Hozzászólás ehhez Magyar

Biológiai vs társadalmi nemek

Avagy a modern világ újkeletű problémája?

Source: unsplash.com (@mariopurisic)

A címben felvetett kérdésre véleményem szerint az az egyszerű válasz, hogy ez csak annak probléma, aki azt csinál magának belőle. Meg azoknak, akiknek sikerül összemosni a társadalmi nemeket a nemi identitással, és mindenféle rémtörténtetet kreálni agyevő zombikról, akik az értékek elpsztítására törnek. Abba most ne menjünk bele, hogy ez (szándékos) tudatlanság, vagy félreinformáltság-e a részükről. Tapasztalataim szerint sokak számára egyáltalán nem egyszerű ez a különbség tétel, ezért szeretném egy kicsit jobban körüljárni ezt a kérdést.

Viszont nem szeretnék túl részletesen, vagy túl tudományosan definciókat boncolgatni (például egészem biztosan nem fogom sorra venni az összes gendert), már csak azért sem, mert nem vagyok szakértő, csak egy érdeklődő. És abban is egészen biztos vagyok, hogy nálam sokkal okosabb emberek ebben a témában sokkal jobb cikkeket írtak, mint amiket én valaha írni tudnék.

Amit viszont tervezek megtenni ezzel a bejegyzéssel, hogy mutatok egy irányt, adok néhány támpontot, ami mentén bárki elindulhat, aki hozzám hasonlóan érdelkődik. Ehhez választottam néhány könyvet, amik valamilyen módon tudatosan, vagy vagy kevésbé tudatosan közelítik meg ezt a kérdéskört. Ami viszont fontos; ez a bejegyzés nem egy toplista lesz, a könyvek inkább csak arra szolgálnak, hogy megtámogassák a gondolataimait erről a témáról. Akkor lássuk is a listát, amire próbálom felépíteni a gondolatimat:

  • The 5th Gender G.L. Cairrier-től
  • Lost in time trilógia A.L. Lestertől (Ahogy a csatolt link is mutatja, erről a három könyvről korábban már írtam részletesebben, igaz, akkor még nem a genderelmélet szempontjából. Annak ellenére sem, hogy töredékesen már megjelenik benne ez a téma is.)
  • Maxim Colonies (Jailmaites és Farborn című két kötet) Lesli Richardson-tól
  • Sea lover J.K. Pendragontól
  • Coming up for air Amanda Meuwissentől

Azt is látni fogjátok a könyvekkel kapcsolatban, hogy téma és műfajválasztásukban is kifejezetten eltérőek, hiszen van köztük sci-fi, sci-fi környezetbe oltott krimi, jelenkori románc, múltbeli krimibe oltott románc. De mielőtt mélyebben belemerülünk ezekbe a könyvekbe mégis csak nézzünk meg pár fogalmat, természetesen csak a teljesség igénye nélkül. Ez a minimum, amit szerintem mindenkinek legalább értenie kell az őt körülvevő világból.

Gender (Társadalmi nem, definíció a wikipedia azonos című szócikke alapján)

A társadalmi nem vagy gender (más írásmóddal dzsender) olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmódok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján. Ezeket a személyiségvonásokat sokszor a maszkulinitás (férfiasság) és a femininitás (nőiesség) között helyezik el (bináris skála), de lehetséges más felosztása a társadalmi nemeknek (nem-bináris, genderqueer). Ezek a tulajdonságok többek közt magukba foglalják a nemi szerepeket, nemi identitást, nemi önkifejezést. Amíg a biológiai nem testileg meghatározott, a társadalmi nemet az adott kultúra és társadalom hozza létre (társadalmilag konstruált), és ezért jellege különbözhet más és más országokban, illetve egyazon társadalomban is változhat az idők folyamán.

Biológiai nemek (Definíció a wikipedia Biológiai nem című szócikke alapján)

A biológiai nem vagy röviden nem (latin szóval szexus, a botanikában és zoológiában ivar) az élőlényeknek a szaporodást szolgáló, fajon belüli genetikai, nemi szervek és gyakran alaki különbözősége (sok fajnál ez a különbség két nem: hímnem és nőnem). Az eltérő biológiai nemek teszik lehetővé az élőlények ivaros szaporodását és az ahhoz kapcsolódó jelenségeket, összefoglaló néven a szexualitást.

Ha esetleg az eddigiek felkeltették az érdeklődéseteket, akkor Wikipedia oldalakon találhattok több hivatkozást, ami tovább vezethet titeteket az információ gyűjtés göröngyös útjain.

És akkor vizsgáljuk meg részletesebben, hogy hogyan is jelennek meg a társadalmi és biológiai nemek az általam választott könyvekben. Azt hiszem, úgy lesz a legegyszerűbb, ha csoportokra bontva tárgyaljuk ezeket. Nem fogok sokat írni ezeknek a könyveknek a történetéről, csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges.

1. The 5th Gender (Az ötödik nem) és Maxim Colonies 1-2 (Maxim Kolóniák)

Forrás: Goodreads

Ebben a három regényben az a közös, hogy a távoli jövőben játszódnak, mikor az emberiség már kirajzott a világűrbe. Éppen ezért már elért egy jóval felvilágosultabb, tágabb látókörű állapotot, mint ami a mostani jelenünket jellemzi. Itt azért megjegyezném, hogy éppen ez az oka, hogy szeretem a sci-fiket, hiszen jól mutatja, milyen csodákra lennénk képesek, ha előre mennénk, és nem visszafelé, mint ahogy az mostanában látszik.

Lévén mindkét történet a jövőben és az űrben játszódik, ezen univerzumok története szerint az emberiség szükségszerűen találkozott már olyan életformákkal, amik szükségszerűen reformálták meg a világról (és ezen belül a nemekről és a szexualitásról) alkotott képét. Ezek a lények pedig a Galoi-k (Az ötödik nem) és a Pharn-ok (Maxim Kolóniák.) De mi is jellemzi őket?

Galoi:

Ahogy a könyv címe is sejteni engedi, ők olyan lények, akiknél öt nem létezik. Már ugye ez felborítja a mi mindössze két biológiai nemre korlátozódó világnézetünket (mennyivel egyszerűbb dolga van ebben az esetben az angolnak a saját megkülönböztetett szóhasználatával). Ezek a nemek pedig a következők:

Antiga: az első nem, a mi fogalmaink szerint a heteroszexuális férfinak felel meg. Ők képesek utódokat nemzeni, a Galoi-k felfogása szerint tőlük függ a fajtájuk fentmaradása. Éppen ezért rájuk szigorúbb társadalmi szabályok is vonatkoznak, mint a többi nem egyedeire. Ugyanis, míg a többi nem tagjai szabadon választhatnak párokat (a Galoi-k alapvetően poligám lények, a monogámokat valamennyire kinézik), addig az Antigák nem választhatnak kapcsolati csoportjukba másik Antigát, az ugyanis tabu.

Isoga (női és férfi): érdekessége ennek a nemnek, hogy a másodlagos nemi jellegeik alapján tovább lehet csoportosítani őket. Ha mindenképp emberi fogalmakra akarunk szorítkozni, akkor ők lehetnek férfiak és nők. Az ő szerepük a társadalomban az újszülött utódok gondozása, míg elérik a felnőtt kort. A Galoi-k fejletlenül születnek, a könyv a földi kengurukhoz hasonlítja őket, mivel születés után az Isogák erszényében fejlődnek tovább.

Loga (férfi és női): ők is tovább csoportosíthatók, mint az Isogák. A Logák azok, akik képesek teherbe esni, ők hordják ki az utódokat. Ezért az Antigák mellett rájuk is speciális szabályok vonatkoznak. Például nem hagyhatják el a bolygót, a Galt, addig, amíg nem adtak három életképes utódot a társadalomnak. Ha elutasítják ezt a szerepvállalást, száműzik őket. A könyv főszereplője is egy száműzött férfi Loga, aki az emberek között él. (Nem azért a három fillértért, de azért elmerengtem, hogy nem a magyar valóság ihlette-e ezt a könyvet…)

Egyéb érdekességek a Galról:

• A kapcsolati csoportok nem szülői csoportok, az utódokat a társadalom által meghatározott csoportok nevelik.

• A Galoi-k nem nélkül születnek, a bilógiai nemük (a fenti öt közül egy) a kamaszkor során alakul ki. Több faktor is befolyásolja, mint az, hogy milyen Logától születik, milyen Isoga neveli, viszont azt még a tudósaiknak nem sikerült megfejteni, hogy milyen mértékű ez a befolyás.

• A Galoi egy biológiailag hanyatló faj, mert a történet szerint az utóbbi időben egyre több szaporodásra képtelen Isoga fejlődik ki az utódokból. A Gal vezetői tisztában vannak ezzel a problémával, de mivel ők egy eléggé elzárkózó faj, külső segítség kérése és elfogadása egyelőre még várat még magára.

Pharn

A Pharn egyszerre jelöli a bolygót is, amin ezek a lények élnek, illetve magát a fajt is. A Pharnok egy hüllőszerű ősből kifejlődött humanoid faj, kifejezetten bonyolult társadalmi berendezkedéssel, és virágzó gazdasággal. Nem véletlen, hogy sok egyéb faj is érdeklődik irántuk, és próbál velük baráti kapcsolatot kialakítani.

Pont azért, mert a Pharnok hüllőktől származnak, ezért ők egy androgün faj, az egyedeik tojással szaporodnak, ami az „anya” szerepet vállaló fél testében fejlődik a megtermékenyítés után. Azt hiszem, ez már sejteti, hogy a Pharnok egyszerre képesek tojás rakásra, a tojás megtermékenyítésére, és az utód kihordására is.

És éppen emiatt ők nem kategorizálhatók a mi férfi és női fogalmaink szerint. Érdekes volt a regények olvasása közben, hogy a Pharnok minden esetben semleges szavakat használnak magukra. Nem ismerik például az anya/apa, húg/nővér, öcs/báty megkülönböztetéseket, ezek helyett a „szülő” és „testvér” semleges fogalmakat használják.

De ugyanígy nem használnak egymásra nemi töltettel rendelkező személyes névmásokat sem, mint az angol „he/ him” és „she/her”, ezek helyett a semleges „they/them” névmásokat használják. Emellett pedig a kifejezetten rájuk kitalált „phey/phem” névmásokat. Hát nem lennék az a fordító, akinek ezt a regényt kell magyarítania. Egészen biztos, hogy vért izzadnék vele.

Érdekes egyébként, hogy mivel a Pharn főszereplő, Mohrn, az ember főszereplő, Simon, számára először femininnek tűnik, ezért neki eleinte nem kis nehézséget okoz elvonatkoztatni attól, hogy a Pharnok nem nők vagy férfiak. Viszont a tévesztései, mikor „she”-ként, vagy később, mikor „he”-ként referál Mohrnra, egyáltalán nem rosszindulatú. Egyszerűen csak meg kell szoknia, hogy olyan lények közt él, akik máshogy kategorizálják magukat, mint ahogy ő azt az addigi élete alatt megszokta. Fontos viszont a kommunikáció a főszereplők között, hogy ezálta meg tudják beszélni, és így Mohrn nem sértődik meg azon, hogy Simonnak hozzá kell szoknia az új helyzethez.

Annyit azért még megjegyeznék a Maxim Kolóniákról, hogy míg az első kötet szerintem iszonyatosan jó, addig a második csak a korábbi élmény legfeljebb felét tudja hozni. Egyszerűen nem sikerült olyan jól, mint az első. Az első kötetben sokkal több lénnyel, társadalmi berendezkedéssel/ világépítéssel találkozunk, mint a másodikban, ami csak újrahasználja az első kötetben felépített világot, viszont semmi újat nem tesz hozzá. A történet is inkább csak az első kötet újra húzása más főszereplőkkel. Ennek ellenére azért érdekes lehet, de ha végül ki is hagyjátok, azzal sem vesztetek akkorát, mintha az elsőt nem olvassátok el.

Azt hiszem, ezek a könyvek elég jól mutatják, milyen változatosak lehetnek a nemek, és hogy mennyire nem jelent veszélyeket senkire nézve, ha magába enged egy kis nyitottságot. Mind az Ötödik nemre, mind a Maxim Kolóniákra jellemző viszont, hogy elég széles spektrumú kritikákat kaptak különböző könyves oldalakon. Voltak olyanok, akik egyenesen összeesküvést sejtettek ezek mögött.

Hozzájuk csak egyetlen kérdésem lenne. Ha látják, hogy miről van szó ezekben a könyvekben, miért olvassák el, csak hogy háborogni tudjanak rajgta? Miért nem mennek tovább, megőrizve törékeny lelkük nyugalmát? Mindenkinek könnyebb lenne, éppen ahogy a való életben is, ha félrefordulnának, és nem vennének sértésnek olyan dolgokat, amik egyébként semmilyen közvetlen hatással nincsnek az életükre (az az egyet leszámítva, hogy megtanítanak elfogadóbbnak lenni, és boldogabban együtt élni másokkal és persze saját magukkal).

2. Lost it Time (Elvesztve az időben) trilógia

Borítók forrása: Goodread

A gender kérdéskör a trilógia harmadik kötetében jön elő igazán az egyik karakter, Fenn történetszálán/megítélésén keresztül. Ha esetleg már elolvastátok a fenti linken található tartalmakat, akkor képet kaptatok arról, hogy miről is van itt szó.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy Fenn a régi és az új világnézet találkozási, ha úgy tetszik ütközési pontja lesz. A régi világ nézeteit Alec képviseli, hiszen ő még a világrendet abszolút átformáló Nagy háború előtt nőtt fel. Annak ellenére is a változások előtti rendszer képviselője, hogy ő a maga idejében kifejezetten haladó gondolkodásúnak számított.

Viszont látszólag ő is eléri a határait, mikor Lew a jövőről mesél neki. Teljelesen érthető azok a változások, amiken a világ az utána következő száz évben keresztül megy majd, letaglózó Alec számára. Ennek ellenére Alec nem lesz sem ellenséges, sem elutasító a változásokkal szemben, egyszerűen csak időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza, és megfelelően elhelyezze magában a változásokat.

Gondolhatnánk, hogy azért képes megtenni ezt a lépést, mert Lew végig ott van mellette, és fontosabbnak tartja Lew-t annál, minthogy egy változó világ átformálódó nézetei miatt elveszítse, de szerintem nemcsak erről van itt szó. Alec eleve felvilágosultabb szellemiségű, hiszen ez már a feleségével való viszonyán is látszott. Éppen ezért gondolom úgy, hogy magától is képes lett volna megtenni ezt a lépést.

Emellett az is egy nagyon jó megoldás az írótól, hogy nem azonos korból származó szereplők nézeteit ütközteti, hanem Alec-en és Lew-n keresztül konkrétan korokat. Így sokkal hangsúlyosabbá válik a nézeteik közti eltérés, ahogy az is, hogy mennyire múlandó bármi, amit egy-egy korban állandónak hisznek.

3. Sea Lover (Szerető a tengermélyből) és Coming up for air (Fel-lélegezni)

Ez a két regény tulajdonképpen lehetne egy-egy teljesen hagyományos kishableány történet is, de gondolom, ebből a kijelentésből már sejtitek, hogy egyik sem az. Már csak azért sem, mert ezekben a történetekben a kis hableány fiú, és egyéb más hasonlóságok sincsenek az eredeti történettel.

A Sea loverben (Szerető a tengermélyből) Ian, a halász egyáltalán nem egy hagyományos „kishableányt” ment meg, mikor megtalálja a S’mikát sebesülten a tenger parton. S’mika alul nem hal, hanem sokkal inkább fóka, és Ian sem a mesékből kilépett, hagyományos halászlegény. Ő ugyanis női testbe született, később vetette csak alá magát korrekciós műtéteknek. Azt is megtudjuk róla, hogy a múltja elől menekült a történet isten háta mögötti kis halászfalujába, ahol nem ismeri senki.

Aztán természetesen megtudjuk azt is, hogy maga és a saját régi rettegései elől is éppen annyira menekül, mint megbélyegző múltja elől. Ian retteg attól, hogy mit gondolnak róla az emberek, hogy hogyan változna a megítélésük, ha tudnák. Ezeket a félelmeit megpróbálja megosztani S’mikával is, és biztosan állíthatom, hogy a könyv legelbűvölőbb jelenete S’mika értetlensége.

Ő az, aki rádöbbenti Iant, hogy nincs mitől félnie a hegei, a múltja ellenére sem. Mert a számára Ian akkor is férfi, ha valakik valami furcsa elvekhez/elgondolásokhoz ragaszkodva nem is tartják annak. Fontos üzenete szerintem a könyvnek, hogy bár mindig azt sulykolják belénk, hogy az elfogadásnak saját magunkkal kell kezdődnie, de azért valljuk be, nagyon sokat segít önmagunk elfogadásában, ha valaki számunkra is fontos is elfogad minket.

A Coming up for Air (Fel-lélegezni) szintén egy rendhagyó kishableány történet. Itt rögtön a könyv elején megtudjuk, hogy a sellőknek nincsen neme, vagyis leginkább egyszerre egyesítik magukban a két nemet. A másik fontos dolog, hogy a mágiájuk úgy működik, hogy mindig annak megfelelően vesznek fel alakot, hogy kit akarnak megszerezni maguknak. Következésképp, ha a kiszemelt tengerésznek éppenséggel nem a lányokon akad meg a szeme, akkor ennek megfelelően változik a sellők megjelenése.

Éppen emiatt nem is szeretik, ha „mermaid-nek (hableány)” vagy „merman (hablegény – saját kreálmány)” nevezik őket, hiszen nekik nincs ilyen előre meghatározott nemük. A hivatalos megszólításuk „merfolk”, amit én jobb magyar kifejezés híján „tengerlakónak” fordítanék. A könyvben ezt a tényt minden főszereplő meglehetősen könnyen fogadja, már miután sikerült túllendülniük a sokkon, miszerint sellők igenis léteznek.

Én is csak azért merem a magyar „sellő” szót használni, mert úgy ítéltem meg, hogy ez elég semleges, és még ők is elfogadnák. XD

Mindezek után azt hiszem, azt a következtetést vonnám le ennek a bejegyzésnek a végén, hogy ugyan miért akarnánk szándékosan valami sokkal kevesebbre korlátozni magunkat, ha az univerzumban potenciálisan ilyen diverzitás létezhet?

Szerző:

Hi Everyone! I’m S.A. Locryn, bookworm, writer and a huge fan of great books.