kísértet históriáim

Ezt a bejegyzést eredetileg Halloween környékére szántam, de mivel akkor a Tyack és Frayne sorozat került ki Harper Foxtól, ezt elnapoltam. Remélem, hogy azért még nincs túl késő egy kis borzongáshoz. Ez is amolyan toplista lesz a kedvenc mm kísértet históriáimmal. Annyit azért előre bocsátanék, hogy mindnek happy end a vége, még a legszomorúbbnak is.

Sajnos ezek a könyvek sem jelentek meg magyarul, szóval a lent található részletek az én fordításaim… Illetve, bár igyekszem spoilermentesen írni a választott könyvekről, nem tudok garantálni semmit, így ennek megfelelően felvértezve magatokat olvassatok tovább. 😀

4. A magántanár (Bonnie Dee – The Tutor)

Miről szól: Graham, a szegény körülmények között élő, városi nyomdász úgy dönt, hogy elvállal egy magán oktatói állást Anglia egyik isten háta mögötti kastélyában egy ikerpár mellett. Természetesen semmi ilyen jellegű tapasztalata nincs, az egész önéletrajzát úgy állítja össze, hogy megfeleljen a pozícióra, sőt mindezeket még hamis ajánlásokkal is alátámasztja. Mert hát ugye, mi lehet nehéz egy kilenc éves testvérpár oktatásában? Az elhagyatott, kísértetjárta kastélyban viszont gyorsan rá kell döbbennie, hogy egyáltalán nem úgy állnak a dolgok, mint ahogy azt eredetileg képzelte.

Elbeszélés típusa: Én elbeszélés, Graham meséli el történetet, és eleinte minden csak nem szimpatikus személyiség, aztán én később nagyon megszerettem.

Miért szeretem (és miért nem annyira): Nagyon érdekfeszítő az a folyamat, ami során kiderül Grahamról, hogy mennyivel több van benne, mint ahogy az első ránézésre tűnik. Én kifejezettem szerettem a könyvben azt, ahogy az ikrekhez, Clive-hoz és Whitney-hez viszonyult. De a szerelmi szállal egyáltalán nem voltam megéledve. A legkevésbé sem éreztem hogy Graham és Richard (az ikrek apja) összeillenének, sőt határozottan úgy voltam vele, hogy enélkül a beleerőltetett románc nélkül sokkal jobb lett volna a könyv. Ahogy láthatjátok lent, négy csillagot adtam rá, de szerintem valójában csak 3.5-öt ér. Azt menti csak meg, hogy Graham és a fiúk tényleg nagyon jól működnek együtt.

Mennyire félelmetes, és miért gondolom így: 4.5/5

Az Allinson Hallban kísértő gonosz entitás szerintem elég félelmetesre sikerült, és az, ahogy az ikrek közelébe férkőzik, tényleg hátborzongató. Illetve az is egyszerre szomorú és félelmetes, hogy mi történt a fiúk anyjával.

Értékelésem: ⭐️⭐️⭐️⭐️

Egy kis ízelítő belőle:

Letöröltem a hirtelen szemembe gyűlt könnyeket, és kinyitottam mappát. Két egymásra néző fotográfia volt benne. A képek szinte tökéletes tükörképei egymásnak, de én azonnal tudtam, hogy a kisbabák fényképeken Clive és Whitney voltak. Lenyűgöző, hogy a gyerekek elég hosszan nyugton maradtak ahhoz, hogy a fotográfiák elkészülhessenek. Az én fiaim. Újabb erős érzelmek töltöttek el valami zsigeri védelmező ösztönnel kísérve a gömbölyded, komor arcocskák láttán. Meg fogom védeni őket. Bármi fenyegesse is őket, rajtam keresztül kell eljutnia hozzájuk. Több volt ez, mint egyszerű kötelesség. A szívem utasított erre. Aztán ez az érzés tovatűnt, és én ott maradtam üresen, megrendülten és teljesen összezavarodva. Őszintén bevallom, hogy nagyon hozzám nőttek, ennek ellenére Whitney és Clive nem az én gyerekeim voltak, hogy jogom legyen ilyen hevesen érezni irántuk. És egyébként is, mi fenyegette volna őket? Nem az apjuk. Már nem hittem, hogy bántotta volna őket, vagy hogy valaha is erre vetemedne. Ahogy nem ölte meg a feleségét sem. Szóval mi a fenével szemben kellene megvédenem őket?

3. Ellwood kísértete (Jaclyn Osborn – The Ghost of Ellwood)

Miről szól: Ben, az írói válságban szenvedő, korábban kifejezetten sikeres író, úgy dönt, miután megtudja, hogy megcsalja a barátja, hogy elköltözik a nagyvárosból vidékre. New Yorktól autóval két órára talál egy kisvárost egy üresen álló viktoriánus stílusban épült kúriával. Mivel azonnal beleszeret a birtokba és az épületbe, nem vesztegeti az időt, megveszi a házat. Akkor még nem tudja, hogy a házat egy száz éve halott fiatalember kisérti. Eleinte Theo el akarja üldözni az új betolakodót, ahogy korábbi lakókat is sikerült megfélemlítenie, és elzavarnia, de Ben ragaszkodik a házához.

Elbeszélés típusa: Én-elbeszélés, Ben szemén keresztül látjuk az eseményeket.

Miért szeretem: Sok érdekes ötlet volt benne, tetszett, példádul, ahogy az író felhasználta azt a régi kelta elgondolást, hogy Halloweenkor (Samhain) a legvékonyabb az élők és holtak világát elválasztó fátyol, így ilyenkor a holtak úgy járhatnak az élők között, mintha ők is ismét élnének.

Mennyire félelmetes, és miért gondolom így: 4.5/5

Spoiler! A könyvben viszonylag gyorsan kiderül, hogy van még egy kísértetház, ahol rengeteg borzalom történt, és ami tényleg jó eséllyel el is van átkozva. Ebben a házban kísért egy fekete ruhás nő, és ahogy ő le van írva, és ahogy megjelenik a könyv lapjain, attól aztán tényleg futkosott a hideg a hátamon.

Értékelésem: ⭐️⭐️⭐️⭐️

Egy kis ízelítő belőle:

Theo megérintette a laptopomat, én pedig elképedve figyeltem, hogy képes volt lenyomni a gombokat. Azt feltételeztem, hogy az ujjai egyszerűen átszaladnak majd rajtuk.

Ellen kellett állnom a kísértésnek, hogy kinyúljak és megérintsem, csakhogy megbizonyosodjak róla, hogy a teljes valója ilyen szilárd-e.

– Miért nem láttalak eddig? – Kérdeztem. – Sokszor hallottam lépéseket a hátam mögül, de soha senki nem volt ott, mikor odanéztem.

– Akkor válok láthatóvá, amikor akarok – az arca felderült, ahogy az ujjaival még több gombot nyomott le. Úgy tűnt, hogy lenyűgözte a laptop, olyan volt mint egy gyerek, aki épp valamilyen újdonságot fedez fel. Engem túlságosan elbűvölt, így nem arra figyeltem, hogy mit írt le. – Eleinte kényelmetlenül éreztem volna magam a jelenlétedben, ezért inkább elrejtőztem előled.

Eleinte. Ezt mondta. Ez azt jelentette volna, hogy mostanra hozzászokott volna a jelenlétemhez?

2. Szellem a kanapémon (L.A. Gilbert – The Ghost on My Couch)

Miről szól: Alex ápoló egy kórházban, és emellett kifejezetten magának való. Nem is nagyon vannak barátai, összesen talán csak kettő, de nem is vágyik igazán többre. Aztán egyik este megjelenik egy szellem a nappalijában, a kanapén. Alex természetesen teljesen úgy reagál, ahogy bárki reagálna, és halálra rémül, olyannyira, hogy a legjobb barátja házáig rohan, majd utána együtt kutatják át Alex lakását a szellem után. Természetesen Sid nem jelenik meg ismét, csak azután, hogy Alex ismét magára marad. Onnantól viszont állandó vendége a lakásnak.

Elbeszélés típusa: Egyes szám harmadik személy

Miért szeretem: Ez egy nagyon kedves kis történet, egy jó humorú szellemmel, illetve én Alexet is nagyon kedveltem. Na meg persze Baldrickot, Sid mentett cicáját (eleve cica-párti vagyok, szóval egy jól irányzott szőrgombóccal könnyű levenni a lábamról). A történet számomra meglepően eredeti volt néhány sejthető fordulat ellenére is.

Mennyire félelmetes, és miért gondolom így: 1/5

Ebben a könyvben nincsenek gonosz kísértetek, akik a főszereplők életére történek, senki sem akar valami korábbi rettenet miatt bosszút állni senkin. Sid sem igazi szellem. Ha szeretnének tudni, hogy mi, kénytelenek lesztek elolvasni a könyvet. 😀 A történet is inkább szomorú, keserédes mintsem félelmetes.

Értékelésem: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Egy kis ízelítő belőle:

– Olyan jól bánnék veled, Alex. Istenem, te lennél az egész világ számomra.

Alex érezte, ahogy egy könnycsepp legördül az arcán, határozott mozdulattal törölte le.

– Shh, minden rendben. Minden rendben lesz.

– Hogy lenne bármi rendben, mikor sosem mondhatom el neked, mikor sosem érinthetlek…?

– Csak, mert úgy lesz! – Alex felkiáltott, majd elcsuklott a hangja. – Sajnálom – mondta azonnal. Ismét megérintette azt ajtót, rányomta a tenyerét. – Úgy sajnálom, de neked… csak kérlek, legyen egy kis hited, Sid. Te túl jó vagy ahhoz, hogy neked csak ennyi járjon. Túl jó vagy. Képtelen vagyok elhinni… Nem is fogom.

1. Csonting ható hideg (Amy Rae Durreson – A Frost of Cares)

Miről szól: Erről a könyvről korábban már itt írtam részletesen, de mivel kísértet történet kategóriában abszolút ez a kedvencem, úgy döntöttem, hogy ismét felkerül erre a listára. Luke hadtörténész, aki mivel hátra akarja hagyni a korábbi életét, elvállal egy adat/irat rendszerezési munkát egy félreeső kisváros katonai irattárában. Szinte azonnal, hogy beköltözik az ódon épületbe, kísérteni kezdi egy fiatal ara – Ginevra – szelleme, aki mindent megtesz azért, hogy megölje Luke-ot. Szerencsére a gondnok – Jay – is résen van, hogy minden alkalommal közbelépjen.

Elbeszélés típusa: Én-elbeszélés, Luke emlékiratait olvassuk.

Miért szeretem: Elsősorban történetvezetés és az elbeszélés módja miatt. Nagyon tetszik, hogy mivel ez egy önterápiás jellegű írás, Luke nem egyszer kiszól a történetből akár az olvasóhoz, akár azért, hogy az idősebb énje kommentálja a fiatalabb Luke cselekedeteit.

Mennyire félelmetes, és miért gondolom így: 5/5

Spoiler! Ebben a történetben a kísértet kifejezetten félelmetesre sikerült szerintem. Én kifejezetten hajlamos vagyok elveszni abban, amit olvasok, és ha igazán magával ragad a könyv, akkor olyan, mintha én is ott lennék a történésekben. Éppen ezért egy nyakamba lihegő, gyilkos szándékú kísértettől éppen úgy halálra tudok rémülni, mint egy filmes jump-scare jelenettől (tudjátok, mikor valami előugrik a vászonra). Mondjuk úgy, hogy gyűlölöm a jump-scare-eket.

Értékelésem: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Egy kis ízelítő belőle:

Jay ujjai megfeszültek a kormányon, majd annyit mondott:

– Takarodj a kocsimból, ribanc! – Nyugodt volt a hangja, de a hanghordozásától összerezzentem, és megpróbáltam az ülésbe süllyedni. Érezhetően megijesztette Ginevrát is, mert valami azonnal megváltozott körülöttünk. A fejem még jobban kitisztult, mintha egyre jobban eloszlott volna benne a köd. – Ha – mondta Jay -, nem hittem volna, hogy ez működni fog.

Hát ennyi lenne a kedvenc kísértet históriáimról. A fenti értékelések természetesen mind szubjektívek, ahogy a könyvek értékelése is. Nagyon is könnyen lehet, hogy mások teljesen más aspektusokat tartanak félelmetesnek, illetve lehet, hogy éppen azokat nem érzik annak/vagy annyira ijesztőnek, mint amennyiktől én leijedek pár évet a várható élettartamomból. Természetesen szívesen hallanék a ti kedvenc borzongató történetetekről is. Ahogy arról is, hogy rátok mi tudja úgy igazán rátok hozni a frászt.

Megjegyzés
  • Könyvborítók forrása: Goodreads
  • Borítókép forrása: unsplash.com (@nzrecords)

1 Comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s