Hozzászólás ehhez Saját mű

Időutazó

1.

Louis felnézett a hajnali napra. Soha életében nem figyelte még akkora rácsodálkozással a fényeket, mint aznap reggel. Persze, felértékelődnek a mindennapi apróságok, ha az embert az utolsó reggele máglyához kötözve éri. Annak ellenére, hogy ennyire korán volt, már egy ideje a póznához kötözték az emelvényen. Sőt már gyülekezni is kezdtek az első érdeklődők, hogy megnézzék, hogyan űzik vissza a pokolba a Sátán egy újabb fattyát.

“Időutazó” Tovább olvasása

Hozzászólás ehhez Magyar

Korabeli (?) társadalom kritika Harper Foxtól

Hét nyári éjszaka (Seven summer nights)

Azzal szeretném kezdeni, hogy ennek a bejegyzésnek jó egy hete álltam neki. Aztán elhangoztak bizonyos kijelentések bizonyos közléleti szereplőktől, amik után kissé félre kellett tennem ezt az írást. Mivel nem akartam az első indulataimat papírra vetni ekkora ostobaság láttán és hallatán, ezért inkább nem erőltettem, és hagytam ülepedni egy kicsit.

“Korabeli (?) társadalom kritika Harper Foxtól” Tovább olvasása

Hozzászólás ehhez My Work, Olvass el/Read me

Disparities

WorthPoint

I.

Henry sat down beside Lillie. The sun was setting, the camp was utterly calm if you don’t count the soldiers buzzing with nervous energy after the whole-day battle. First they didn’t speak, they were just looking straight ahead to the makeshift ‘operation room’ created only by laid out canvases originally used for camouflaging trucks. Not their best solution, but at least there was something between the mud and the wounded. Learn to be grateful for small mercies, Henry. The canvases were smeared with blood between the unfortunates they were unable to save. The others who lived – at least for now – were already moved from the canvases to drafty tents.

“Disparities” Tovább olvasása

Hozzászólás ehhez Olvass el/Read me, Saját mű

Gyufaláng – Prológus

Forrás: Pinterest

1945.04.24.

Tudtam, hogy maga a földi pokol lesz az a nap. Sokszor felfogni sem voltam képes, hogyan éltük túl egészen máig. És én ott a többiek közt csatarendben állva egészen biztos voltam abban, hogy az aznap később egy újabb ilyen megmagyarázhatatlan esemény lesz majd a listán. Úgy vártunk a jelre hajnalban, hogy már biztosan tudtuk nemcsak azt, hogy vége a háborúnak, de azt is, hogy csúfosan elvesztettük. A vöröslő fényben várva a százados már nem is győzelemről beszélt – bár tőle sosem lehetett hagymázas, földtől elrugaszkodott vágyálmok megvalósulásáról hallani -, hanem puszta túlélésről.

“Gyufaláng – Prológus” Tovább olvasása

Hozzászólás ehhez Saját mű

Világnyelv – IV.

Forrás: Pinterest

Késlekedés nélkül indultak meg az utolsó kapu felé, ahol pontosan az fogadta őket, amire Ark eredetileg is számított. Amint az őrök meglátták őket a kapuhoz közeledni, azonnal fegyvert fogtak rájuk. Ark rögtön megállt, és a két karját felemelve eltartotta magától, épp ahogy a Gyárban is tette mindig, mikor a fegyeres ellenőrök elvonultak köztük.

“Világnyelv – IV.” Tovább olvasása