Ha esetleg valami nagyobb lélegzetvételű, komolyabb könyvsorozatra vágynátok, bátran merem ajánlani Tal Bauer tollából az Executive Office trilógiát, és a folytatását, az Executive Powert, mi szintén trilógiának készül, de jelenleg még csak egy kötet jelent meg belőle. Ebben a bejegyzésben viszont első sorban a címszereplő Executive Office-ról lesz szó.
Korábban egyébként írtam már ezekről a könyvekről angolul, ezt itt olvashatjátok. Lehet, hogy érdemes ebbe is belenézni, ha van hozzá kedvetek, mert az a bejegyzés némiképp más aspektusból közelíti meg a trilógiát.
Előljáróban annyit meg kell azért jegyeznem, mielőtt fejest ugranátok az olvasásba, némi előzetes ismeret nem árt hozzá. Ajánlott valamennyi rálátással rendelkezni az amerikai választási rendszerre, a politikai berendezkedésre, illetve Amerika Közel-Kelet politikájára (afgán és iraki háborúk, szíriai polgárhábrú stb).
Remélem, senkit sem riasztottam el ezzel a felvezetéssel, és neki mertek majd veselkedni ennek a terjedelmes négy könyvnek (igen, az Executive Office annak ellenére is négy kötet, hogy trilógia, és nem, nincs beleszámítva az Executve Power). Higgyétek el, nem fogtok csalódni benne.
Én nem rég fejeztem be az újra olvasást. És mint általában a könyvek, amiket olvasni szoktam, ez is sajnos csak angolul elérhető. Viszont másodjára is is épp ugyanannyira szeretem, mint elsőre. Sőt, annak ellenére, hogy másodjára olvastam, még mindig vannak benne olyan kül- és belpolitikai vonatkozások, amiknek ismét utána kellett járnom. De mivel szerencsére google és wikipedia is elég jó barátaim, ez nem okozott problémát.
Említettem, hogy bár trilógia, mégis négy kötetből áll. Nos, maga a fő történtet teljesen megszokott módon valóban három kötet: Enemies of the State (Az állam ellenségei), Enemy of my Enemy (Az ellenségem ellensége), Enemy Within (Belső ellenség). Illetve tartozik még hozzá egy karácsonyi bónusz kötet is, az Interlude (Közjáték). Fentebb azt írtam, hogy nagyobb lélegzetvételű, és nem is túloztam, mert mindegyik kötetet (kivéve a karácsonyit) legalább 400 oldal.
Megpróbálok amennyire csak lehet spoiler-mentesen írni ezekről a könyvekről, de ez nem lesz egyszerű, lévén néhány dologról, amiről beszélni szeretnék elengedhetetlen a történet bizonyos fokú ismerete. Ahol nagyon muszáj spoilerezni (de szép magyar szó XD), ott majd külön jelzem.
Vessünk is akkor a cselekményre egy pillantást madártávlatból.
A történet az amerikai elnök megválasztásával kezdődik. Jack Spiers egyedül van a Fehér Házban, csak a Secret Service által kijelölt testőrei vannak ott vele, illetve a kötelező személyzet. Azt, hogy miért van egyedül, szinte azonnal megtudjuk, tizenöt évvel korábban elvesztette a feleségét. Leslie – ha jól emlékszem – Irakban bevetés közben életét vesztette.
Itt egy pillanatra meg kell állnunk, ugyanis majdnem kifejelejtettem azt az apróságot, hogy mikor is játszódik a történet. Rögtön a könyv első oldalán az szerepel, hogy “valamikor a közeli jövőben”. Amennyire én ki tudtam számolni, ez a közeli jövő a 2030-as évek vége, vagy a 2040-es évek eleje lehet. Sehol sem találunk egyetlen aktuális dátumra vonatkozó utalást sem, csak a 2000-res évek eleji amerikai hadmozdulatok időpontjai jelennek meg a könyvekben.
Azért sem vagyok tökéletesen biztos a saját számolásom felől, mert mikor bekerül a képbe az orosz elnök, Sergey Puchkov, őróla megtudjuk, hogy ő már élt a Szoviet Unió bukása előtt, sőt tinédzser volt. Mivel viszont ő 52 három éves, így annyira nem stimmel a matek. Mert ez alapján nem lehetett több 20 évesnél 1991-ben, vagyis 1971 körül kellett születnie, ehhez ha hozzáadjuk az 52-őt, akkor 2024 körül vagyunk. Más utalások szerint – elsősorban a technológia fejlettséget értem itt – ennél később játszódik a történet.
Először legalábbis ebben maradtam magammal. Aztán levezetésként elolvastam az Executive Power első kötetét, vagyis az Asecendent-et. Ebben feketén-fehéren le van írva, hogy Sasha kereken 2000-ben született. Illetve azt is tudjuk róla, hogy ő pontosan 35 éves. Így tehát a rejtély mindössze 5 könyv után magától megoldódik, hiszen 2035-ben vagyunk.
De lehet, hogy mindez csak nekem volt fontos. Én viszont kifejezetten szerettem a dátumok találgatásával elszórakoztatni magam.
És akkor most vissza is térhetünk Jackhez.
Ő kifejezetten nyüzsgő egyéniség, aki nagyon rosszul viseli a magányt, és ezért mindent megtesz, hogy összebarátkozzon Ethannel, persze fogalma sincs róla, hogy a Secret Service szabályai tiltanak mindennemű kapcsolatot a védelmük alatt álló személyekkel. De Jack nem hátrál, először eléri, hogy Ethan a legjobb barátja legyen, majd egymásba is szeretnek. Mindezt azok közt az intenzív politikai csatározások közepette, amikor egy elnöki arcvesztés akár végzetes is lehet. És nemcsak Jackre és Ethanre nézve, hanem Amerikára és a szövetségeseire is.
A kötetek teljességgel összefüggenek, és éppen ott folytatódik a következő, ahol véget ért az előző. És az események nem hagynak egyetlen perc nyugtot sem. Amíg a végére nem érünk az összes kötetnek, nem is lesz módunk fellélegezni. Egyébként, ha úgy nézzük, a történet terjedelmén kívül semmi sem indokolja a kötetekre bontást. Az három együtt alkot egy teljes egészet, és nekem az a feltételezésem, hogy csak a könnyebb kezelhetőség miatt lett trilógia.
Hiszen, bár a köteteknek külön-külön is megvan a maga történeti felfutása, és katartikus csúcspontja, de ezeket a “felfutó” részeket könnyedén lehet a nagy egészben vihar előtti csendeknek, vagy pillanatnyi üresjáratoknak tekinteti, amik csak még jobban előkészítik a következő eseményeket, hogy garantáltan jó nagyot üssenek. A tagolás és kötetekre bontás pedig a feszültség fenntartásának is kiváló eszköze lehetett, egészen biztos vagyok benne, hogy olvasók százai ültek tűkön, várva a folytatás megjelenését.
Első szakasz
Az első kötetben tehát megismerjük a főszereplőket (Sashát leszámítva az összeset). Képet kapunk a kül- és belföldi hatalmi viszonyokról, illetve hatalmi berendezkedésekről. És természetesen megismerjük Jack nyitott szellemű kormányzási módszerét is. Illetve találkozunk az ellenségekkel is – ahogy azt már a kötet címe is előre elárulta. Megtudjuk, hogy valami sokkal nagyobb összeesküvés van folyamatban, mint amire a főszereplőink eleinte kvalifikáltnak érzik magukat.
Második szakasz
A második kötet tovább fokozza a feszültséget, látjuk, ahogy halad az állam ellenségeinek a terve, és néha legszívesebben kiabálnánk a jó srácoknak, hogy forduljanak már abba az irányba, amiből észreveszik végre, hogy mi folyik a világban. Ebben a kötetben teljesen újra polarizálódik a világ, átrendeződnek a hatalmi viszonyok, azok akik eddig előnyben voltak, iszonyatos hátrányba kerülnek. Van ebben a kötetben egy hatalmas sorsfordulat, aminek nem lenne értelme az előző kötet eseményei nélkül, és a következő kötetben nem tudnák megtenni a szükséges lépéseket a szereplőink ezek nélkül
Harmadik szakasz
A harmadik kötet pedig minden előkészületnek, összeesküvésnek, az összeesküvés megállítására tett kísérletnek a kiteljesedése. Amikor végre összefutnak a szálak, szembe kerülnek azok a felek, akiknek rendezetlen ügye van egymással. És aztán minden nagyjából (kinek a számára mennyire) de megoldódik.
Viszont ebbe a fenti láncolatba a karácsonyi könyv nem passzol bele igazán. Nem mondom, hogy sajnos, mert nekem nem volt vele különösebben problémám. Ebben annyira nem is feszített a tempó, mégis (ha teljes mértékben nem is viszi tovább a történet fő szálát), de mindenképp érdekes kiegészítésekkel szolgál hozzá. És ha már vihar előtti csend, a fenyegetettséget itt is tökéletesen érezni fogjuk, de kevés ilyen bennsőséges üresjáratot lehet fellelni a politikai szélcsendben. Ezért mindenképp érdemes az első kötet olvasni, és nem várni vele a következő karácsonyig. 😉
Ahogy az előző bekezdésben már utaltam rá, itt azért érződött számomra némi inkoherencia. Tal ezt a kötetet a trilógia befejezése után mintegy bónuszként írta. Ezért nem mindenhol simulnak olyan tökéletesen egymásba az események, mint a fő köteteknél. De szerintem ez egyáltalán nem volt probléma, amiket inkoherenciákként én észleltem, csak apróságok voltak. Az igazán fontos dolgok itt is kellőképpen kidolgozottak, sőt befejezettek ott, ahol a szálak elvarrására van szükség.
Ilyen például Ethan partnere a Des Miones-beli száműzetés alatt: Blake Becker. Róla sehol egyetlen szó sem esik a fő kötetek alatt. Sőt amikor az Enemies of the State végén Ethan eldönti, hogy elfoglalja a számára felkínált helyet Jack mellett, egy szó nélkül távozik a Des Moines irodából, nem köszön el senkitől, Beckernek a színét sem látjuk. Ennek az az oka, hogy az Interlude végén Ethannek ajánlanak egy jobb pozíciót, amivel kiköszörülhetné a hírnevén esett csorbát. De ő azt kéri, hogy Beckert léptessék elő helyette, hiszen ő mindig erre vágyott. Az előléptetésnek köszönhetően Becker pedig már a következő héten hétfőn kezd az új helyen, nem is találkoznak újra Ethannel.
Felmerülhet a kérdés, hogy Becker miért kapott egy teljes bekezdést. A válasz egyszerű, azért, mert én nagyon kedveltem. Nagyon szórakoztató volt látni, ahogy előbb a gyanakvó majd félszeg távolásgtartásból kialakul köztük a barátság. Az is kifejezetten tetszett, hogy Becker nem félt tanulni Ethantől, vagy hallgatni rá, míg a többi ügynök úgy kezelte, mint valami pestisest.
Tehát, ahogy ebből is látszik, a történetvezetés meglehetősen bonyolult, minimum kettő, de sokszor inkább három, sőt ha az ellenlábasok szálát is beleszámuljuk, még több szálon futnak az események. A regényekben összesen három párt ismerhetünk meg – ők segítenek azonosítani és nyomon követni a különböző történetszálakat. Mindüknek megvan a maga háttere, meg kell küzdeniük a maguk problémáival és más-más kultúrális közegben kell boldogulniuk. Jacket és Ethant már említettem. Rögtön az első kötetben találkozunk a tengerészgyalogos Adammel és a szaudi herceg Faisallal (halvány lila miniszteri fogalmam nincs, hogy kell helyesen kimondani a nevét…), majd belép a képbe Sergey Puchkov és Sasha is.
Már csak azért is minden tiszteletem Tal Baueré, mert képes volt nemcsak összeboronálni ezeket a szereplőket, de a közös érintkezéseiket is úgy megírni, hogy az egy pillanatig sem zavaró, vagy erőltett. A kultúrális különbségek persze azonnal látszanak, és ez így helyes, hiszen azt is láthatjuk, hogy kellő empátiával és elszántsággal ezek legyőzhetők. Illetve külön érdekessége még a pároknak, hogy teljesen más módón, más körülmények között, más tempóval formálódik a kapcsolat a felek között, és így egy pillanatra sem válik repetitívvé a történet.
És hogyha ez a monumentális, 4 kötetes történet esetleg még mindig nem lenne elég, még mindig kiegészíthetők a történések Tal Bauer novelláival. Én most másodjára úgy olvastam ezeket a könyveket, hogy a novellákat is közbeiktattam a megfelelő pontokon. És hihetetlen, hogy ezt mondom, de ez még tovább tudta fokozni az élményt. Szerencsére az író az összes novelláját ellátta időbélyeggel, így könnyen ki tudjuk deríteni, hogy melyik mely események után/elé/közé passzol.
Itt viszont kiteszek egy spoiler-warningot, mert szeretném megemlíteni a kedvenc novelláimat.
- Vannak bizonyos mini- novellák, amik más karakterek szemszögéből mutatják be az eseményeket, illetve azt, ahogy ők megélték ezeket. Ezek közül az abszolút kedvencem az, amikor egy esemény hatásársa Jack és Ethan szakítani látszanak, és Scott őrlődik, hogy ki mellett legyen; az elnök mellett, akinek a védelmére felesküdött, vagy Ethan mellett, akit a testvéreként szeret.
- Jack és Ethan első közös Halloweenje, és a támogatás, amit a secret service nyújt hozzá. 👻
- Ethan szenvedése, mikor elkapja a halálos férfi-kórt (értsd: náthás), és Jack próbálja életben tartani… 🤣🤣🤣🤣
- Mikor Jack tépelődik, hogy írjon-e üzenetet Ethannak, miután megkapta tőle a telefonszámát. 💖
Szóval, ha a teljes élményért mennétek, Tal Bauer novelláit itt találhatjátok. Arra azért nem árt ügyelni, hogy itt nagyon sok ingyenes olvasmány vár rátok a linken ömlesztve. Ugyanis Tal egy helyre töltötte fel az összes többi művéhez íródott egyéb novelláit is, nemcsak az Executive Office-hoz kapcsolódókat. Szóval egy kissé mazsoláznotok kell majd. De szerintem ez mind csak hozzátesz az élményhez. XD
És akkor zárszóként még egy apróság: van egy kis minimális magyar vonatkozás az első kötetben! Yey!
Mivel mi magyarok elég kicsik vagyunk itt Európa közepén, ezért általában örülünk neki, ha megemlítenek minket külföldi írók (még akkor is, ha ez az említés nem feltétlenül az, amit látni vagy hallani szeretnénk). Itt ugyanis említés szintjén annyira tűnik csak fel Magyarország, hogy egy ponton megemlítik, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, és különböző fegyvereket telepített a magyar határra, hogy onnan tartsa sakkban Európát.
Nem mondom, hogy nem lennék nyugodtabb, ha sokkal kevesebben lennének azok, akik örülnének egy ilyen fordulatnak…
Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, és ha úgy van, adtok egy esélyt ennek a regénynek. Higgyétek el megéri.
Hundred Moors 
5 Comments