Még egy apróság – Írói nézőpontok

Gondolom, mindenkinek megvannak az egyéni preferenciái, hogy milyen nézőpontból írt könyveket szeret olvasni, és milyeneket nem. De hogy miről is van szó pontosan? És miért fontosak az írói nézőpontok? Hát mert segítenek elhelyezni magunkat a történetben.

Akkor vegyük is őket sorban.

1️⃣

Az első nézőpont, a főhős nézőpontja, vagyis az én-regény, mikor a főszereplő szemén át látjuk az eseményeket. Előnye ennek a nézőpontnak az, hogy mindent tudunk, amit a főhős, sőt mindent tudunk róla. A hátránya is éppen ugyanez, hogy semmivel sem tudunk többet mint, a karakter, akinek a bőrében vagyunk. A világból és az interakciókból is éppen annyit látunk vagy ismerünk, amennyit ő.

Én éppen emiatt annyira nem is szeretem ezt a nézőpontot. Sokszor úgy érzem, hogy nem sikerül természetesre ez a fajta történetvezetés. Nem szeretem pédául azt, mikor oldalakon ár leírás van, amiben a főhős leírja saját magát. Hogy hogy néz ki, milyen magas, milyen színű a szeme stb. Engem ez mindig kifejezetten zavart. Mert őszintén, van olyan ember, aki egy élethelyzetben azon töpreng, hogy 180 centi és 46-os lába van? Mert én nehezen hiszem. Persze meg lehet oldani ezeket a dolgokat ügyesen is, mikor valaki tükörbe néz, és kommentálja a saját tükörképét, vagy mikor egy másik karakter tesz megjegyzést a megjelenésére. Vagy egyszerűen nincs leírva az elbeszélő, és mindenki elképzelni magának. Számomra ez is működik.

Mint például a Skyboundban (azt hiszem, sokszor fogok még példákat hozni innen), semmit sem tudunk meg Felix megjelenéséről. És őszintén? Nem is hiányzik. Éppen ugyanúgy nem, ahol Baldur részletekbe menő leírása sem. Éppen annyit tudunk meg róla, ami Félixet megragadja benne. És nekem egy percig sem volt hiányérzetem.

Másik két regényt is tudok említeni, ami egyes szám első személyben íródott, és amiket nagyon szeretek, az A Frost of Cares (Amy Rae Durreson) és az In the Absence of Light (Adrienne Wilder). Mindkettő nagyon jól van megírva, nem erőltetett az én-nézet, illetve jó azt egyensúly a külső események és a belső merengések/a karakter fejében eltöltött idő között. Most nem szeretnék részletesebben belemenni, de erről a két könyvről is tervezek bemutatót írni.

2️⃣

A második nézőpont, a második személyben írt történet. Érdekessége, hogy a narrátor végig az olvasóhoz beszél, mintha minden az olvasóval történne. Én személy szerint nagyon szeretem ezt a fajta írásmódot, mert így teljesen magába zár a történet. Persze sokkal megterhelőbb is olvasni (a rajtunk levő állandó fókusz miatt), mint a többi nézőpontban íródott könyveket. Szerintem.

Amennyire észrevettem, általában az írók sem élnek ezzel a megoldással, legalábbis nem egy teljes mű erejéig. Általában csak kiszólnak az olvasónak. Ezzel viszont vigyázni kell, mert ha rossz pillanatban történik, megakaszthatja az olvasást, és megtörtheti az élményt. Például többször előfordul ilyen a Hobbitban. Értem én, hogy ez tulajdonképpen egy mese, és Tolkien csak olvasmányosabbá akarta tenni a kiszólásaival, de engem sokszor kifejezetten idegesített.

Viszont mivel nekem nagyon tetszik ez a fajta megközelítés, van egy regényem, amit szánypróbáltgatásként ebben a te-nézetben írtam. Itt találhattok belőle egy részletet.

3️⃣

A harmadik pedig a harmadik személyben megírt regények. Ahogy az elnevezés is sejteti, ezekben a történetekben a narrátor egy kívülálló személy. Azért szeretem azt a nézőpontot, mert véleményem szerint ez adja a legtöbb lehetőséget. A narrátor belehelyezkedhet egy-egy szereplő szemszögébe, és szabadon válthat köztük. Vagy nem kell belehelyezkednie egyikébe sem, hanem maradhat tökéletes kívülálló is, aki csak a saját benyomásait tudja a többiekről. Illetve lehet mindenttudó is, akinek minden információhoz hozzáférése van, és ő döntheti el, hogy mikor mit oszt meg. Ezt a fajta mindenttudó megoldást én nem kedvelem, nem szeretek elveszi egy a karakterek és történetvezetés feletti túl nagy hatalom alatt.

Mikor én írok igyekszem a kivülálló narrátor szerepében maradni, vagy egy-egy szereplő szemszögéből megírni egy-egy eseményt.

Ez lenne az én véleményem az írói nézpontokról. Ha van véleményetek, osszátok meg velem nyugodtan. 😊

Megjegyzés: a képet, amit a poszt elején használtam, a pinteresten találtam (One stop teacher shop, Teaching ideas & resources). Sok érdekes dolog van itt, lessetek rá nyugodtan.

Még egy apróság – Írói nézőpontok” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s