Kedvenc második világháborús könyveim

Nagyon szeretem az első és második világháborúban játszódó könyveket, és azt hiszem, ez az eddigi írásaimból is érződik valamennyire. Számtalan könyvet/regényt olvastam, amik ebben a két háborúban játszódnak, több könyvet ezek közül rengetegszer újra is olvastam. Ezért döntöttem úgy, hogy csinálok egy listát a kedvenceimről. Viszont mielőtt nekiálltam volna ennek a bejegyzésnek, pár szabályt le kellett fektetnem. Ezek pedig a következők:

  • Hány könyvből álljon ez a lista? Eredetieg egy 5-ös listát akartam, mint az audiobookos könyvek esetében, de az túl kevés lett volna, és több könyv nem került volna fel rá, amiről szerettem volna írni legalább egy pár sort. Viszont egy tízes lista túl hosszú lenne, ezért egy 7-es listában egyeztem ki magammal.
  • Eredetileg egy vegyes listát szerettem volna első és második világháborús könyvekből, de így még több könyv közül kellett volna választanom. Ezért, hogy a saját dolgomat megkönnyítsem, ez most “csak” egy második világháborús lista lesz.
  • Egy írótól csak egy regény/novella kerülhet fel a listára (ez azért nehezítette a dolgomat, mert Voinov-tól így kapásból egy könyvre szűkült az esélysek száma a háromról).
  • Minden könyvből írok egy kedvenc idézetet, ami átad valamit a hangulatából. Amik megjelentek magyarul, azokból könnyű lesz idézni, azokból viszont, amik viszont csak angolul léteznek, a saját fordításaimat fogom használni.
  • Néhány könyvet ki zártam. Az egyik természetesen a Skybound, a harmadik pont miatt, és mert számomra minden könyv felett áll – ahogy azt már említettem pár más bejegyzésben is. A másik ok, ami miatt kizártam könyveket, az az, hogy a főcselekmény a világháború után játszódik, hiába vannak visszaemlékezések/egész történet szálak a háborúról. Így nem került fel a listára a Seven Summer Nights Harper Foxtól sem, viszont ehhez nemsokára érkezik majd egy önálló kritika.
  • Próbáltam úgy összeválogatni a könyveket, hogy olyan ne kerüljön fel rá, ami korábban már máshol/más bejegyzésben szerepelt, de ez nem feltétéenül sikerült, ahogy azt majd látni is fogjátok. És nem csak mm könyvek szerepelnek a listán (nem csak mm könyveket olvasok, na… 🤣).

Akkor ezek után jöjjön a lista. 🧐

7️⃣ Légy hű magadhoz, Nemes László fordítása (This above all – Eric Knight)

Eric Knightot leginkább a Lassie hazatérről ismerheti az egyszeri olvasó (én is azzal kezdtem az olvasást, azt hiszem az első komolyabb könyv volt, amit elolvastam, miután egyáltalán megtanultam olvasni 😀 ).

A történet egy alacsony rétegből származó, kiábrándult katonáról, Clive-ról és egy arisztokrata családba született lányról, Prudence-ről szól. Clive mikor nem bírja tovább a háború borzalmait, dezertál. Eközben találkozik Prudence-szel, a kötelességtudó lány jelenteni akarja, de végül mégsem teszi. Ahogy többször találkoznak, lassan egymásba szeretnek, és közös életet tervezgetnek. Rajtuk keresztül megismerjük a háború által gyötört Angliát, és azt ahogy a fiatalok minden nehezség ellenére boldogulni akarnak benne egymásért.

Ez egy kifejezetten nehéz és szomorú történet, de mindenképp megéri elolvasni, még akkor is, ha nagyon meggyötri az ember lelkét.

Kedvenc idézetem belőle:

Itt él bennem a világ minden gonoszsága. És minden jósága is. Belénk van plántálva, minden egyes emberbe, a világ minden lehetősége.

6️⃣ Jó széllel francia partra, Róna Ilona fordítása (Fair stood the wind for France, Herbert Ernest Bates)

A könyvben – azt hiszem – Jonh(antan?) Franklin pilóta történetét ismerhetjük meg. Azért ez a bizonytalanság, mert már nagyon rég olvastam – több, mint 10 éve -, és nem emlékszem pontosan a nevekre, helyszínekre. Csak arra, hogy iszonyatosan tetszett. Franklin és a legénysége lezuhannak Franciaországban, a földetértéskor pedig csúnyán megsérül a keze. Mégsem maradhatnak egyhelyben, menekülniük kell a németek által megszállt Franciaországban. Egy francia családnál húzódnak meg, ahol Franklin beleszeret a család lányába. Végül pedig a viszonzott érzések miatt úgy döntenek, hogy együtt szöknek vissza Angliába.

Mivel ennyire lyukasak az emlékeim erről a könyvről, azt hiszem kénytelen leszek ezt is újra olvasni a közeljövőben. 😅

Kedvenc idézetem belőle:

Otthon, Angliában, az állomáshelyén ugyancsak mindennapos volt, hogy a bombázók nem tértek vissza, és bár a halál okozta, hogy cserélődtek az arcok az étkezdében, halálról mégsem beszélt senki. Némelykor mintha az egész dolog nem is számítana semmit. A halál a távollét egyik formájává vált, annyi lett csak, hogy egy arc csendesen eltűnt az ebédlőasztaltól, és hamarosan, bármennyire hiányzott is az embernek, másik, fiatalabb arc került a helyére, buzgóbb, sőt talán még szeretetreméltóbb is, s elfeledtette a másik emlékét.

5️⃣ Valhalla (L.A. Ashton)

A Valhalla egy meglehetősen rendhagyó könyv. Egy Valkürról – Sakuma – szól, akinek be kell(ene) gyűjtenie egy japán katona – Ishii Hiroshi – lelkét. A második világháború eseményeit követhetjük nyomon – mindenféle specifikus részlet nélkül. Nem tudom, mennyire volt ez szándékos az író részéről, de nekem kifejezetten tetszett, hogy nincsenek nevesítve a csaták helyszínei, csak elnagyolt leírásokat kapunk (tengerpart, romos város, kórház). Azt hiszem, egy katonának akkoriban pont ilyen lehetett, nem is feltétlenül tudta, hogy hol van, oda ment, ahova küldték. És a könyv során Hiroshi nem könnyíti meg Sakuma dolgát, aki a háború évei alatt többször visszatér hozzá, de mivel Hiroshi túlságosan fafejű meghalni, nem tudja magával vinni. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy már ennyiből is sejthető, hogy mi a könyv vége. Nagyon szomorú… de annyira valahogy mégsem…

Kedvenc idézetem belőle:

– Tudod – kezdett bele ismét Sakuma -, én megszabadíthatnálak ezektől a földi fájdalmaidtól?

Az, hogy mondandója végén kérdésszerűen felvitte a hangsúlyt, nem volt teljessséggel szándékos, de Sakuma nem volt ahhoz szokva, hogy el kelljen adnia az embereknek a halhatatlanságot. Sürgetően előre nyújtotta kitartott kezét.

– Igen – felelte neki a férfi felemelve a tekintetét. – De ehhez meg kéne halnom, nem?

-Hát…

A katona hatalmasat sóhajtott a feje hátsó részét a a fának koccantva.

– Nem igazán állok készen erre az egészre. (…) Egyébként is mi vagy te? (…) Valami angyal féle? (…)

– Tudod, a legtöbb halandó, amikor valami égi jelenést lát, nem hezitál azon, hogy vele tartson-e. (…) Legalább annyi lehetne benned, hogy úgy teszel, mintha meglepődtél volna.

A katona a szája szélét harapdálta.

– Benned meg legalább annyi lehetne, hogy észreveszed, meghalni azért elég nagy dolog egy ember számára.

4️⃣ Unhinge the Universe (Aleksandr Voinov, L.A. Witt)

Ennél a helyezettnél kifejezetten sokat vaciláltam, hogy Voinov melyik könyve kerüljön fel a listára. A Nightingale-t nem akartam ide is betenni, hiszen egy másik bejegyzésben elég szép helyet kapott. A másik esélyes pályázó a Broken Blades volt. De végül is az Unhinge the Universe nyert, de csak egy hajszállal. Azért ezt választottam végül, mert nagyon szerettem Hagen és John, a két főszereplő interakcióit. Nagyon tetszett, hogy Hagen minden borzalom ellenére is mennyire naiv tudott maradni, hogy mennyire hisz Németország győzelmében, és abban, hogy az országának valóban joga van megnyerni a háborút. És az a csalódás, ami szinte elpusztítja, mikor rádöbben, hogy mekkorát tévedett. És ott van vele szemben John, aki mindennel szembemegy az elveiért és a becsületéért, hogy betarthassa a Hagennek tett ígéretét. Mégpedig azt, hogy életben tartja annak ellenére is, hogy a szövetségeseknek parancsuk van minden SS katona azonnali kivégzésére…

A másik ok, ami miatt ezt választottam, mert Voinov mint oly’ sok más könyvében a határokat bátran feszegetve közelíti meg a barátság/szerelem témáját. Sokan szerintem döbbenetesnek fogják találni néhány jelenetét, és talán emiatt el sem olvassák majd. Ha esetleg eljuttok addig a bizonyos jelenetig, fogjátok tudni, hogy erre gondoltam. Viszont minden polgárpukkasztó témaválasztás ellenére is érdemes elolvasni.

Kedvenc idézetem belőle:

Újabb terhes csönd.

– Hagen, a dolgok hamarosan megváltoznak majd. A világ, amit te öröknek és változatlannak hiszel, draszikusan megváltozik majd, és ez pont olyan váratlanul érkezik majd, mintha villám csapna be melléd.

A bátyja figyelmeztető hangsúlyából világosan kihallható volt, hogy nem pozitív változásokról beszél. Siegfriedet jó kapcsolatok fűzték az Abwehr fejéhez, Canaris-hoz, így sokszor olyan dolgokról is tudott, amiket mások még csak nem is sejtettek.

– Mire gondolsz? Békekötésre?

Siegfried összepréselte az ajkait, lesütötte a szemét, majd megrázta a fejét.

– Már így is túl sokat mondtam. Csak ígérd meg nekem, hogy mikor eljön az idő, óvatos leszel, és nem dobod el az életedet csak azért, mert nem érted a helyzetet. Még ha a világ ki is fordul a négy sarkából, ígérd meg, hogy nem próbálod az életed árán visszaforítani azt, ami visszafordíthatatlan.

3️⃣ Oroszlán kölykök, Vajda Miklós fordítása (Young Lions, Irwin Shaw)

Hát ez a könyv, minden csak nem egy kellemes napos séta a parkban. Semmi romantikus, semmi esztétikus nincs benne. Irwin Shaw úgy mutatja be a háborút, ahogy az történt, ahogy ő megélte, éppen olyan véresnek, kegyetlennek és mocskosnak.

A történetet három katona: két amerikai és egy osztrák szemén át ismerjük meg. Az egyik amerika egy kegyvesztett színházi rendező, Michael, a másik egy üldözött zsidó, Noah, az osztrák pedig Christian. Teljesen más körülmények közül indulnak, de a háború miatt az útjaik keresztezik egymást.

Ezt a regényt többször olvastam (sajnos egyszer sem eredeti nyelven), és érdekes, hogy minden olvasással változott a véleményem a szereplőkről. Mikor először megküzdöttem ezzel a monumentális művel talán tizenhárom lehettem, majd utána a húszas éveim elején újra elővettem, és most tervezem angolul elolvasni, de az egyelőre még várat magára. Mikor elöször olvastam, azt hiszem, egyáltalán nem értettem még az embereket és ezért a szereplőket sem. Első olvasásra Christian volt a legszimpatikusabb, mert nem értettem, hogy mekkora szörnyeteg is lesz belőle. Persze az leesett, hogy minden, csak nem “jó” karakter, de valahogy mégsem ítéltem el. Azt hiszem, inkább a kezdeti őszinteségéhez ragaszkodtam, és a pozitív világnézetéhez, ahogy még Hitlert és a világ minden rossz dolgát is meg tudta magyarázni.

Aztán második olvasásra már láttam, hogy ő is épp annyira megtévesztett, a saját keretei/nézetei közül kilépni képtelen, mint sokan mások körülötte. Másodjára olvasva már egyáltalán nem kedveltem, és nem is értettem a korábbi önmagamat ezért. Viszont Micheal lett az abszolút kedvencem, sokkal józanabb és szerethetőbb karakter lett, mint elsőre volt. Ekkorra már értettem, hogy nem csak egy klisé, hanem ugyanolyan, mint sok más ember, épp annyira teli emberi vágyakkal és esendőséggel. Tetszett, ahogy Noah-hoz viszonyult, ahogy mind a hárman valami mássá csiszolódtak a könyv folyamán.

Kedvenc idézetem belőle:

Amikor az elmúlt háború véget ért, az apám szépen visszamanetelt az ezredével Berlinbe, és a lányok virágot szórtak rájuk az utcán. Aztán levetette az egyenruháját, visszament az ügyvédi irodájába, és intézte tovább a pereket a polgári bíróságokon, mintha mi sem történt volna. Miránk senki se fog virágot szórni, ezúttal – mondta Behr –, ha ugyan egyáltalán marad belőlünk, aki visszajusson Berlinbe.

Ezúttal – folytatta Behr – ez nem egyszerű és érthető háború, amely egyazon kultúrán belül folyik. Ezúttal ez az állati világ gyilkos támadása az ember hajléka ellen. Én nem tudom, maga mit látott Afrikában és Olaszországban, de azt tudom, hogy én mit láttam Orosz- és Lengyelországban. Mi ott temetőt csináltunk, amelynek ezer mérföld volt a hossza, és ezer mérföld volt a szélessége. Férfi vagy nő, vagy gyerek, lengyel vagy orosz vagy zsidó, nem számított. Nem is volt emberi, amit mi ott csináltunk. Talán csak a menyét művel ahhoz hasonlót, ha betör a tyúkólba. Mintha csak attól tartottunk volna, ha életben hagyunk keleten bármit is, az még vádat emelhet ellenünk egy napon, és elítélhet bennünket.

2️⃣ Under the Radar (Lillian Francis)

Ez a könyv egy brit tengeralattjáróra számüzött amerikai pilóta és hadnagy – Zachary MacKenzie – története. Azzal indul, ahogy túlélni próbál a víz alatt az ég szabadsága és színek, tér nélkül, illetve, ahogy próbál beilleszkedni a gyanakvó britek közé. Eközben kezd el kialakulni a barátság közte és szonár tiszt – Gethin Llewelyn – között. (Ebből a könyből is lehetne audiobook, már csak azért is, hogy tudjam, hogyan kell kimondani ezen utóbbi nevét XD). Aztán ebből a barátságból valami több lesz, és miközben a két főszereplő titkolni kényszerül az érzéseit mindenki előtt, még meg is kell találniuk a katonák közé vegyült kémet is, hogy megmenthessenek mindenkit a tengeralattjárón.

Ennek a könyvnek a finomságait szeretem igazán, hogy mennyire lassan alakul a katonák elfogadása Zachary irányába, vagy a barátság közte és Gethin között, ahogy érzéseik – és a beismerés – is kifejezetten lassan bontakozik ki. Mindezt még titokzatosábbá, még rejtélyesebbé teszi a korabeli melegek által használt titkos nyelv, a Polari alkalmazása is. Így pedig a körülöttünk zajló társalgásból néha éppen annyit értünk, mint szerencsétlen kívüálló, naiv Gethin (chicken – csirke, ahogy ők nevezik).

Kedvenc idézetem belőle:

– Nem szereted a kávét? – Kérdezte Zachary csodálkozva, miközben kivette a csészét és alátétet Gethin kezéből, és az asztalra tette. – Miért nem mondtad?

– Nem volt annyira rossz. – A másik rosszalló horkantására Gethin csak beismerte az igazágot. – Azt mondtad, megcsókolsz. Ha kávé ízem van…

– Buta csirke – Zachary megragadta Gethin karját, az ülés szélére húzta, majd közel hajolt hozzá. – Bárhogy megcsókolnálak.

1️⃣ Finding me, finding you (Bailey Queen)

Erről a könyvről már írtam valamennyit itt. Most nem szeretnék ennél többet mondani róla, mert részletesen nem tudnék belemenni, arra úgyis lesz majd egy külön bejegyzés, még egyszer pedig nem szeretném leírni ugyanazt.

Kedvenc idézetem belőle:

Giordano felmordult, és hagyta, hogy a magazin az arcára boruljon.

– Csak próbáltam hansznos lenni! – Csattant fel. – Úgy értem, ti ketten… hogy mondjam…? Barátok vagytok, nem? – Felült, megtámaszkodott a könyökén, majd hirtelen rájuk meredt ézésektől lángoló tekintettel. – Barátok vagytok – ismételte. – Közeliek. – Kezével feléjük intett, próbálta azzal a mozdulattal kifejezni, amit nem mondhatott ki. Próbálta elmutogatni azt, aminek kimondatlanul kellett maradnia.

Henry szólalt meg először.

– Igen – mondta, a hangja még mindig erőtlenül remegett. – Barátok vagyunk. – Will villantott egy ragyogó mosolyt rá, az a pillantás melegséget és olyan érzéseket sugárzott, amiket Henry képtelen volt megnevezni. Egyelőre legalábbis.

Kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés, de azért remélem, hogy elnyerete a tetszéseteket. 🤓

Képek forrása: Goodreads

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s