Értékelési rendszer

Egyeztessünk akkor pár dologról. Mármint az érékelési logikámról. 👻

Gondolkoztam azon, hogy ezt a bejegyzést talán a Skybound előtt kellene megírnom, de végül is elvetettem ezt az elgondolást. Ennek igen egyszerű oka volt, mégpedig az, hogy a Skybound szinte minden szempontból különleges helyet foglal el kedvenceim között. Messze ezt a könyvet olvastam a legtöbbször (megszámolni sem tudom, hányszor, ahogy azt sem tudom, hányszor hallgattam végig az audiobookot, abban vagyok csak biztos, hogy tudom kívülről az egészet). Szóval szerintem mindenképp igazságtalanság lenne, ha a Skybound versenybe szállna a többi kedvencem és sok egyéb jó könyv között.

Ez után a felvezetés után nézzük akkor, hogy hogyan is szoktam értékelni a könyveket. Ez egy teljességgel szubjektív osztályozási rendszer, ami a saját érzéseimen és bizonyos technikai (objektív) szemponton alapul.

Tehát érzések. Így az első és legfontosabb szempont számomra az, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem az adott könyv, vagyis mennyire tetszik. Ez viszonylag széles skálán mozog, aminek a tetején a ‘képtelen vagyok letenni’ áll, a legalján pedig a ‘ mi a bánatért olvasom én ezt?’. Persze közbe esik azért még pár fokozat, ilyen a ‘tudni akarom, mi/miért történik’, ‘a jó/érdekes’, a ‘jó…’, a ‘nem rossz, de a jó nem ez’, az ‘inkább rossz’, a ‘legyen már vége’ a ‘pocsék’, és más egyéb érzések, mint péládul a ‘nem bírom a feszültséget’ vagy az ‘annyira szép, de annyira fáj’ stb. Szóval bármi egyéb érzés, amiket egy könyv csak kiváltani képes az egyszeri olvasóból.

Ezek alapján egy öt fokú skála mentén szoktam meghatározni, hogy mi volt a véleményem. Ezen a skálán az 1 a legrosszabb, az 5 pedig a legjobb. Tehát:

1️⃣

Nálam akkor kapja ezt egy könyv, ha képtelen vagyok elolvasni. És nem is vagyok hajlandó befejezni. Ez az értékelés akkor jár, ha az író nem tudott rávenni, hogy elverekedjem magam a könyve végéig. Mivel általában nem szeretek feladni semmit, ilyen viszonylag ritkán fordul elő. Ezeket a könyveket általában hevesen utálom, és sajnos sokáig emlékszem mindenre, amivel meggyötörtek.

2️⃣

Ezt akkor szoktam adni, ha elolvastam a könyvet, de semmi egyéb pozitívumot nem tudok elmondani róla, minthogy eljutottam az ‘end credits’-ig. Vannak ilyenek, de ebből sem sok, mert inkább nem fejezem be, ha ennyire nem tetszik. Általában akkor lesz számomra 2-es egy könyv, ha az írói iránti tiszteletből vagy egy korábbi jó élmény (mondjuk egy előző rész) miatt erőt veszek magamon, és végigszenvedem.

3️⃣

Ez az abszolút ‘meh’ értékelés számomra. Nem volt rossz, de nem is volt semmiben sem kiemelkedően jó. Ezek azok a könyvek, amiknek a főszereplőire sem emlékszem egy-két hét után. De valamivel mégis rávett, hogy elvolvassam, és valamivel meg is érintett, mert 2-nél jobbat kapott.

4️⃣

Ezek már igazán jó könyvek. Szerintem ezek azok, amiket megérte elolvasni, és talán újra is olvasom majd őket valamikor. Viszont annak ellenére, hogy tetszettek, nem voltak különösen kiemelkedőek, és nem lesznek igazán a kedvenceim, akkor sem, ha nagyon is szeretem őket. Azt hiszem, ez az a kategória, amibe a legtöbb könyv tartozik, amiket olvastam.

5️⃣

Ezt pedig nem kell túlmagyarázni. Az abszolút kedvencek. Bármikor, bármilyen körülmények között újra tudom őket olvasni. Jók a szereplők, jó a történet, a megfogalmazás, ha van is benne kivetni való, az mind eltörpül az élmény mögött, amit a könyv adott nekem.

Ha ezek után megkérdezitek, hogy miért vannak azok a negatív értékelési szempontok, és miért küzdök végig egy-egy könyvet, amik annyira rosszul szerepelnek a számomra, az a válasz, hogy azért, mert nem hagyok félbe könyveket. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert vannak olyan tűrhetetlenül borzalmas könyvek, amiket képtelen vagyok, vagy nem vagyok hajlandó befejezni.

Ilyen pédául a Deliverance Marquesate-tól. Ez a könyv amilyen ígéretresen indul, annyira olvashatatlan lesz a közepe után. Mintha az írónak félúton eszébe jutott volna, hogy nem jót akar írni, hanem valami egészen más szemponból egyedülállót.

De megemlíthetném még a The Fallen Snow-t John J. Kellytől is (itt halkan megjegyzeném, hogy ezt a könyvet még tervezem befejezni). Erre a könyvre nem is az a jó szó, hogy befejezetlenül hagytam, inkább az, hogy szüneteltetem. Ez egy iszonyatosan jó könyv, de annyira kimerítő érzelmileg, hogy egyszerűen még nem állok rá készen.

Hogy egy kicsit árnyaljam még a helyzetet, a személyes benyomásokhoz jönnek hozzá a fentebb említett objektívebb szempontok. Mint például, hogy hogyan van megírva a könyv. Két eléggé külön álló dolog tartozik ide. Az egyik a felépítés, a másik a megfogalmazás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy nem szeretem a történetvezetési logikátlanságokat. Persze vannak olyan dolgok, amik csak kissé zavaróak, de még szemet lehet felettük hunyi. De vannak olyanok is, amik képesek lerombolni az olvasási élményt.

Emellett, mivel nyelvész is vagyok, imádom a szépen megfogalmazott dolgokat. Az abszolút etalon természetesen Tolkien, ő olyan csodálatosan ír angolul, hogy szokszor levegőt sem kap tőle az ember. Magyarra átültetve pedig senki sem érhet fel hozzá, csak Gönz Árpád.

Nem szeretem a bután megfogalmazott dolgokat, a helyesírási/nyelvtani hibáktól és szóismétlésektől egyenesen a falnak megyek. Igaz, az emiatti rossz megítélést tudja enyhíteni a zseniálisan megírt történet. Erre a legjobb példa Jenny Wood Unlikely Heros sorozatának negyedik kötete a The Only Thing I need. Maga a könyv iszonyatosan jó, a két főszereplő imádnivaló, a történet – bár nem sok minden történik benne -, mégis olvastatja magát, az érzések és a szereplők dinamikája kiváló. DE! Az a helyesírás és azok a nyelvtani hibák! Hát az még barátok közt is botrányos. Nekem nem az anyanyelvem az angol, de ennek ellenére sikítani tudnék egy egy hibától…

Mégis, mikor értékeltem a könyvet, a legmagasabb értékelést adtam neki, mert minden másban annyira jó. Hiába állt égnek minden szál hajam azoktól a hibáktól. Más kérdés, hogy azt sem értem, mit csinált a szerkesztő, meg a lektor, mert ez elvileg az ő dolguk…

A borítót általában nem veszem figyelembe egy-egy könyv értékelésekor. Ha nem olvasnám el azokat a könyveket, amiknek szerintem szörnyűséges a borítója, viszonylag kevés elolvasott könyvet tudnék felmutatni.

Ezek lennének hát az én szempontjaim. Ha ti más szempontok alapján néztitek a könyveket, azt is szívesen meghallgatnám.

Értékelési rendszer” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s